Saramago születésnapját regényével ünnepli a Helikon

  • narancs.hu
  • 2022. november 16.

Sorköz

A Nobel-díjas portugál író 1977-es műve most először olvasható magyarul.

Száz éve, 1922. november 16-án született José Saramago. Erre az évfordulóra adta ki az irodalmi Nobel-díjas portugál író Festészeti és szépírási kézikönyv című regényét a Helikon Kiadó. 

A mű 1977-ben jelent meg, de most olvasható először magyarul.

Pál Ferenc a Nyugati tér blogon a regényről írva felidézi, hogy amikor néhány éve szóba hozta a kiadói szerkesztőnek, érdemes lenne megjelentetni Saramagónak ezt a korai művét, munkatársa arra figyelmeztette, hogy előfordulhat, a cím miatt a könyv a boltokban a hobbikról és a szabadidő  eltöltéséről szóló munkák közé kerülhet, de Saramagóra jellemző, hogy megtévesztő címeket ad.

A most megjelentetett regény főszereplője és elbeszélője festő, aki hátat fordít annak a közegnek, amelyben él, dolgozik. A valóságot megszépítő arcképek helyett először karikírozza modelljeit, aztán arra jut, hogy más utat kell választania az igazabb ábrázoláshoz.

A 2010-ben, 87 éves korában elhunyt Saramago regényei nem könnyed olvasmányok. „Az író barokkosan hosszú körmondataiba belezsúfol mindent: leírást, párbeszédet, vendégszövegeket és saját hosszadalmas elmélkedéseit. Ez a tömör, tagolás nélküli szöveg első pillantásra ijesztő, de a türelmes olvasót hamarosan magával ragadja élőbeszédet idéző ritmusával és látszólagos csapongásával. A cselekménynek (és természetesen a történetbe belefeledkező olvasónak) eközben meg kell küzdenie az írói reflexiókkal, hiszen Saramago elbeszélője újra meg újra megszakítja a mesélés folyamatát, hogy elmondja a történelemmel, az emberekkel és a világgal kapcsolatos gondolatait” – írja Pál Ferenc.

A portugál írónak a hetvenes évek második felében írott regényei arattak igazán sikert, így A kolostor regénye, a Ricardo Reis halálának éve, és a Vakság, amelyből film is készült.

Idén novemberben a Helikon Kiadó a Festészeti és szépírási kézikönyv mellett megjelentette Saramagótól a Jézus Krisztus evangéliumát is.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.