Interjú

„Meglepődünk a Sátán bukásán”

Péti Miklós műfordító John Miltonról és magyar karrierjéről

Sorköz

Nemrég új prózafordításban jelent meg a barokk irodalom egyik legérdekesebb „sequelje”, Milton Visszanyert paradicsoma, de már készül az Elveszett paradicsom új változata is. Meglelhetjük-e a földi paradicsomot? Mire jut egymással Jézus és a Sátán – erről beszéltünk a Károli Gáspár Református Egyetem docensével, az ismert miltonistával.

Magyar Narancs: Hogyan találkozott először az Elveszett paradicsommal?

Péti Miklós: Sok külföldi miltonista kollégától hallottam már ugyanazt a történetet: fiatal felnőttként leemeltek a polcról egy Miltont, és onnantól nem tudták letenni. Én egyetemistaként, Rozsnyai Bálint irodalomelmélet-szemináriumán találkoztam először Milton Areopagiticájával, amely a sajtószabadságról szól, és komoly kihívás volt az olvasása – a teljes szöveg pár éve jelent meg magyarul Könczöl Miklós fordításában. Ezután jött az Elveszett paradicsom, amit nem bírtam letenni: lenyűgözött Milton ambíciója, képzeletének és nyelvezetének furcsasága, az, hogy Shakespeare-rel ellentétben egyáltalán nem rejtőzködik a művei­ben, hanem mindig határozott álláspontot képvisel, és ugyanezt kényszeríti ki olvasójából is. Tetszett, hogy Homérosszal és Vergiliusszal próbálja felvenni a versenyt, nem is sikertelenül. Feltétlen figyelmet és komoly felkészültséget követel meg az olvasóitól, de cserébe sokat is ad. A lelkesedésem azóta sem apadt, megmaradtam rajongónak, Horváth Viktor kollégám, aki nemrég belekezdett az Elveszett paradicsom újrafordításába, jól szórakozik a fanatizmusomon, mert néha a végsőkig képes vagyok védeni és a művészi koncepció részének tekinteni olyasmit, amit mások elbeszélői hibának tartanak.

MN: Az Elveszett paradicsomnak több magyar fordítása készült, a Visszanyert paradicsomnak eddig csak egy, franciából, a 18. században. Miért pont most született meg az új magyar fordítás?

PM: Milton a 17. századtól folyamatosan jelen van a magyar irodalom- és kultúrtörténetben: kezdetben a politikai prózáját olvasták, a 18. század végétől főleg az Elveszett paradicsomot, a 20. század elején-közepén, talán Tóth Árpád fordításainak hatására a kisebb lírai költeményeit. A szocializmusban aztán megint az Elveszett paradicsom került elő, több fordításban, ugyanis Jánosi Gusztáv a 20. század elején, Szabó Lőrinc és Jánosy István pedig a század második felében mind nagyon különböző és nagyon erős verziókat hoztak létre. A Visszanyert paradicsom egyszerűen kimaradt. A 19. században még olvasták Bessenyei Sándor – Bessenyei György testvérének – kiváló fordítását, de a 20. századi recepcióban már szinte nyoma sincs. Ami a század második felét illeti, ennek ideológiai okai is vannak: a Sátán forradalmiságát még csak-csak meg lehet magyarázni, de szinte lehetetlen egy olyan hősét, aki Isten és ember egy személyben, és idegen tőle bármilyen földi hatalom iránti vágy. A rendszerváltás utáni másfél évtizedben már nem jelent meg Milton-mű magyarul, még az egyetemek olvasmánylistáiból is elkezdett kikopni. A 2000-es évek közepén éledt föl újra az érdeklődés, ez főként doktori disszertációkban mutatkozott meg. Majd Fabiny Tibor kollégámmal szerveztünk egy nagy nemzetközi konferenciát, amelyből kötet is készült Milton Through the Centuries címmel, és a magyar miltonisták között ekkoriban vált közhellyé, hogy kellene egy új Visszanyert paradicsom. Úgyhogy arra gondoltam, megcsinálom. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de így is nehezebb volt, mint amire számítottam.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk