Ennek egyik jó útja lehet az átirat, amely sosem volt idegen műfaj a gyerek- és ifjúsági irodalomtól. Az utóbbi évtizedben az átiratok mélyebb és perspektivikusabb intenciókkal születnek, Nádasdy Ádám Bánk bán-átirata (lásd: Létezik-e a titok, Magyar Narancs, 2019. június 13.), amely nem titkoltan a nehézkes Katona-szöveg prózába öntésével az eredeti egyértelműsítésére vállalkozik, poétikai tekintetben is remekmű.
Az elmúlt időszakban Szabó Borbála regénye, A János vitéz-kód kapcsolódott rá az iskolai tananyag szövegének újraírásával a régi szöveg „átmentésére”, és ilyen munka A Pál utcai küldetés is. Mindkét könyv esetében elsősorban az a meglepő, hogy olyan szöveghez nyúlnak, amelyek máig közszeretetnek örvendenek, így azt a praktikus kérdést is felvetik, hogy amikor „letanítja” a pedagógus a János vitézt, illetve A Pál utcai fiúkat, vajon van-e még lehetősége ezeket a könyveket is melléjük tenni.
„Az a baj, hogy Nemecsek kicsit drasztikusan fázott meg! Azt hiszem, hogy kedvesebb lesz, ha átírom az egészet” – énekelte már húsz éve a Satöbbi együttes, mutatva, hogy sokakban ott a kérdés: miért kellett ennek a szerencsétlen kisfiúnak meghalnia? Így a könyv első ránézésre vagány kísérletnek tűnik. Azzal pedig, hogy a szerzők az irodalmi szöveg szentségként kezelése helyett élővé, újraértelmezhetővé, sőt átírhatóvá tesznek egy köztiszteletben álló művet, egy modern irodalompedagógiai felfogást követnek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
