Németül is megjelent Krusovszky Dénes bemutatkozó prózakötete

  • narancs.hu
  • 2024. március 7.

Sorköz

Szerdán a berlini közönség is megismerheti A fiúk országa szerzőjét.

Éppen tíz éve jelent meg A fiúk országa, ami azért is jelentős eseménynek számított az irodalmi életben, mert a költőként ismert Krusovszky Dénes – aki két évvel azelőtt szokatlanul fiatalon a József Attila-díjat is elnyerte – láthatóan „teljes fegyverzetben”, érett novellistaként lépett az olvasók elé. A szerző, aki egyben kollégánk, a Magyar Narancs újságírója, ezután publikálta Akik már nem leszünk sosem című regényét, tavaly pedig megjelent a Levelek nélkül.

A könyv most Das Land der Jungen címen jelent meg németül Terézia Mora fordításában. A kiadás szép külcsíne annak köszönhető, hogy az Aufbau Verlage Die Andere Bibliothek sorozatában jelent meg. Ebben a sorozatban a kiadó évente mindössze 12 kötetet publikál, de elkészítésükre nagy figyelmet fordít.

 
A fiúk országa német kiadása
Fotó: Aufbau Verlage
 

 

„Krusovszky Dénes bemutatja szereplői életének fordulópontjait, amikben a szerelem együtt jár a szégyennel, a kétségbeesés és a szomorúság az erőszakkal, a gúny a büszkeséggel” – olvasható a fülszövegben.

A novelláskötetről Deutschlandfunk német közszolgálati rádióban is szó esett. A műsorban realisztikus stílusa miatt „a magyar Jonathan Franzen”-nek nevezték Krusovszkyt, és kiemelték éles megfigyelőképességét.

„Első pillantásra ezeknek a történeteknek nincs közük Krusovszky szülőhazájának politikai jelenéhez. Azonban a férfikarakterek törékenysége éles kontrasztot képeznek ahhoz a paternalista férfiideálhoz képest, ami Orbán Viktor Magyarországán jellemző.”

A könyv bemutatója március 13-án szerdán 19 órakor lesz a berlini Literaturhausban. Az eseményen Krusovszky Dénes, a fordító és a kiadó szerkesztője vesz részt.

 

 

A fiúk országa tíz éve a hazai kritikusoknál is nagyszerű fogadtatásban részesült. Az Élet és Irodalom szerzője így írt róla: „Valamivel több mint kétszáz oldalon kilenc, nagyjából azonos terjedelmű elbeszélés, mindegyikük kivétel nélkül emlékezetes írás (...). Mindegyik itt olvasható elbeszélés legvégén ott marad valamilyen rejtély az olvasó számára, valamiféle lebegésben és lezáratlanságban végződnek ezek az írások, az elbeszélő a legutolsó pillanatban mindig magára hagyja a befogadót. (...) És noha ezek hatalmas, klasszikusan komor kérdések, A fiúk országa mindent összevetve mégsem komor olvasmány, az esendőség, a részvét, a bennelét, a szövegekbe foglalt irónia, legfelül pedig az írói mesterség eszközeinek hibátlan birtoklása megemeli ezeket az írásokat, kioldja belőlük a pátoszt vagy a túlzó tragizálást. Katarzis van, kétségbeesés nincs, és ennyi tökéletesen elég.”

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.