Kádárék nem érték be a „sima” leszámolással

Sorköz

De Vásárhelyi Mária könyvének hőseit a mostani emlékezetpolitika is épp kiretusálni próbálja a történelemkönyvekből.

„A gyerekek egyébként nagyon jól vannak. Meghíztak (sajnos a sok semmittevéstől mi is), jó színük van. Pisti rengeteget változott előnyére: igen bátor lett. Az első ródliversenyt (nem kell valami komolyra gondolni) is ő nyerte meg. Rendkívül ügyes, mozgékony, erős…”

Minden bizonnyal rengeteg családi cipősdobozban rejtőznek hasonló – vakációs – tartalmú levelek, amelyeket évtizedek múltán is nosztalgikus mosollyal olvashatnak az érintett családtagok. De az idézett levél bármennyire is volt optimista, csak szomorúságot okozhatott a címzetteknek, ráadásul most, több mint 60 évvel később elmondható az is, hogy a nyilvánosságra tartozik.

A levelet a Nagy Imre-per nyolcadrendű vádlottjának, Vásárhelyi Miklósnak a felesége, Pór Edit írta a romániai Snagovból, aki ekkor – 1957 januárjában – még nem tudhatta, milyen sorsot szánnak férjének és társainak, azaz Nagy Imre körének, a forradalom miniszterelnökét is beleértve. A politikusokat családjukkal együtt a snagovi luxuskalitkában fogolyként őrizték, „igazi” letartóztatásukra csak 1957 áprilisában került sor, onnan pedig már egyenes út vezetett Nagy Imre 1958. június 16-i kivégzéséig.

Az elítéltek túszként fogva tartott családtagjait csak hónapokkal később szállították haza, Budapestre.

Vásárhelyi Mária 3 évesen került Romániába, legfeljebb emlékfoszlányai lehetnek a kétéves száműzetésről. De amikor négy éve Schmidt Mária vezényletével közpénzmilliárdok úsztak el az ’56-os emlékévre és Dózsa László lett a forradalom arca, Vásárhelyi felháborodásában – látván, hogy „a forradalom emlékezetéből ki akarják radírozni Nagy Imrét és társait” – közzétett egy Facebook-bejegyzést arról, hogy mi történt vele és a családjával hatvan évvel korábban, a forradalom leverése után. „Miután a Facebookon láthatóan nagy érdeklődést váltott ki, másnap folytattam. És harmadnap is” – írja a Valahogy megvagyunk előszavában a szerző, aki kezdetben a családi és baráti emlékeket dolgozta fel, majd ezeket könyvtári, levéltári, archívumi kutatásokkal egészítette ki.

Valahogy megvagyunk az első összegző munka a snagovi évekről, legfőképp a hétköznapokra, a családokra fókuszálva. Míg a történelemkönyvek, az ’56-ról szóló különféle szakmunkák a leggyakrabban pár mondattal elintézik ezt a két évet a Nagy Imre-per hosszúra nyúlt prológusaként, Vásárhelyi könyvében olyan hátborzongató dráma leírását találjuk, amelynek eleinte még reménykedő hősei fokról fokra ismerkedhetnek meg a lelki terror mindenféle fokozataival, kezdve onnan, hogy 1956. november végén elhurcolják őket a jugoszláv követségről.

false

A történet vége közismert, a Valahogy megvagyunkból pedig azokat a többnyire megrázó, embertelen részleteket is megismerhetjük, amelyekről eddig sejtelmünk sem volt. Noha vannak a könyvben anekdoták, vicces epizódok, sőt úgy tűnik, hogy a gyerekek néha még élvezték is a „kétévi vakációt”, sokkal gyakoribbak azok a piszkos húzások, amelyek azt bizonyítják, hogy Kádárék nem érték be a „sima” leszámolással. Jól példázza ezt az a jelenet, amelyből megtudhatjuk, hogyan értesültek a családtagok a Nagy Imre-per végkimeneteléről: 1958. augusztus 3-án beterelték őket egy szobába, ahol elolvashatták az ítéleteket közlő június 17-i Népszabadság-számot, miközben a sarokban egy nyugtató injekcióval felszerelt ápoló állt, minden eshetőségre felkészülve. Losonczy Géza felesége ekkor tudta meg, hogy férje már 1957-ben meghalt a börtönben, ennek ellenére kétszer is megengedték, hogy levelet írjon neki Budapestre.

Az új hatalom tehát szükségét érezte, hogy ellenfelei családtagjait is megalázza, amelynek minden bizonnyal az volt az oka, hogy mindkét oldalon kommunisták álltak. Ráadásul a fogvatartottak között volt (minden ok nélkül) Rajk László özvegye is az akkor alsó tagozatos ifj. Rajk Lászlóval, akit mintha csak azért száműztek volna, hogy érzékeltessék a párhuzamot 1949 és 1957 között. Rajk Júlia Kádár Jánoshoz írt levele talán a legjobban mutatja a helyzet abszurditását: „Ha hazatérésünknek az is az egyik feltétele, hogy Laci ne mesélgesse el mindazt, ami ez idő alatt történt, megígérem, hogy majd betanítom úgy, ahogy azt az illegalitásban élő elvtársnők és a szerencsétlen zsidó anyák tették. (…) Másfél éve, mióta itt vagyok, soha senki nem közölte velem, hogy miért vagyok újból bezárva. Legyen hát bátorságod János kimondani, hogy milyen sorsot szánsz nekem és Lacinak, és mindezt miért!!!” – írta az özvegy, de soha nem kapott választ levelére, pedig Kádár volt a fia keresztapja.

Vásárhelyi Mária könyve elsősorban azért felkavaró, mert az aljasság és az igazságtalanság akkora adagját kapjuk, ami egy fiktív regényben már túlzásnak tűnne. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a Valahogy megvagyunk azért született, mert hőseit a mostani emlékezetpolitika épp kiretusálni próbálja a történelemkönyvekből, akkor végeredményben ugyanaz a felháborodás keríthet hatalmába, mint a könyv olvasása közben.

Borítókép: Vásárhelyi Miklós 1958-ban a bíróság előtt, mögötte takarásban Nagy Imre; Fortepan/Magyar Nemzeti Levéltár

 

Ab Ovo, 2019, 292 oldal, 3950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.