Közös online felolvasással állnak ki írók és fordítók a belarusz szólásszabadság mellett

  • narancs.hu
  • 2020. november 26.

Sorköz

22 ország 33 irodalmi szervezetének képviselői álltak össze egy közös videóra.

November 26-án került fel az internetre az a videó, amit az Európai Írók Tanácsa (European Writers’ Council - EWC), illetve az Európai Műfordító Egyesületek Tanácsa (European Council of Literary Translators’ Associations - CEATL) vezetői és tagjai készítettek el a belarusz szólás és véleményszabadság támogatása céljából - olvasható a kezdeményezés honlapján.

A felvételen 36 résztvevő olvassa fel Barisz Pjatrovitynak, a Belarusz Írószövetség vezetőjének A határ című írását angol nyelven. A szöveg fordítójának kiléte ugyanakkor, biztonsági okokból nem nyilvános. A felolvasók között olyan ismert szerzők is vannak, mint a Csokoládé című bestseller irónője, Joanne Harris, vagy a Magyarországon is népszerű ifjúsági- és fantasy-író Philip Pullman. Hazánkat a Szépírók Társasága elnöke, Szkárosi Endre képviseli.

„A diktátorok mindig az írókat és a művészeket fenyegetik legelőször, hiszen mindig tőlük számíthatnak a legrettenthetetlenebb ellenállásra. Kollégáink most is ott állnak az első vonalban, hogy megvédjék a demokratikus értékeket” – mondta el Nina George az Európai Írók Tanácsa elnöke. „De nincsenek egyedül” – teszi hozzá Morten Visby az Európai Műfordító Egyesületek Tanácsa elnöke.

 

A felolvasás egyben tisztelgés az idén 90 éve született belarusz szerző, Uladzimir Karatkevics előtt is, valamint – ahogy az akció sajtóközleménye fogalmaz – egy erős jelzés a belarusz néppel, és a bebörtönzött belarusz írókkal, művészekkel való szolidaritás jegyében. Az online akció címkéje is ezt hivatott kifejezni: #freewordsbelarus

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.