Egy többszörösen „hátrányos helyzetű” srác hozza magát helyzetbe – Háy János legnépszerűbb könyvéről

  • Jánossy Lajos
  • 2024. július 21.

Sorköz

Belenyúlhatnánk találomra bárhol, a ritmus nem torpan meg – írta két évtizede A bogyósgyümölcskertész fiáról kritikusunk. Jánossy Lajos írását vesszük elő az Ásatás c. sorozatban.

„Jó, hát akkor itt fogunk élni” – mondja az anya két gyerekének a Megáll az idő című film elején. Ezzel a mondattal kezdődhetne minden prózai munka: itt, bárhol, elkezdjük az életet, ebben a térben és időben fogunk élni, vagy nem fogunk, vagy csak túlélni fogunk, vagy éppen meghalunk, de mindez élet lesz: nyelv, szereplők és történetek. Háy novellafüzérének „itt”-je a gyerek-, illetve kamaszkor: apák, anyák, nagyanyák, pereputty, kertek, csatornák, biciklik, veteményesek, kollégiumok, haverok, csajok, Buda és Pest, 60-as évek, 70-es évek, és a rockzene. A túlnyomórészt az ÉS-ben, a „vonal alatt” megjelent elbeszélések feszes könyvet adnak ki, takarékosan szűkre szabott világot.

Háy könyvének „előszobája” még megmarad az említett vonal alatt. Az első néhány írás valóban a tárcanovella műfajába sorolható: vázlatolt portrékat olvashatunk. Ezekben a kisgyerekkort – nagyanyai pofonokat, konyhaszagot, gittlopást – villantja be Háy, de mintha csak azért, hogy szocializálja hősét, az egyes szám első személyű elbeszélőt, bejátssza azokat az attribútumokat, amelyek nélkül későbbi kalandjai vesztenének súlyukból, mintha volna félnivalója, és szinte saját maga számára skiccelné fel figuráit, legyen kiket elindítania. Holott a kötet darabjai, miközben horizontjuk közös, önmagukban és önmagukért beszélnek. A szövegek fokozatosan jönnek lendületbe: a növekedés éveivel az írások is egyre feszesebbek lesznek, amikor a kamaszkorba érnek, szembetűnően egyenletesekké válnak, az erős mezőny fej fej mellett halad. (A Pityu bácsi fiaA fateromAz ablakA szoba stb.) Háy tematikusan végigveszi a pubertás időszak ismert akadálypályáját: az apa-fiú küzdelemtől és az alsósok-felsősök megalázó konfliktusától kezdődően a női nem iránt tapasztalt egyre hevesebb szívverés rosszullétig fokozódó aritmiáján át az építőtábort, a katonaságot, a kollégiumot, a disszidálást nem kifelejtve, a feltámadó politikai és művészi forradalmár ambíciókig húzhatók meg a kötet belső körei. Közben pedig szól a rock, mindenekelőtt Hendrix és Radics Béla. Háy világának megformáltsága amerikai szerzőkhöz közelíthető. Az „elveszett nemzedék” (Hemingway, Fitzgerald) kattogó mondatai, kopogó párbeszédei keverednek Kerouac és Salinger rockmodorával, ám Háy semmiféleképpen nem adaptálja a megidézetteket, csupán rokonsága tagadhatatlan.

 
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
 

 

„Mikor újra felkeltem, már visszament a haverjaihoz. A homlokom nedves volt. De a sötétben nem látszott vérnek a vér. Egy kapualjban húzódtam meg az Irányi utcában. Valami biztosan jön majd – gondoltam. A reggel”

– fejezi be az Egyetempresszó című novelláját, de belenyúlhatnánk találomra bárhol, a ritmus nem torpan meg. Háy könyvének hőse a saját magához vezetett expedíció majd minden stációjában elbukik, nem tud mit lépni, nem ismeri a játékszabályokat, honnan ismerné, melegítés nélkül küldték a pályára. Másképpen: egy többszörösen „hátrányos helyzetű” srác hozza magát helyzetbe, a bogyósgyümölcs-kertész fia, egy vidéki Jumping Jack Flash ugrabugrál, csetlik-botlik a fővárosi „színpadokon”, sminkje minduntalan elmázolódik, és belegabalyodik a mikrofon zsinórjába. Megfenekléseit azonban Háy olyan képességgel formálja meg, hogy azok kétségkívül csak az övéi, hozzá tartoznak, tőle megfoszthatatlanok. Mintha ő is, ahogyan a gyönyörű, a szerző által jegyzett borítón menetelő figura, csak ezért tanult volna járni, ezekért a korai, „keserű léptekért” (Pilinszky).

Mindez sajátossá és érdekessé teszi Háy könyvét. Sajátossá a látószöget, és sajátossá az onnan látható tájat, elsősorban a vidék-főváros összefüggésében megjelenő hatvanas-hetvenes évekbeli Magyarországot, amelynek kulisszáival Háy olyképpen nem marad adósunk, hogy bár „tollvonásai” minden szövegre jellemzően „rövidek”, mégsem kísérel megúszni semmit – igen kis területen teremt erős kontúrú világot. Másrészt érdekes a könyv Háy munkásságán belül is, mert prózája recepciójában a regények szerepelnek előkelő helyen (Dzsigerdilen, Xanadu), a recenzens mégis a kisprózákban találta meg Háy igazi hangját, a személyesség erejének formát adó, az önmagáról való beszéd biografikus korlátain, a magánmitológián túlmutató regisztert. Amikor Háy az említett regényekben pszeudotörténelmi időkbe és couleur locale-okba távolítja történeteit, érzésem szerint olyan messziről nézi tárgyát, mintha egy festő valami meghosszabbított, gigászi ecsettel a jelentősebb képek előtt elhelyezett kanapéról rakná a vászonra színeit, professzionalistán ügyelve a dekoratív összefüggésekre. A bogyósgyümölcskertész fiának szövegein másképp dolgozik: mozgásban van, bátran bánik anyagával, kisebb képeken, közelről, aztán hátralép, de nem a kanapéig, és beállítja a végleges jelenetet.

Amikor a jelentéktelenség és/tehát a bulvár immáron művészi rangra emeltetik, vagyis a szar a vécéből a fürdőszobába tart, mind nehezebb lesz a közös szóhasználat. De amíg lehet, mondjuk a szót: irodalom. Ugyanis Háy könyve kétségkívül az.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.