1924. augusztus 12-én, 61 éves korában meghalt Bródy Sándor, és mindaz a mellőzöttség és érdektelenség, ami életének utolsó éveit megkeserítette, mintha meg sem történt volna.
Holtában azonnal „nagy magyar klasszikussá” vált, aki Krúdy Gyulára ugyanúgy hatott, mint Molnár Ferencre vagy Szomory Dezsőre. No meg Móricz Zsigmondra.
Tót parasztnemes iparosgyerek
A megemlékezésekből a sajtó is kivette a részét, ebben is az egyik legnépszerűbb magazin, a Színházi Élet járt az élen, amelyik nemcsak a címlapján hozta a nagy író arcképét, de hatoldalas összeállítást is közölt róla, melyben a pályatársak is szót kaptak.
Móricz Zsigmond például ezt írta: „Bródy Sándor volt az első, aki szociális érzéseket, akaratot és problémákat hozott a magyar szépirodalomba. Addig nagyok és kicsinyek, ragyogók, s szürkék mind vak dicsőítői voltak a régi rendi Magyarországnak. Jókai, az úri nemes fiú éppúgy, mint utóda, Mikszáth, a tót parasztnemes iparosgyerek. De Jókai naiv áhítattal öntötte el, csillogó és nemes dísszel azt az sötét és obskurus világot. Mikszáth már pénzért pucolta a rozsdás ideálokat, de leköpködte, kicsúfolta, kinevette őket…”
Noha a szöveg a lap 1924. augusztus 24-i számában jelent meg, igazából csak az év végén került reflektorfénybe. Az történt ugyanis, hogy a hízelgőnek nem mondható sorokat Mikszáth Kálmán fia és özvegye nemcsak a szívére vette, de a szükségesnek vélt jogi lépéseket is megtette; az afférnak pedig még nagyobb sajtója volt, mint Bródy halálhírének.
Ma is ugyanúgy gondolkozik
A kormánypárti bulvárlap, a 8 Órai Újság 1925. január 11-én számolt be arról, hogy a Mikszáth-család ügyvédje, dr. Lányi Márton „nagy terjedelmű beadványban fordult a bírósághoz „halottgyalázás” miatt, de mindjárt azt is hozzátette: Móricz „ezzel az írásával is azt bizonyítja, hogy ma is ugyanúgy gondolkozik, mint akkor, amikor Kun Béláék megbízásából és érdekében agitációs körúton járt a Dunántúlon, és hosszú cikksorozatban adott kifejezést nagy lelkesedésének”.
A lap arról is beszámolt, hogy az inkriminált cikkel kapcsolatban a magyar irodalom reprezentánsainak véleményét is kikérik, és „a bűnpör ezért is nagy érdeklődésre tarthat számot”.
| ||
De ugyanekkor a Népszava is megemlékezett az „irodalmi botrányról”, és ők Móricz védelmére keltek. „Itt nem olyasmiért akarják Móriczot megbüntetni, amit a cikkben követett el. Fáj nekik, hogy Móricz Zsigmond nagy tehetségével nem állott be a kicsinyek és senkik kórusába, amely gyönge és valótlan hangjával dicsőíti a sötétség és tudatlanság uralmát. Mert hát hihetetlen, hogy csakugyan bűnpör keretében akarják eldönteni, hogy Mikszáth milyen okból és hogyan pucolta a rozsdás ideálokat, miközben leköpködte, kinevette őket” – írták.
A szerkesztő viszi el a balhét
Móricz ügyét 1926. június 24-én tárgyalták, de a tudósításokban nyoma sincs annak, hogy a magyar irodalom reprezentánsai tanúként jelentek volna meg a bíróságon. Már csak azért sem, mert időközben Móricz helyett a Színházi Élet szerkesztője, Hevesi Endre lett az alperes, aki egy „elégtételt szolgáló nyilatkozatot” írt, amit a tárgyalás elején ügyvédje átadott a bírónak. Ebből az derül ki, hogy a lapban megjelent idézet valójában 1918-ból származik, és Móricz nem járult hozzá a másodközléséhez, pontosabban meg sem kérdezték, hogy hozzájárul-e.
„A munka hevében én ezeket a közleményeket nem néztem át tüzetesen, és így történhetett, hogy az egyik nyilatkozat tartalma folytán ifj. Mikszáth Kálmán úr kegyeletében méltán sértve érezte magát. Az, hogy a cikket újból közöltük, az én mulasztásom, és ezért ifj. Mikszáth Kálmánnak szemben mély sajnálkozásomat fejezem ki, és kijelentem, hogy a közleményben foglaltakat sohasem tettem volna közzé, és nem vettem volna át, ha tartalmát áttanulmányoztam és kellően ismertem volna. Én az egyik legnagyobb magyar regényírónak tartom Mikszáth Kálmánt" – írta Hevesi, amit a család elfogadott, így az eljárás tulajdonképpen még azelőtt véget ért, hogy elkezdődött volna.
Arról nem tudunk, hogy Móricz megváltoztatta volna álláspontját, az viszont bizonyos, hogy néhány évtizeddel később az irodalomkönyvekben Móriczot Mikszáth Kálmán szellemi örököseként (is) említik.
