Kéri Piroska (1952-2020)

  • narancs.hu
  • 2020. május 30.

Sorköz

„Furcsa kívülről látni a szívünket, amint fölénk magasodik”.

2020. május 29-én meghalt Kéri Piroska szerkesztő, irodalom- és művelődésszervező, egykori könyvkiadó, a Szépírók Társasága alelnöke. 68 éves volt Kéri Piroska 1952-ben született – közölte a hírt családja.

Kéri Piroska népművelő-könyvtáros szakon végzett Debrecenben, majd 1977-től kilenc évig dolgozott könyvtárosként. 1986-ban elnyerte a Magyar Történelmi Társulat pedagógiai pályázatának különdíját, és ugyanekkor lett az Új Írás folyóirat szerkesztőségi titkára, majd a Múlt és Jövő, 1992-től pedig a Cserépfalvi Könyvkiadó művészeti titkára. Könyvkiadással 1994-től kezdett foglalkozni: a Seneca Kiadó ügyvezető igazgatójaként több mint kétszáz kötet, sokszor elsőkötetes kortárs írók műveinek megjelenését segítette. 2000-től a Magyar Könyvklub művészeti menedzsereként dolgozott, majd IPM magazin irodalmi rovatvezetője lett.

2004 júliusától a Szépírók Társasága titkára, 2012-től haláláig alelnöke volt. Egyetlen saját könyve Sugárkoszorú – Sós Júlia és köre címmel 2003-ban jelent meg nevelőanyjáról, Sós Júliáról.

false

 

Fotó: Facebook/József Attila Kör

„Régebb óta tudom, hogy Kéri Piroska hosszú ideje a Szépírók szíve. Akár egy műtéten, furcsa kívülről látni a szívünket, amint fölénk magasodik. Soha nem téveszthetjük már szem elől, ha élni akarunk. Fogunk is: keringésünkben ott munkál a példa, mint egy pumpa” – írta Szkárosi Endre, a Szépírók Társaságának elnöke, Czinki Ferenc alelnök pedig ezt írta a halálhírt követően: „Kéri Piroska, amióta csak ismerem, hihetetlen odafigyeléssel és empátiával fordult az irodalmi szakma szereplőihez, ez az odafigyelés pedig olyan tudássá, közösségünk olyan alapos ismeretévé vált, ami a szó legszorosabban vett értelmében pótolhatatlan. Odafigyelt helyettünk a másikra, és odafigyelt helyettünk saját magunkra is. Csak abban bízhatunk, hogy ennek a sok törődésnek legalább a töredékét vissza tudtuk adni neki az évek, évtizedek során. Nélküle nehéz a feladatunk: megtanulni egyedül is kiismerni magunkat egymás között, a szakmában, ebben a furcsa létezésben, amit magyar irodalmi életnek hívnak, és amit senki nem ismert olyan jól, mint ő”.

Kéri Piroskát a Szépírók Társasága saját halottjának tekinti.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.