ChatGPT-vel is írtak cikkeket a magyar kritikapályázatra, az egyiket a szerző is megosztotta

  • narancs.hu
  • 2025. január 13.

Sorköz

Kemény Zsófi annyira elégedett lehetett a dicsérettel, hogy másokkal is megosztotta a könyvéről készült egészen furcsa kritikát.

Izgalmas és önmagán túlmutató hibát szúrt ki a 444.hu az egyik legismertebb irodalmi portál, a Litera kritikapályázata kapcsán: az egyik versenyműről csak azután derült ki, ChatGPT írta, hogy nemcsak maga a Litera, de még az érintett könyv írója, Kemény Zsófi is megosztotta a szöveget. Bár az olyan magvas gondolatok, mint „a regény nem csupán egy szórakoztató olvasmány, hanem egy olyan intellektuális élmény, amely számos kérdést vet fel a szavak, a kifejezés és az önazonosság viszonyáról” határozottan gyanússá teszik a dolgot, jól láthatóan minden szűrőn átcsúszott. Az írónő egyik ismerőse Facebookon szólt, hogy nyilvánvalóan MI gyártotta a szöveget, amire Kemény csak annyit írt, „nem jutott eszébe”, majd hozzátette, meglepte, hogy egy olyan mondatot idéz a kritika a regényéből, amit amúgy ő maga nem írt le.

A Litera december 11-én tette ki a kritikát, hogy aztán kiderüljön a lap újságírójának jelzésére: nemcsak ez, de egy másik kritika is MI-vel készült, miután lecsekkolták  őket: az egyik teljes egészében, a másik pedig 45 százalékban.

A Litera főszerkesztője, Nagy Gabriella elmondta, hogy a kritikapályázatra érkező összes munkát kiteszik Facebookra, így került ki a már említett Kemény Zsófi-könyvről (Nyelni) készült darab is, majd elképesztőnek nevezte a történeteket. A két kritiknál már jelezték, hogy kizárták őket a pályázatból, viszont ahogy a cikk is megjegyzi, az eset jól mutatja, mennyire nem épült még be az egészséges gyanakvás szövegekkel kapcsolatban a hétköznapjainkba annak ellenére, hogy már egyetemek tömegén küszködnek vele tanárok, hogy a fiatal diákok fejében meg se fordul, hogy akár ők is megírhatnák a rövid beadandóikat.

Kemény Zsófi könyvéről egyébként a Magyar Narancs is közölt cikket, azt élő ember írta, be is linkeljük!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.