Az ábrák értelmezése nem annyira hétköznapi képesség, mint a szövegek megértése

Sorköz

A Helikon legújabb tematikus lapszámának bemutatóján jártunk.

Szerda délután a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetében mutatták be a Helikon irodalom- és kultúratudományi folyóirat tematikus, Diagrammatológia című lapszámát. A 2022-es évfolyam második számának bemutatójára rendhagyó módon nem a Kelet kávézóban került sor, így viszonylag szűk körben, de az intézet tanácstermének könyvespolcai között mégis az eseményhez illő környezetben vitathatták meg a lap szerzői, szerkesztői és meghívott vendégeik az új számban megjelent írások által felvetett kérdéseket, problémákat, egyáltalán a kiadvány megjelenésének helyét a szövegek által érintett tudományterületek kortárs diskurzusainak koordinátarendszerében.

Szemes Botond, a tematikus lapszám szerkesztője a beszélgetés kezdetén elmondta, a témaválasztást során egyfajta kiindulópontot jelentett az az általános tapasztalat, hogy egyre több olyan jelenséggel találkozunk, amelyekkel kapcsolatban valamilyen ábrákon, infografikákon, vagy adatvizualizációkon keresztül jutunk ismeretekhez. A folyóiratban egységesen diagramoknak nevezett leképeződések mindennapi használatának tettenéréséhez pedig nem is feltétlenül kell a tudományos világ berkein belülre merészkednünk, hiszen azok mára a nyelvhasználatunk részévé váltak. Elég csak akár a „görbe ellaposítása” vagy más hasonló szófordulatokra gondolni, de az elmúlt években a járvány „hullámait” emlegetve is diagrammokról beszéltünk, akár csak a forint „bezuhanása” esetében, ami szintén gyakran használt metaforájává vált a különböző híroldalaknak.

Ezen felismerések mind abba az irányba mutatnak, hogy

át kell gondolnunk a tudás előállításának folyamatira vonatkozó elképzeléseinket,

hiszen a tudás előállítása nem kizárólag a fogalmiság és diszkurzív gyakorlatok terén történik, mivel abban fontos szerepet játszanak az említettekhez hasonló diagramatikus következtetések és leképezések is. A lapszámban megjelent írásokon keresztül, valamint azok eltérő irányú vizsgálódásainak párbeszéde által az ismeretelméleti kérdésekkel párhuzamosan nyelvészeti témájú felvetések is teret kapnak, például a diagramok nyelvi jelekhez fűződő viszonyának szemügyre vételével, miközben diagrammatológia kultúrtörténeti aspektusai is előkerülnek. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy egy igazán sokszínű és szerteágazó kiadványról van szó, aminek az előszó tanúsága szerint vállaltan nem egyetlen módszertan ismertetés felmutatása a célja, sokkal inkább „egy heterogén kérdéskör gyújtópontjainak a felvázolása”.

Szlávich Eszter és Sipos Balázs – akik a lapszám egy-egy tanulmányát fordították –, valamint Smid Róbert mellett a beszélgetés vendége volt Bátorfy Attila, az Átlátszó egykori újságírója is, aki az információábrázolás elméletével és történetével foglakozik. Gilles Deleuze tanulmányának kapcsán megjegyezte, jelenleg az egyik legfontosabb témával kapcsolatos diskurzus fókuszában a diagramok, mint a hatalom reprezentációi kerülnek elő. Ez pedig a mindennapok során olyan, elősorban inkább morális és etikai dilemmákat vet fel, mint például, hogy ábrázolunk-e afrikai amerikaiakat vagy cigányokat barna színnel grafikonokon, esetleg nőket rózsaszínnel. Ezek a szemponton ráadásul olyan kérdésekre is felhívják a figyelmet, ahol maguk az adatok, azok előállítása és felmutatása is a hatalomtechnikai eszközökként értelmeződnek.

A témáról folyó tudományos diskurzus felpezsdítésén túl a lapszám összeállítását természetesen ezek a hétköznapi tapasztalatok is erőteljesen motiválták. Elsősorban az a felismerés, hogy

a szövegek értelmezéséhez képest mintha kevésbé lenne magától értetődő képességként jelen az életünkben, hogy a különböző ábrákat és grafikonokat is értelmezni tudjuk.

Éppen ezért lenne nagy szükség valamifajta egységes nyelv kialakítására, amin keresztül talán a vizuálisan megjelenített, társadalmi szempontból igen nagy hatással bíró adatokkal, azok ábrázolásaival is megtanulhatnánk bánni.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Muszkavezetők

Múlt hétfőn egy pilisi lakossági fóruma után a 444 újságírója megkérdezte Szijjártó Péter külügyminisztert, hogyan hatolhattak be az orosz állam támogatta hekkerek – egyszerűbben: az orosz titkosszolgálatok – a Külügy­minisztérium informatikai rendszerébe. Az érdeklődés közvetlen oka az volt, hogy nem sokkal előtte Orbán Viktor kijelentette, mind technikai, mind humán szempontból Magyarországnak van a legjobb nemzetbiztonsági rendszere.

Lövés a lőporos hordón

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Könnyű kézzel

A Fővárosi Törvényszék mintegy öt éven át zajló tárgyalássorozat után 2024. február 8-án hirdetett első fokon ítéletet a negyed évszázada történt Fenyő-gyilkosság ügyében. Gyárfás Tamás „bűnsegédként” hét év fegyházbüntetést kapott.