Az irodalom béketeremtő erejét ünneplő életműdíjat kap Margaret Atwood

  • narancs.hu
  • 2020. szeptember 14.

Sorköz

Az indoklás szerint Atwood írásain keresztül az emberek sürgető társadalmi és környezetügyi kérdésekkel ismerkedhetnek meg.

Margaret Atwood kanadai író, költő, irodalomkritikus, A szolgálólány meséje című kultikus mű szerzője kapja idén a békét és a társadalmi igazságosságot hirdető irodalom erejét ünneplő életműdíjat.

A Dayton Irodalmi Békedíj gondozóinak hétfői közlése szerint a kanadai irodalom nagyasszonya a Richard C. Holbrooke Distinguished Achievement Awardot kapja meg. A díjat a néhai Richard Holbrooke amerikai nagykövetről nevezték el, ő hozta tető alá 1995-ben a boszniai háborút lezáró daytoni békemegállapodást.
Sharon Rab, a Dayton Irodalmi Békedíj Alapítvány alapítója és elnöke szerint Atwood írásain keresztül az emberek sürgető társadalmi és környezetügyi kérdésekkel ismerkedhetnek meg.
A 80 éves Atwood szerint noha nem minden könyv a béke és a megértés irányába mozdít előre, a fikció segíthet az embereknek "megérteni, hogy milyen olyan embernek lenni, aki különbözik tőlük, aminek a hatására talán nagyobb empátiával tudnak viszonyulni azokhoz, akik nem ugyanolyanok, mint ők maguk".

A 10 ezer dollárral (3 millió forint) járó életműdíjat korábban a Nobel-békedíjas Elie Wiesel és a polgárjogi küzdelmek krónikása, Taylor Branch is megkapta.
Az eredetileg októberre tervezett díjátadót 2021 tavaszára halasztották a koronavírus-járvány miatt.
A gálán a fikciós és nem fikciós műfajok 2020-as díjazottjai is csatlakoznak Atwoodhoz. A két kategória győzteseinek nevét októberben jelentik be.

Atwood első verseskötetét magánköltségen jelentette meg Double Persephone címmel 1961-ben. 1969-ben megjelent első regényét, a The Edible Woman című társadalmi szatírát sokan feminizmusának korai példájaként emlegetik. Az irodalmi világhírt A szolgálólány meséje című, orwelli ihletésű, 1985-ös disztópiája hozta el számára, amely a nők elleni elnyomás szimbóluma lett. A művet 1990-ben Volker Schlöndorff vitte filmvászonra. A könyvből 2017-ben Bruce Miller rendezésében nagy sikerű amerikai tévésorozat is készült.
Atwoodnak több műve is olvasható magyarul, többek között a Fellélegzés (1984), A vak bérgyilkos (2003), a Pénelopeia (2007), a Boszorkánymagzat (2017), az Alias Grace (2017), valamint egyik legnagyobb szabású disztópiája, a MaddAddam trilógia (Guvat és Gazella, Az Özönvíz éve, MaddAddam), amelyben egy esetleges világégés társadalmi és vallási aspektusait járja körbe.
A szolgálólány meséjének folytatása, a Testamentumok 2019 szeptemberében került a boltok polcaira, és a tervek szerint ebből is tévésorozat készül.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.