Képregény

Gyáni Levente: A Szent Jobb és a torinói lepel titkos kalandjai

  • - barotányi -
  • 2020. augusztus 9.

Sorköz

A szépen fejlődő magyar képregénykultúra újabb ígéretes vadhajtása kerül az értő olvasók elé: Gyáni Levente munkája bátor vállalkozás, egyben a maga abszurd módján szórakoztató darab is. Mindenekelőtt meg kell dicsérni a kiadvány bátor szerkesztését és az alkotói ötletet, hogy a színeket mellőzve fekete-fehérben rajzolta meg pikareszk képregénye „kockáit”, ugyanis épp a határozott, karakteres tusvonások teszik stílusossá Gyáni munkáját. Mindehhez kifejezetten szép, bár alig olvasható betűtípust illesztett a szövegbuborékokba, olyan ez, mintha egy szénnel rajzolt iniciálékkal gazdagon adjusztált kódexet olvasnánk. S van még egy minden határon túltolt sztorink is, amelyen átüt az egész projekt előremutató üzenete – egy ökológiai tudatosságtól áthatott, kedvesen abszurd utópia.

A munka felütése egyszerre meghökkentő és mulatságos: hálaadó szentmise közben megnyílik egy időkapu, amelyen átcsusszan, majd a miniszterelnökünkre támad egy amazonasi anakonda (?), közben életre kel, sőt öntudatra éled a Szent Jobb – és a sztori csak ezt követően indul be. Annyit azért elárulhatunk, hogy a folytatásban más ereklyék mellett szerepet kap a torinói lepel, sőt Jézus repülő vére is. Közben a kulturális referenciák egészen szédítő kavalkádjával találkozik a lelkes olvasó: Bibó István- és Szent István-citátumokat mormolva a Fekete Lyuk boldogult aranykorába repít minket a szerzői képzelet, majd a képregényhez méltóan nyitott befejezés felmutatja az utat a folytatás felé is.

Magánkiadás, 2020, 84 oldal, 2300 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.