Száz éve, 1922. november 16-án született José Saramago. Erre az évfordulóra adta ki az irodalmi Nobel-díjas portugál író Festészeti és szépírási kézikönyv című regényét a Helikon Kiadó.
A mű 1977-ben jelent meg, de most olvasható először magyarul.
Pál Ferenc a Nyugati tér blogon a regényről írva felidézi, hogy amikor néhány éve szóba hozta a kiadói szerkesztőnek, érdemes lenne megjelentetni Saramagónak ezt a korai művét, munkatársa arra figyelmeztette, hogy előfordulhat, a cím miatt a könyv a boltokban a hobbikról és a szabadidő eltöltéséről szóló munkák közé kerülhet, de Saramagóra jellemző, hogy megtévesztő címeket ad.
A most megjelentetett regény főszereplője és elbeszélője festő, aki hátat fordít annak a közegnek, amelyben él, dolgozik. A valóságot megszépítő arcképek helyett először karikírozza modelljeit, aztán arra jut, hogy más utat kell választania az igazabb ábrázoláshoz.
A 2010-ben, 87 éves korában elhunyt Saramago regényei nem könnyed olvasmányok. „Az író barokkosan hosszú körmondataiba belezsúfol mindent: leírást, párbeszédet, vendégszövegeket és saját hosszadalmas elmélkedéseit. Ez a tömör, tagolás nélküli szöveg első pillantásra ijesztő, de a türelmes olvasót hamarosan magával ragadja élőbeszédet idéző ritmusával és látszólagos csapongásával. A cselekménynek (és természetesen a történetbe belefeledkező olvasónak) eközben meg kell küzdenie az írói reflexiókkal, hiszen Saramago elbeszélője újra meg újra megszakítja a mesélés folyamatát, hogy elmondja a történelemmel, az emberekkel és a világgal kapcsolatos gondolatait” – írja Pál Ferenc.
A portugál írónak a hetvenes évek második felében írott regényei arattak igazán sikert, így A kolostor regénye, a Ricardo Reis halálának éve, és a Vakság, amelyből film is készült.
Idén novemberben a Helikon Kiadó a Festészeti és szépírási kézikönyv mellett megjelentette Saramagótól a Jézus Krisztus evangéliumát is.
