Kitüntetett árulót leplez le Eörsi László könyve

  • narancs.hu
  • 2022. november 19.

Sorköz

A történész olyan emberről ír, aki egyeseket megmentett, másokat elárult, ezt mégsem szúrta ki a Jad Vasem Intézet.

Igaztalanul az igazak között. Harangi Zoltán árulásai címmel írt könyvet Eörsi László. 

A történész a Népszavának adott interjúban beszél arról, hogy korábbi, 2011-ben megjelent munkájában – A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok – minden résztvevőről közölt rövid életrajzot. Akkor figyelt fel Harangi Zoltán különös életútjára. Írt róla később az Élet és Irodalomban és a Beszélőben, azt azonban csak ezután, Karsai László történésztől tudta meg, hogy Harangi megkapta a Jad Vasem Intézettől a Világ Igaza kitüntetést, amit olyan nem zsidó embereknek ítélnek oda, akik a holokauszt idején az életüket kockáztatva zsidók életét mentették meg. 

A most megjelent kötetből kiderülnek Harangi Zoltán háború előtti és utáni tettei. Eörsi azt mondja, az ítélkezés távol áll tőle, de azt fontosnak tartja, hogy az árulások nyilvánosságot kapjanak.

A történész a Népszavának arról beszélt, hogy a kitüntetett férfi különös kettős játékot űzött. Amit ki lehetett deríteni róla: már fiatalon ült lopások és orgazdaság miatt. A második világháború idején részt vett a csepeli munkásmozgalomban, és jelentett is a résztvevőiről a belügynek. Dolgozott a svéd Vöröskeresztnek, és tényleg mentett meg zsidókat, de a nyilasoknak is feladott bujkáló üldözötteket. Később a szovjet NKVD-vel együttműködve a nyilasok elfogásában segített, miközben talán ahhoz is volt köze, hogy Raoul Wallenberget letartóztatták.  Amikor háborús bűnök miatt a büntetését töltötte és rabtársai szökést fontolgattak, őket is elárulta. 1953-ban betörések miatt csukták le, de 1956-ban kiszabadították a forradalmárok. A felkelők közé állt, de november 4-én elárulta a szovjeteknek, hol vannak a társai tüzelőállásai. Később rablásért is börtönbe került, végül

1961-től 1969-ig beszervezett ügynök volt, ezernél is több jelentést írt.

„Kétségtelen, hogy Harangi megmentett embereket. Minden jel arra utal, hogy döntően pénzért, anyagi érdekből, bár vannak önzetlen segítségről beszámoló visszaemlékezések is. Valószínűnek tartom, volt annyira előrelátó, hogy a távolabbi jövőben megszerezhető jó pontokért is megmentett néhány üldözöttet. Nem ismerjük pontosan az indítékait. 1956-tal kapcsolatban pedig nem tudni semmilyen dicső tettéről. De akárhogy is, a pávatánca során elkövetett bűnei egyértelműen a negatív irányba billentik a mérleget. Számtalan ember haláláért, meghurcolásáért felelős” – mondja a történész.

A történetben igazán az érdekes, hogy miután a könyv főhőse 1985-ben akkori feleségével házat vett Pázmándon, összebarátkozott egy helyi családdal. Megnyerő embernek ismerték meg, és ez a család nagyapaként tekintett rá. A falusiak is szerették, senki sem tudott semmit a múltjáról. Csak azt tudták róla, hogy nagyon szeretett volna valamilyen kitüntetést kapni. Ennek érdekében anyagokat gyűjtött, támogató leveleket, mellékelte svéd vöröskeresztes igazolványát, és elküldte a Jad Vasem Intézetnek.

Az interjú arról is szól, hogy Harangi cikkcakkjaiban ugyanaz a túlélési, nyerészkedési ösztön ismerhető-e fel, ami a politikára is jellemző.

Eörsi a Jad Vasemmel még korábban ismertette Harangi teljesebb történetét, a kitüntetés visszavonásának ügye egyelőre áll.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.