Könyv

Kirakós

Jón Kalman Stefánsson: Ásta

Kritika

Az Ásta, akárcsak a szerző Menny és pokol-trilógiája, rendre kérdésekkel fordul az irodalom, illetve a nyelv mibenléte, szerepe felé.

E regényekben a megidézett művek révén körvonalazódik valamiféle intertextuális háló, amely Stefánsson művei esetében inkább az irodalmi szövegeknek a mindenkori olvasóra gyakorolt hatásaként, és kevésbé az irodalmi korpusz belső párbeszédeként, a szövegek kölcsönviszonyaként jelenik meg. Ezt tekinthetjük egy olyan irodalomfelfogás egyik elemének, amely a primer olvasói élményeket tekinti az irodalom értelmének, és amely felfogás explicit módon meg is jelenik a szerző műveiben. A nevezett Stefánsson-szövegek figurái, ideértve az elbeszélő(ke)t is, az olvasásra és az irodalmi művekre vagy puszta élményforrásként, vagy épp ellenkezőleg (?), életigazság-tartályokként, az örök és változatlan igazság manifesztumaiként tekintenek. Voltaképpen mindkét attitűd a gondolattalan fogyasztás, a „kikapcsolódás” és az önsegítő könyvek olcsó közhelyei szerint létezés magatartásformáit idézi. Az Ásta meg is hasonlik ezen a síkon. Bénítóan üres világmegfejtések heveny reprodukcióját végzi el, viszont a regénybe írt szerzői alteregó sirámai is épp erre, az irodalom puszta „szórakoztatóipari cikké” való devalválódására vonatkoznak. (454.)

A regény a címszereplő, Ásta sorsa, és az ezzel szorosan összefüggő családi viszonyrendszer köré szerveződik. A lány egy már kész családi-mitológiai hálóba, illetve egy epikus elbeszélői szerkezetbe „érkezik bele”, amelyben az olyan általános fogalmak, mint élet és halál, szeretet és szerelem, emlékezet és felejtés, jó és rossz stb. már jelentéssel telítettek. Csakhogy ez a jelentéstulajdonítás a regényszövegen kívül, azelőtt történt meg, ahogy a regény szereplőit is egy meg nem nevezett őserő motiválja, karakterrajzuk pedig jellemzően közvetlen archetipikus azonosítások sorából tevődik össze. Ez lehet az oka, hogy az Ásta nem tartja szükségesnek, hogy a bizonytalan körvonalú szerelem-, élet- vagy emberfogalmakat „kidolgozza”, azokat éppúgy problémátlan és monolit valamikként mutatja föl az olvasónak, ahogy az élet értelmét, a dolgok végső jelentését is adottnak, teljesnek, elérhetőnek gondolja, mely fogalmakra bőven elegendő csak utalgatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.