KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Végül megjöttünk

Szőke Béla Miklós: A Karoling-kor Pannóniában

Sorköz

A kora középkori história egyik legrejtélyesebb időszaka a Kárpát-medence története a honfoglalás előtti évtizedekben.

Az köztudott, hogy az avarok 9. század elejéig fennálló birodalmának Nagy Károly vetett véget (hogy miként, arról is rengeteget tudunk meg e könyvből), de a jeles frank uralkodó halálától a magyar honfoglalásig tartó időszak többé-kevésbé homályban maradt. Szőke Béla Miklós régészként döntő szerepet játszott a pannóniai Karoling-kori archeológiai hagyaték, az idővel királyi székhellyé emelkedő Mosaburg feltárásában, történészként pedig egy vaskos kötetben foglalta össze, amit a 9. század itteni történetéről tudhatunk. Hatalmas forrásanyagot dolgozott fel, s újraértelmezte a korszakról és a kora középkori Pannóniáról (ami a Dunántúlt, a Dráva–Száva közét, sőt Kelet-Ausztriát is magában foglalta) született szakirodalmat is. Eközben több tekintetben sarkos, markáns és nemegyszer polemikus álláspontot alakított ki – úgy a régió uralmi viszonyainak, mint a magyarok beköltözésének, harcainak tekintetében. Könyvéből kiderül, mennyi minden deríthető ki írott forrásokból a közigazgatásilag és egyházszervezetileg a keleti-frank birodalomba tagolódó tartomány életéről.

A rekonstrukció szerint a több emberöltőnyi frank uralom alatt egy meglehetősen kevert populáció lakta a mai Magyarország nyugati felét: az avar lakosság maradékai mellett (akikből talán sokkal több juthatott a „Dunán inneni”, alföldi régióba) szlávok és betelepülő frankok/bajorok alkották ezt a rövid ideig fennálló helyi kultúrát. A keveredésből egy izgalmasan szinkretikus kultúra bontakozik ki a könyv lapjain, sajátos (zömmel már keresztény) vallási szokásokkal, ami egyformán megmutatkozott a temetkezésben, a mindennapi tárgyak használatában és a fegyvermellékletek átalakulásában is.

Eközben persze a különböző regionális hatalmak ütközőzónájává is vált a terület, az ekkor még félig-meddig török bolgárok kánjának seregei is visszatérő vendégek a régióban, majd a magyar inváziót megelőző évtizedekben a frankok korábbi „kliensei”, a morvák is végigpusztítják a későbbi Dunántúlt. És az sem véletlen, hogy míg a Kárpát-medence nyugati régiójának történései jól követhetők az írástudó klerikusok által telerótt oklevelek, gondosan vezetett évkönyvek és krónikák által, addig a medence nagyobb részének történéseiről alig tudunk valamit. Szőke történészi figyelmét is az keltette fel, hogy míg a Dunától keletre egy ideig látszatra megmarad az avarok államának maradéka, de a 9. század közepétől alig esik róluk szó, ezzel szemben már a 960-as évektől mind többet emlegetik a magyarokat (nemegyszer a kabarokkal együtt). A nyugati leírások a Kárpát-medence konfliktusaiba beavatkozó magyarok kapcsán meglehetősen alaposak, ebből (és az első temetőik datálásából) következtet arra Szőke, hogy eleink jóval korábban (akár évtizedekkel előbb) is megtelepülhettek a Kárpátok karéjában, de leginkább a medence keleti részén, és innen indították hadjárataikat morva és/vagy frank szomszédaik ellen. És bár a korszaktól egyáltalán nem volt idegen a kegyetlenség, ami mind a hadak pusztításaiban, mind a hatalmi konfliktusokat lezáró orgyilkosságokban, mészárlásokban vagy a konkurensek szertartásos megvakításában is megmutatkozott, de a magyarok (az irányukban bizonyára elfogult krónikások leírásai szerint) ebben is új minőséget hoztak magukkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.