poeta.doc

Ecset és toll    

Sorköz

Bernáth Aurél: Metamorfózis

Bernáth Aurél: Metamorfózis

 

Mondtam a lányomnak tavaly: Te! Az a fekete

nadrág! Hm… gondolod, jó az? Nézz csak a

tükörbe!

 

Nem értesz te hozzá! Jó az. Mindenki nadrágban

jár, csizmában és irha télikabátban. Tükörbe nézzek?

Nézzük csak!... Jó ez bizony!

 

Mondtam neki tavaly: Te az az óriás bundás kalap!

Angol gárdistának néznek majd az utcán,

hím oroszlánnak, vagy kafferbivalynak. Jó lesz az?!

Nézz csak a tükörbe!

 

Nem értesz te hozzá! Jó az. Mindenki ilyenben jár.

Van, aki egészen a szemére húzza. Hóban és esőben

nem kell hogy féltsél!

 

Mondom neki tegnap: Szép a fekete nadrágod!

Jól áll ez neked! S milyen édes a kucsmád,

ahogy szőrei a homlokod előtt himbálnak a széltől.

A csizmádról nem is beszélek. A bundád is jól tartja

magát. Mondom: csinos vagy! No de igazán!

 

Nem értesz te ehhez! Oly feszes a nadrág!

S ez a csizma! Ki találta ki, hogy ily rövid legyen

a szára? S ez a kucsma! mekkora fejet csinál!

S ezek a szőrszálak itt a szemem előtt! Huh…

Igazán… jöhetne már az a tavasz!

Úgy tartják, az öreg Vörösmarty hiúbb volt a saját készítésű pezsgőjére, mint a verseire, és egy gyertyát rakosgatva ide-oda egy fehér lap előterében Goethe is fölényesen magyarázgatta Eckermann-nak, hogy A színtanhoz című, félezer oldalas tudományos eszmefuttatásainak becsét kora fizikusainak elutasító véleményével ellentétben majd a késő utókor fogja igazán értékelni.

Amikor Bernáth Aurél nem festett, úgy tűnik, írt. Első kötete megjelenése idején már elmúlt ötvenéves, de igazi írói pályakezdése korábbi, egy interjúban így emlékezett rá: „Már egészen fiatalon megéreztem, hogy valami csekélyke mondanivalóval az irodalomban kiegészíthetem festői hivatásomat.”

Fő műfaja az önéletírás (Így éltünk Pannóniában, Utak Pannóniából), de írt naplójegyzeteket, tanulmányokat és novellákat is. Déry Tibor egyenesen Bernáth egyik novellája olvastán vett, már túl a hetvenen, házat a Balatonnál. A Koós-Krennerék egy napjában nem sok minden történik, de a hétköznapi cselekmény apró elemeinek folyamatos, kis amplitúdóval rezgő összmozgása valamiféle háttérsugárzással teszi elevenné a banális tevés-vevést. Déryről egyébként máshol így ír: „Ahogy ül, az a régi világ kávéházpamlagán edződött ülés, tehát végnélküli és meggyőződéses.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.