Mit jelent a mai fiataloknak Petőfi? Hogy lehet közel hozni az emberekhez Petőfit, és segít-e ebben az idei emlékév? Ismerik-e a költőt külföldön, és hogyan kezdődött a Petőfi-kultusz? A CEU és a CEU Demokrácia Intézet szerdai rendezvényén ilyen kérdésekről is beszélt Margócsy István irodalomtörténész, Kalla Zsuzsa, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgató-helyettese és Schiller Marianna magyar-angol szakos tanár, a Magyartanárok Egyesülete választmányi tagja. A beszélgetés azért is volt izgalmas, mert bár a szakemberek véleménye sok mindenben megegyezett, jó pár új kérdés merült fel Petőfi életművével és alakjával kapcsolatban.
Margócsy István például mindjárt azzal kezdte, hogy a költőt istenítjük, szavait kinyilatkoztatásként kezeljük, holott nem lehet egységes képet alkotni róla azon versei alapján, amelyekben magáról ír. Egyszer népszónoknak nevezi magát, másszor „a természet vadvirágának”. Schiller Mariann szerint a mai fiatalok számára nem létezik az a fajta Petőfi-kultusz, ami az idősebb generációk számára még igen; „mintha eltűnt volna az a nagy Petőfi-lobogás” – fogalmazott a pedagógus. Úgy folytatta: „Petőfi mintha celeb lenne ahelyett, hogy sztár lenne” a fiatalok számára. A gyerekeknek inkább „név”, de nemigen tudják, ki van mögötte. Schiller Mariann szerint Petőfi azért is lehetne sztár, mert azok a celebekkel szemben „valamit letettek az asztalra”. Az viszont működött, mondta a pedagógus, amikor egy tanár mai rapszövegekkel állította párhuzamba Petőfi egyes verseit, különösen a „horror-, sci-fi-, fantasyszerű” alkotásokat, így mutatva meg a szövegek attitűdje közötti hasonlóságot.
E témánál maradva Margócsy István megjegyezte: a gimnazisták körében nem jósol nagy jövőt a Petőfi-rajongásnak, Kalla Zsuzsa viszont úgy vélte, a középiskolásokat Petőfi prózájával meg lehetne szólítani. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán például kifejezetten a mai nyelvhez közel álló szövegeket mutatnak be. A költő nyelvezetével kapcsolatban több érdekes megállapítás is elhangzott. Margócsy István szerint ha figyelmesen olvassuk Petőfi verseit, akkor érzékelhetjük, milyen volt a fantáziája, mert a versnyelvben „brutális újdonságokat vezetett be”. Schiller Mariann viszont pont arra hozott példát, hogy egy olyan ismert költemény is, mint amilyen a János vitéz, nyelvileg nehéz a gyerekek számára. „Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,/ A juhásznak úgyis nagy melege vagyon” – idézte a tanár a mű első sorait megjegyezve, hogy amikor arról kérdezi a gyerekeket, van-e ebben számukra ismeretlen szó, nemmel felelnek, majd kiderül, hogy a „vagyon” mégis magyarázatra szorul, mert tisztázni kell, hogy nem pénzösszeget jelent. Érdekes ugyanakkor, hogy a régies nyelvezet ellenére közel tud kerülni a költemény a gyerekekhez.
De miként hozható közel Petőfi az emberek számára a muzeológia eszközeivel? Erről Kalla Zsuzsa mondott konkrétumokat. Az emlékév kapcsán a PIM országjárásra indított egy Petőfi 200 busz elnevezésű mozgó múzeumbuszt, amivel a kisebb városokban, településeken élő, kifejezetten a különböző okok miatt múzeumba nem járó közönséget célozták meg. A busz élményszerű és ingyenes tárlatát diákok, idősek és fesztiválozó fiatalok látogatják leginkább (utóbbiak azért, mert fesztiválokra is elviszik a kiállítást). A PIM Költő lenni vagy nem lenni című, közelmúltban megnyílt kiállításán Petőfi szövegeit helyezik a középpontba úgy, hogy az életmű egy-egy fontos eleméhez (pl. róna, otthon, rémek) kapcsolják valamilyen interaktív megoldással. A rémek nevű teremben például A szerelem országa című – a szakember megfogalmazása szerint – horrorisztikus költemény mellett az utolsó pesti hóhér arcképe látható. (Részlet a versből: „Átértem a vizen,/ S hah, itt is mindenütt/ A régi látomány!/ Méregpohár, akasztott emberek,/ Mindenhol ez, mindig csak ez,/ S hátúl a sziklák ormiról/ Veték le mások magokat,/ S alant a völgynek éles kövein/ Kifeccsent szívökből a vér/ S fejökből a velő.”)
A beszélgetés második felében három témát jártak körül a szakemberek. Elsőként azt, hogyan és mikor kezdődött a Petőfi-kultusz.
„26 évesen az ország legismertebb, legnépszerűbb költője volt, az irodalmi diskurzus nagy része róla szólt. Magára vette és rajta is maradt, hogy 1848. március 15-ét ő csinálta, a Nemzeti dalnak pedig hihetetlen népszerűsége lett”
– ismertette Margócsy István. Petőfi ráadásul akkor halt meg, amikor a nemzet a legnagyobb bukását szenvedte el, így halála gyakorlatilag a nemzet halálát szimbolizálta. Kultuszához hozzájárult lázadó attitűdje, társadalomszemlélete, honvédő politikai irányultsága, nacionalizmusa. (Van olyan verse, ami nagyszerűen kezdődik, majd konkrétan a nemzetiségek elleni uszításba megy át.) Petőfinek ennélfogva minden politikai rendszerben megvolt a legitimáló funkciója, mert a mindenkori hatalom azt mondta róla, hogy „mi azt képviseljük, amit ő akart”. A költő politikai irányultságával kapcsolatban Kalla Zsuzsa megjegyezte, nincs egységes ideológiája a verseinek; hol ezt, hol azt mondja, mindig az adott szituációra reagál, de azt jó csinálja.
Felmerült az is: hogy érdemes emlékezni Petőfire. Margócsy István szerint úgy, hogy az emlékezete állandóan frissüljön, ne csak a szlogeneket mondjuk el róla. A verseiről kellene értelmesen beszélgetni, amibe az is belefér, hogy a nagyközönség mondja el, ha nem tetszik egy műve, de indokolja is meg. Kalla Zsuzsa azt emelte ki, az emlékezet kapcsán kérdés, hogy a sok tudományos kutatás és publikáció eredménye eljut-e az emberekhez, míg Schiller Mariann úgy vélte, akkor lehetne méltó módon emlékezni Petőfire, ha három hónapig csak őt taníthatnák az iskolában.
A beszélgetés utolsó témájához a közönség soraiból érkezett kérdés. Ismerik, tanítják-e Petőfit külföldön? – kérdezték a hallgatóságból. A választ Margócsy István adta meg. Kultusza biztosan nincs; a szocialista országokban anno lefordították és propagálták a műveit, de ezek a fordítások elég problémásak voltak. „Petőfinek Európában a 19. században nagy sikere volt, különösen német és francia nyelvterületen, de például Angliába már nem jutott el” – magyarázta Margócsy. Az első világháborúig németül több mint 22 ezer versfordítása jelent meg (850-900 verset írt). „Ezt a 20. században úgy elfújta a szél, mintha nem is lett volna” – mondta az irodalomtörténész hozzáfűzve: Petőfi mára külföldön pusztán lexikonszócikké vált.
Az esemény a CEU YouTube-csatornáján felvételről újranézhető:
