Interjú

„Meglepődünk a Sátán bukásán”

Péti Miklós műfordító John Miltonról és magyar karrierjéről

Sorköz

Nemrég új prózafordításban jelent meg a barokk irodalom egyik legérdekesebb „sequelje”, Milton Visszanyert paradicsoma, de már készül az Elveszett paradicsom új változata is. Meglelhetjük-e a földi paradicsomot? Mire jut egymással Jézus és a Sátán – erről beszéltünk a Károli Gáspár Református Egyetem docensével, az ismert miltonistával.

Magyar Narancs: Hogyan találkozott először az Elveszett paradicsommal?

Péti Miklós: Sok külföldi miltonista kollégától hallottam már ugyanazt a történetet: fiatal felnőttként leemeltek a polcról egy Miltont, és onnantól nem tudták letenni. Én egyetemistaként, Rozsnyai Bálint irodalomelmélet-szemináriumán találkoztam először Milton Areopagiticájával, amely a sajtószabadságról szól, és komoly kihívás volt az olvasása – a teljes szöveg pár éve jelent meg magyarul Könczöl Miklós fordításában. Ezután jött az Elveszett paradicsom, amit nem bírtam letenni: lenyűgözött Milton ambíciója, képzeletének és nyelvezetének furcsasága, az, hogy Shakespeare-rel ellentétben egyáltalán nem rejtőzködik a művei­ben, hanem mindig határozott álláspontot képvisel, és ugyanezt kényszeríti ki olvasójából is. Tetszett, hogy Homérosszal és Vergiliusszal próbálja felvenni a versenyt, nem is sikertelenül. Feltétlen figyelmet és komoly felkészültséget követel meg az olvasóitól, de cserébe sokat is ad. A lelkesedésem azóta sem apadt, megmaradtam rajongónak, Horváth Viktor kollégám, aki nemrég belekezdett az Elveszett paradicsom újrafordításába, jól szórakozik a fanatizmusomon, mert néha a végsőkig képes vagyok védeni és a művészi koncepció részének tekinteni olyasmit, amit mások elbeszélői hibának tartanak.

MN: Az Elveszett paradicsomnak több magyar fordítása készült, a Visszanyert paradicsomnak eddig csak egy, franciából, a 18. században. Miért pont most született meg az új magyar fordítás?

PM: Milton a 17. századtól folyamatosan jelen van a magyar irodalom- és kultúrtörténetben: kezdetben a politikai prózáját olvasták, a 18. század végétől főleg az Elveszett paradicsomot, a 20. század elején-közepén, talán Tóth Árpád fordításainak hatására a kisebb lírai költeményeit. A szocializmusban aztán megint az Elveszett paradicsom került elő, több fordításban, ugyanis Jánosi Gusztáv a 20. század elején, Szabó Lőrinc és Jánosy István pedig a század második felében mind nagyon különböző és nagyon erős verziókat hoztak létre. A Visszanyert paradicsom egyszerűen kimaradt. A 19. században még olvasták Bessenyei Sándor – Bessenyei György testvérének – kiváló fordítását, de a 20. századi recepcióban már szinte nyoma sincs. Ami a század második felét illeti, ennek ideológiai okai is vannak: a Sátán forradalmiságát még csak-csak meg lehet magyarázni, de szinte lehetetlen egy olyan hősét, aki Isten és ember egy személyben, és idegen tőle bármilyen földi hatalom iránti vágy. A rendszerváltás utáni másfél évtizedben már nem jelent meg Milton-mű magyarul, még az egyetemek olvasmánylistáiból is elkezdett kikopni. A 2000-es évek közepén éledt föl újra az érdeklődés, ez főként doktori disszertációkban mutatkozott meg. Majd Fabiny Tibor kollégámmal szerveztünk egy nagy nemzetközi konferenciát, amelyből kötet is készült Milton Through the Centuries címmel, és a magyar miltonisták között ekkoriban vált közhellyé, hogy kellene egy új Visszanyert paradicsom. Úgyhogy arra gondoltam, megcsinálom. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de így is nehezebb volt, mint amire számítottam.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.