Megvan kik kapják az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíjat

  • narancs.hu
  • litera.hu
  • 2020. november 26.

Sorköz

Peer Krisztián és Tóth Krisztina is ott van az új, VII. kerületi alkotói támogatást elnyerő szerzők között.

„Szücs Balázs, a Párbeszéd VII. kerületi egyházügyi, civil és kulturális alpolgármesterének javaslatára e héten elindított pályázat elsődleges célja megmutatni, hogy kizárólag szakmai alapon is lehet támogatni független kulturális és művészeti projekteket. Nyilvánvaló célja még, hogy állandó helye és szerepe legyen a nívós kortárs kultúrának a kerületben, Erzsébetváros kulturális életét is erősítve.” – Így szólt októberben az első alkalommal kiírt Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíj felvezetője. Most pedig kihirdették a pályázat eredményét is – adta hírül a Litera.

Az ösztöndíjra 35 és 60 év közötti, legkevesebb két, nem magánkiadású kötettel rendelkező, magyar nyelven alkotó szépirodalmi szerzők pályázhattak. A beérkező munkák elbírálását elismert, az önkormányzattól független öt tagú zsűri végezte el, amelynek  tagjai  a hazai irodalmi élet aktív képviselői  voltak:  Gács Anna, Nagy Boglárka, Visy Beatrix, Babiczky Tibor és Kemény István. A program koordinátora Simon Márton költő, slammer; fővédnöke pedig Lator László költő. A pályázati kiírásban szerepelt az is, hogy a díjazottak között a nemek aránya lehetőleg közelítse meg az 50-50%-ot.

A zsűri döntése értelmében idén a következő alkotók részesülnek az ösztöndíjban: Peer Krisztián, Mesterházi Mónika, Szvoren Edina, Kabai Lóránt és Tóth Krisztina.

false

 

Fotó: litera.hu

Az ösztöndíj a művészek számára 6 hónapon keresztül, fejenként, havi nettó 160 000 forintot biztosít.

Gács Anna irodalomkritikus, a zsűri elnöke az eredmény kihirdetésekor elmondta, rengetegen jelentkeztek az ösztöndíjra, összesen 94 pályázat érkezett be. „Nagyon sok tapasztalatunk van arról, hogy milyen sanyarú körülmények között alkotnak az írók ma Magyarországon. Úgyhogy ez volt az egyik dolog, ami indokolta, hogy ez az ösztöndíjpályázat megszülessen” – fogalmazott Gács. „Ha ezt a névsort megnézi valaki, akkor látja, hogy milyen sokféle ez az öt ember, milyen sokféle irodalmat írnak. Van közöttük prózaíró és költő, van közöttük a közönség előtt nagyon népszerű és közismert szerző és rejtőzködőbb alkat, van közöttük olyan, aki kísérletezőbb irodalmat ír, és van olyan, aki egy széles közönség számára érthető irodalmat ír. És ennek is nagyon örültünk, hogy sikerült végül is nagyon sok gyötrelem és vita árán egy olyan névsort összeállítani, ami a kortárs magyar irodalomnak a sokféleségét is megjeleníti” – tette hozzá a zsűri elnöke.

„Nagy büszkeség, hogy ez ilyen nagy érdeklődésnek örvendhetett” – mondta a pályázatról Simon Márton költő, a kerület kulturális intézményeinek munkatársa és az ösztöndíjprogram koordinátora.

Az ösztöndíjpályázatot a tervek szerint jövő tavasszal ismét meghirdetik.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.