Negyven lélegzetvételből áll Podmaniczky Szilárd A másik ember megértésének diadala című könyve. A borítón Szűcs Attila Fehér gömbön plankingelő című festménye látható, komoly energia árán tartja a test azt az egyensúlyi állapotot. A szöveg egy nagyrészt áthúzott bekezdéssel kezdődik, és egy légzőgyakorlat leírásával folytatódik. Arról van szó, hogy ha az ember lefekszik a fűbe éjjel, nézi az eget, olyan csillagokat lát, amelyek fénye sok millió évvel ezelőtt indult el felé. Ilyenkor tehát az emberi élet előtti múltat látja.
A szerző – ahogy kedden a szegedi városházán, a Dugonics Társaság estjén elhangzott – járt a műszaki egyetemre, de a gépészet helyett jobban érdekelték az ott hallható filozófiai és pszichológiai előadások. A pályaválasztási tanácsadó füzet másodszor Szegednél nyílt ki, így a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát Podmaniczky, mint matematika-fizika szakos tanár. Nem maradt a pályán, néhány év tanítás után visszatért Szegedre, és azt folytatta, ami gyerekkora óta érdekelte. Édesanyja egy irodában dolgozott, ahol mindenki írt – így ő is, és mindig odavitte az édesanyjának, amit dolgozott, megkérdezte, „ez jelent-e már valamit”.
Az esten Virág Zoltán egyetemi docens kérdéseire válaszolva Szilárd arról is beszélt, hogy Szigeti Csaba órái és a lakásán zajlott beszélgetések, a főiskolás barátok szempontjai megerősítették abban, amit addigra tudott, hogy számára az írás az a kreatív foglalkozás, amelyben kiteljesedhet. 1989-től 1996-ig a Délmagyarországnál dolgozott újságíróként, a napilap naponta közölt tárcákat, glosszákat, folytatásban Szilárd regényeit. Később szabadfoglalkozású lett, publikált a Magyar Narancsban is, könyvkiadót alapított, elköltözött Szegedről Balatonboglárra, 2010-ben pedig kulturális híreket közlő portált alapított, a librarius.hu-t. A könyvkiadásba azért vágott bele, mert úgy gondolta, ha írásból szeretne megélni, elkerülhetetlen, hogy megismerje, hogyan jutnak el a könyvek az olvasóhoz, miképpen tudja úgy alakítani ezt a folyamatot, hogy még inkább megfeleljen az igényeinek. Idővel mások könyveit is kiadta. Az a helyzet azonban föladta a leckét, hogy az olvasók elvárásait kiadóként figyelembe kell vennie, de alkotóként nem, mert az gúzsba köti. Szilárd úgy látja, a kiadásba nem kellett volna belevágnia – minden más kísérletet, amihez hozzáfogott, élvezett.
Írt novellákat, kisregényeket, meséket, regényeket, versekötetet Hidraulikus menyasszony címmel, hétszáz oldalas szótárt, amelyben úgynevezett nanoprózák százai sorjáznak, amelyeket annak idején az Élet és Irodalom közölt. Drámáit az RS9 Színház játszotta, az ő munkája többek közt a Szezon című film forgatókönyve, és René Magritte képeinek is szentelt egy könyvet. A librarius.hu világszemléletén halványan érződik Szilárdé, de csak a hírek kiválasztásában, a megírás módjában nem. Alapelv a portálnál, hogy nem ítélkeznek a művekről, produkciókról szóló cikkek, hanem információval látják el, bevonják az olvasót.
Podmaniczky szegedi estje azért is volt szimbolikus esemény, mert új könyvében, A másik ember megértésének diadalában pályakezdő szövegeinek beszédmódjához tér vissza.
Podmaniczky prózájára – ahogy Virág Zoltán mondta – filozofikusság, asszociatív kitágultság, az abszurd, a groteszk élethelyzetek iránti vonzódás, ugyanakkor a matematikát idéző rendszeretet jellemző. A beszélgetőtárs Albert Einstein, Samuel Beckett, Thomas Bernhard és René Magritte nevét említette – Szilárd azt mondta, az ő munkájukat nézve, olvasva érzi azt, „úristen, valakivel párbeszédet folytatok”. Tisztában van azzal, hogy az írásai nehezen befogadhatóak, mert nem az értelmező képességre számítanak, inkább arra a figyelemre, amellyel a zenét hallgatja az ember.
A szürrealizmus szerinte ma is jelen van a világ jelenségeiben, rendszeresen kerülnek egymás mellé össze nem illő tárgyak, amelyek láttán a szemlélőben fölszikrázik és ívet húz az áram. A bennünket elérő híreket lehet úgy nézni, ahogyan egymáshoz viszonyulnak, így is gyarapodik az ember tudása a valóságról.
Ha így nézzük a világot, egy idő után mintha direkt csak erről az oldaláról mutatná magát. Szilárdot gyakran kérdezik, hogy felvett név-e a vezetékneve. Nem az. Egyszer megnyitott egy kiállítást, a tárlatnak Podmaniczky-terem adott helyet, és az esemény utáni beszélgetésen jó néhány Podmaniczky bemutatkozott neki. Egyikük azt mondta, „rólad még nem hallottam, de várj, majd fölakasztunk a családfára”.
Az évekkel ezelőtti listát, amelyet a szegedi egyetem kérésére adott le a számára fontos zenei, irodalmi élményekről, ma is magáénak érzi. A Led Zeppelin, Paul Desmond zenéje, a Deep Purple Space truckin’ című dala fontos élménye, Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét évente egyszer vagy többször most is elolvassa, és kedvenc regénye Füst Milántól A feleségem története, amelyből egy régi videofelvételen felolvasott egy fodrászatban, miközben körülötte készültek a frizurák. A felvételt nemrég egy barátja, aki a szegedi városi televíziónál dolgozik, előkereste, és elküldte Enyedi Ildikónak, A feleségem története rendezőjének, aki a hírek szerint meghatódott.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
