Könyv

Durva

Jászberényi Sándor: A varjúkirály

  • Radics Viktória
  • 2021.01.06 21:00

Sorköz

Amilyen sokféle értelme van a „durva” szónak az élő magyar nyelvben, legyen olyan dús értelme most esztétikailag. Mert ami szépség, érték és értelem gyanánt fölrémlik ezekből a novellákból és a címadó nagy elbeszélésből, az bizony durva.

Recens, kvartyogó, mindennapi módon pokoli életanyaghoz nyúl Jászberényi a klasszikus novella precíziós eszközeivel, és az operáció érdekes módon többnyire sikerül – pedig már azt hittük, lehetetlen egy rendes novellát megírni, a nyelvjátékokba ragadva az élethez el se tudunk jutni. Jászberényinél nem először történik meg az, hogy a durva tapasztalati anyag szépen magára ölti a novellát, s a novellaforma rácsattan a véres, nyálkás anyagra. A „szépen” itt annyit tesz, hogy markánsan: drasztikusan és érzékenyen. A brutalitás és az érzékenység különös párosa meg a novellaírás mesterségének ismerete – talán ez a tehetség? – egy kivételesen jó könyvet eredményezett, a címadó hosszú elbeszélés, A varjúkirály formai leleményével megkoronázva.

Életanyag

Jászberényi Sándor utazó újságíró, fotóriporter, haditudósító, aki Afrika és a Közel-Kelet életveszélyes övezeteiben járatos. Ez a foglalkozása, a megélhetése és a hivatása. Úgy látom, ő muszájból – más szóval hivatásérzetből – újságíró és író, és a két muszájt jól meg tudja különböztetni: azaz teljesen másképp ír és gondolkodik, amikor újságnak, online portálnak küld riportot, meg amikor szépprózát kreál.

Mindig saját anyagból dolgozik, ámbár ez nem jelenti azt, hogy nem talál ki dolgokat, amikor szépír. A valós alapok mindazonáltal tévedhetetlenül érezhetők, és az olvasó ettől boldog, egyszerűen mert öröm neki a bármilyen – akár a legdurvább – valóságra ráismernie, vagy olyan valóságot megismernie, amilyent a saját szemével nem lát. Jászberényivel az ilyen kíváncsi olvasó nem fog csalódni, mert van mit mutatnia, és eljátszik az ún. megbízhatatlan elbeszélő figurájával is.

Az életanyag ezúttal kétharmad részt hazai, magyar, egyharmad részt közel-keleti, afrikai és amerikai. Jászberényi a kiterjedt élettapasztalatát beledolgozza azokba a szövegekbe is, amelyekben a hozzánk, magyarokhoz közel eső szaros kis életvilágot írja, amiként ez fordítva is működik: a messzi távolban ő a vidéki konzervatív, kő katolikus, proletár-szocialista-kispolgári magyar családból származó finn­ugor srác. Ez utóbbi is legalább olyan gazdag írói hozomány, amilyen rendkívüli szerzemény mindaz, amit külföldön, Egyiptomban, Szíriában, Amerikában az életét kockára téve megélt és megtanult. Az „itt élned, halnod kell” magyar toposzát kicsavarva láthatjuk viszont: „Ha ideszülettél, még megszökni sem tudsz előle. Veled utazik, bárhová is menekülsz. Ott van a csomagod alján… ettől egyszerűen nem lehet megszabadulni” (25).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk