A múltkor a Himnusz második sorát vettük, pedig a harmadik is megérdemli a figyelmet. 1943-ban jelent meg – érdemes figyelni az évszámra – Pais Károlytól az a cikk, amelynek címe Nyújts feléje védő kart…, és amely amellett érvel, hogy a sor második szava itt azt jelenti: föléje.
Ez elvileg teljes mértékben lehetséges: Kölcsey északkelet-magyarországi nyelvjárásában sokszor csakugyan olyankor is „e” hang áll egy szóban, amikor más, még csak nem is különösebben szögedies nyelvjárásban „ö” hangzik (például: csend/csönd). Cikke végén Pais Mészöly Gedeont idézi, akinek feltűnt, hogy Kölcsey már máskor is használt hasonló képet a védelmező kar képzetével kapcsolatban: „A valószínűséget bizonyossággá teheti az, hogy pontosan azonos szemlélet, fordulat Kölcsey Országgyűlési Naplójában is előkerül [1833. április 15.], de olyan fogalmazásban, amely minden kétséget eleve lehetetlenné tesz: »Az ég terjessze ki feletted védő karjait, szép haza!«”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!