Karinthy utolsó novellája: „Véletlenül került napfényre hagyatékából"

Sorköz

Az író titokzatos karácsonyi írása, ami nyáron készült, és nem is a karácsonyról szólt.

Karinthy Frigyes 1938. augusztus 29-én halt meg, és a nekrológok, visszaemlékezések, elemzések mellett két posztumusz kötete is napvilágot látott abban az évben. Verseit a Cserépfalvy Kiadó jelentette meg Üzenet a palackban címmel, kiadatlan naplóját és leveleit pedig a Nyugat Babits Mihály bevezetőjével. De a megemlékezések betetőzése mégis az év végi 12 fordulós a Karinthy Frigyes Emléksakkverseny volt, amelyen a hazai mesterek krémje vett részt, és amit két sakkolimpiai bajnok, Barcza Gedeon és Szabó László  nyert megosztva. A díjkiosztóra 1938. december 5-én került sor, s e gesztussal úgy tűnt, hogy az aktuális Karinthy-megemlékezésekre korona került. Ám karácsony előtt a Színház Magazin című lapnak sikerült még egy szenzációval előállni.

„Meghatott szívvel nyújtjuk át olvasóinknak ezt a kis írást, amely Karinthy Frigyesnek, a nemrég elhunyt írónak utolsó novellája. A rajzzal együtt karácsonyra szánta. Véletlenül került napfényre hagyatékából, éppen pár nappal a Színházi Magazin megjelenése előtt ez a megdöbbentően érdekes, keserű novella. Azok közül a hamisítatlan, igazi Karinthy-novellák közül való, amelyek annyira jellemezték a Nevető Bölcset” – írták Az álom című rövidke írásról, bár azt nem nagyon értjük, hogy Karinthy ’38 nyarán, közvetlenül  halála előtt miért épp karácsonyra szánt novellát írt. Ami ráadásul nem is karácsonyi témájú.

De a szerkesztői hatásvadászatra utal az is, hogy a lap az íróról egy rajzot is közölt ezzel az aláírással: „ezt a karikatúrát még ez év őszén csinálták Karinthyról – karácsonyra”. Csak emlékeztetőül: az író augusztus 29-én hunyt el. De azért olvassák csak el ezt „karácsonyi” írást, noha sem nem fenséges, sem nem szívmelengető.

 
 
 

 

Az álom

A lógóbajuszú, egyenruhás férfi előbb rákiabált, aztán alaposan megrázta az alvót.

– Hé! Keljen fel!

Az alvó megfordult. Haja kuszáltan és csapzottan lengedezett, szinte csikorgott összeszorított foga, ajka legörbült, arckifejezése nem emberi irtózatban vonaglott. Veríték csurgott a homlokáról.

Hiába, mégis fel kellett kelteni. Még egyszer megrázta.

– Na gyerünk!

Az alvó még csukott szemmel felemelte fejét. Szívdermesztően rémült kiáltás szakadt ki a torkából, a lógóbajszú férfi összeborzongott, hideg szaladt végig a hátán, kicsit hátrált is önkénytelenül.

– Ne...em!... Ne...em!.., Vigyék el!... Nem kell!...

Efféle szavak töredeztek az ébredőből, a fehér tajtékkal együtt, ami a szája szélén előbugyborékolt. Most kinyitotta a szemét, aminek fehérjét véraláfutás színezte. Révetegen nézett körül.

– Jaj... Mi az?

A lógóbajszú torkát köszörülte. Kellemetlen feladat, most először érezte, hogy mégis kellemetlen foglalkozást választott. Igyekezett megemberelni magát.

– Nana... szedje magát össze... hat óra van.

Az ébredő most felült, körülnézett a szűk helyiségben. Mindkét kezével megkapaszkodott az ágy külső léceiben. A lógóbajszú megint hátrált, még rosszabbat várva a rossz kezdet után. De aztán csodálkozva megnyugodott, látván, hogy az ébredő magához tért, átsimítja homlokát, nagyot sóhajt, mintegy megkönnyebbülve, még valami mosolyféle is végigvillan verítékes homlokán.

– Marci bácsi... drága Marci bácsi... jó reggelt Marci bácsi...

– Jó reggelt — dörmögött lesütött szemmel Marci bácsi, nem sok meggyőződéssel.

A másik élénken kihúzta a derekát, letette két lábát a földre.

– Mingyárt, mingyárt – mondta frissen és megdörgölte a szemét, hogy végleg visszazökkenjen az ébrenlétbe... aztán begombolta zubbonyát, egy ugrással talpra állt.

– Már hat óra?

Marci bácsi zavartan köhögött.

– Félhatkor lesz, úgy-e?

Marci bácsi morgott valamit.

– Készen vagyok. Felkelt már a pap?

– Odakünt vár a folyosón...

Ahogy kifelé mentek az ajtón, a halálraítélt visszafordult, meleg mosollyal:

– Marci bácsi... még csak azt akarom mondani... nem is tudja, milyen hálás vagyok, hogy felébresztett ... Fene egye meg, rémeset álmodtam éppen... Na hol az a tisztelendő úr?

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

"Orbán rendszere radikálisan ellenségelvű és megosztó"

  • Farkas Zsolt

"Az orbánizmus lényege az orbánizmus: vagy Orbán Viktor és jogállampárti magánhadserege, a Fidesz katonája vagy, zsoldosa, önkéntese, fanatikusa, szolgálója, kliense, rajongója (mintegy 2,5 millió szavazó Mo.-n), vagy ellensége, ellenzője, kritikusa, utálója, megvetője, vádlója vagy (legalább dupla annyi szavazóképes ember Mo.-n)."