Az irodalom béketeremtő erejét ünneplő életműdíjat kap Margaret Atwood

  • narancs.hu
  • 2020. szeptember 14.

Sorköz

Az indoklás szerint Atwood írásain keresztül az emberek sürgető társadalmi és környezetügyi kérdésekkel ismerkedhetnek meg.

Margaret Atwood kanadai író, költő, irodalomkritikus, A szolgálólány meséje című kultikus mű szerzője kapja idén a békét és a társadalmi igazságosságot hirdető irodalom erejét ünneplő életműdíjat.

A Dayton Irodalmi Békedíj gondozóinak hétfői közlése szerint a kanadai irodalom nagyasszonya a Richard C. Holbrooke Distinguished Achievement Awardot kapja meg. A díjat a néhai Richard Holbrooke amerikai nagykövetről nevezték el, ő hozta tető alá 1995-ben a boszniai háborút lezáró daytoni békemegállapodást.
Sharon Rab, a Dayton Irodalmi Békedíj Alapítvány alapítója és elnöke szerint Atwood írásain keresztül az emberek sürgető társadalmi és környezetügyi kérdésekkel ismerkedhetnek meg.
A 80 éves Atwood szerint noha nem minden könyv a béke és a megértés irányába mozdít előre, a fikció segíthet az embereknek "megérteni, hogy milyen olyan embernek lenni, aki különbözik tőlük, aminek a hatására talán nagyobb empátiával tudnak viszonyulni azokhoz, akik nem ugyanolyanok, mint ők maguk".

A 10 ezer dollárral (3 millió forint) járó életműdíjat korábban a Nobel-békedíjas Elie Wiesel és a polgárjogi küzdelmek krónikása, Taylor Branch is megkapta.
Az eredetileg októberre tervezett díjátadót 2021 tavaszára halasztották a koronavírus-járvány miatt.
A gálán a fikciós és nem fikciós műfajok 2020-as díjazottjai is csatlakoznak Atwoodhoz. A két kategória győzteseinek nevét októberben jelentik be.

Atwood első verseskötetét magánköltségen jelentette meg Double Persephone címmel 1961-ben. 1969-ben megjelent első regényét, a The Edible Woman című társadalmi szatírát sokan feminizmusának korai példájaként emlegetik. Az irodalmi világhírt A szolgálólány meséje című, orwelli ihletésű, 1985-ös disztópiája hozta el számára, amely a nők elleni elnyomás szimbóluma lett. A művet 1990-ben Volker Schlöndorff vitte filmvászonra. A könyvből 2017-ben Bruce Miller rendezésében nagy sikerű amerikai tévésorozat is készült.
Atwoodnak több műve is olvasható magyarul, többek között a Fellélegzés (1984), A vak bérgyilkos (2003), a Pénelopeia (2007), a Boszorkánymagzat (2017), az Alias Grace (2017), valamint egyik legnagyobb szabású disztópiája, a MaddAddam trilógia (Guvat és Gazella, Az Özönvíz éve, MaddAddam), amelyben egy esetleges világégés társadalmi és vallási aspektusait járja körbe.
A szolgálólány meséjének folytatása, a Testamentumok 2019 szeptemberében került a boltok polcaira, és a tervek szerint ebből is tévésorozat készül.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.