A szépen fejlődő magyar képregénykultúra újabb ígéretes vadhajtása kerül az értő olvasók elé: Gyáni Levente munkája bátor vállalkozás, egyben a maga abszurd módján szórakoztató darab is. Mindenekelőtt meg kell dicsérni a kiadvány bátor szerkesztését és az alkotói ötletet, hogy a színeket mellőzve fekete-fehérben rajzolta meg pikareszk képregénye „kockáit”, ugyanis épp a határozott, karakteres tusvonások teszik stílusossá Gyáni munkáját. Mindehhez kifejezetten szép, bár alig olvasható betűtípust illesztett a szövegbuborékokba, olyan ez, mintha egy szénnel rajzolt iniciálékkal gazdagon adjusztált kódexet olvasnánk. S van még egy minden határon túltolt sztorink is, amelyen átüt az egész projekt előremutató üzenete – egy ökológiai tudatosságtól áthatott, kedvesen abszurd utópia.
A munka felütése egyszerre meghökkentő és mulatságos: hálaadó szentmise közben megnyílik egy időkapu, amelyen átcsusszan, majd a miniszterelnökünkre támad egy amazonasi anakonda (?), közben életre kel, sőt öntudatra éled a Szent Jobb – és a sztori csak ezt követően indul be. Annyit azért elárulhatunk, hogy a folytatásban más ereklyék mellett szerepet kap a torinói lepel, sőt Jézus repülő vére is. Közben a kulturális referenciák egészen szédítő kavalkádjával találkozik a lelkes olvasó: Bibó István- és Szent István-citátumokat mormolva a Fekete Lyuk boldogult aranykorába repít minket a szerzői képzelet, majd a képregényhez méltóan nyitott befejezés felmutatja az utat a folytatás felé is.
Magánkiadás, 2020, 84 oldal, 2300 Ft
