Olvasni muszáj

Táltosok és boszorkányok – mesebeli segítőkről szól Boldizsár Ildikó új könyve

Sorköz

Egyszer mindenki segítségre szorul, és ha végigjárja a maga útját, mindenkiből segítő válhat. A neves mesekutató új könyvével teljesnek érzi az általa kidolgozott terápiás módszert, és nem utolsósorban letehetetlen olvasmánnyal szolgál.

Boldizsár Ildikó egyre teljesedő és kerekedő életművet alkotott azzal, hogy komolyan veszi a meséket. Legújabb könyve, a „Hogyan segítsek én terajtad?” mesebeli segítőkről szól, azokról, akikkel a magyar népmesei hagyományban is gyakran találkozunk: táltoslovakkal, talizmánokkal, beszélő állatokkal, bölcs öregekkel és jó boszorkányokkal. Mindennel és mindenkivel, aki a hős útját egyengeti vagy éppen nehezebbé teszi, aki a hőst előre segíti vagy kihívás elé állítja.

A könyv hatvan segítőtípust és tizenhat féle segítő kapcsolatot vázol fel, amiket a mesekutatás módszertanával elemez. Nincs itt semmi meglepetés, olyan ez az „arcképcsarnok”, mintha mindenkit ismernénk már. Az „okos lányt”, az anyókát, aki hamuba sült pogácsát kínál, a sárkányölőket, a látókat és a tudókat, az égi apákat és az érett anyákat, az állatokat, amelyek táplálnak, elrepítenek a cél felé vagy tudást adnak, a trickstert, aki olyan feladványok elé állít, melyeknek végül hasznát veszi a mesehős, vagy éppen a koldulót, akit a hősnek meg kell segítenie, hogy aztán a megfelelő pillanatban viszonzásul kihúzza a bajból. A szerző lenyűgöző ismeretekről tesz bizonyságot a könyv oldalain, úgy tűnik, hogy minden mesét ismer Amerikától Európán át Kínáig és tovább, és

biztos vagyok benne, hogy Seherezádéhoz hasonlóan maga is képes lenne ezeregy éjszakát végigmesélni.

A mesekutatás régebbi tudományterület, de az a Metamorphoses-meseterápia, amit Boldizsár Ildikó hosszú évek óta gyakorol, egyedülálló, és fokozatosan alakult, változott, tökéletesedett. A „Hogyan segítsek terajtad?” megjelenésével azonban a szerző úgy érzi, a módszer leírása teljessé válik.

A könyv első oldalain Boldizsár Ildikó maga is kíváncsi barangolóként írja le magát, aki három évtizeddel ezelőtt maga is  ismeretlen világába hatolt be: „a mesékkel való mélyebb találkozás valóban egyfajta beavatódás, s ez a fokozatokon keresztül történő út vitt engem is a mesék és a meseterápia mélységei felé.”

 
Boldizsár Ildikó: „Hogyan segítsek én terajtad?”
Fotó: Líra Könyv
 

De ahogy a meséknek, úgy a meseterápiának sincsen vége soha: az életutat a fogantatástól a halálig bevilágíthatják ezek a történetek. Épp ezért volt felvillanyozó élmény a különböző archetípusokról olvasni. Hiszen a hős, ha egyszer meg is kapja szíve választottják, legyőzi a sárkányt vagy feloldja az átkot, egy idő után maga is átalakulhat. A tettrekész ifjúból bölcs öregember válik, a kiteljesedő nőből érett, óvó anya. Ezek a történetek arra is emlékezhetnek, hogy olykor segítségre szorulunk, máskor viszont nekünk kell segítenünk; azonban mindenkinek másféle segítségre van szüksége, így a megfelelő segítő bölcsességgel és belátással is rendelkezik.

Az az olvasó, aki többé-kevésbé tisztában van a meseterápia és a mesekutatás alapjaival, szinte akárhol felütheti a könyvet. Engem a sárkányölő királyfikról, azaz a mesebeli férfiakról szóló fejezetek különösen megragadtak, de szemnyitogató volt arról is olvasni, hogy a nők sem minden mesében passzívak és tetszhalottak, mint azt a Csipkerózsika nyomán gondolnánk. Mesék százai szólnak nőkről, akik intuitívak, és különleges képzelőerejük révén válnak győztessé. S hát ki ne ismerne az ismerősi körében legalább egy nőt, aki szeretetével és bátorságával megmentett egy férfit? Meglepve olvastam, hogy léteznek olyan mesék, amelyben a nő száll le szerelméért a pokolba.

A régi ember számára a mese épp olyan valóságos lehetett, ahogy nekünk a térképek, a statisztikák vagy a grafikonok: jelzés volt arra, hogy az élet erre vagy arra is kanyarodhat.

Boldizsár Ildikó a könyv végén bemutatja a hatvanadik segítőt: az égig érő fát, amelyet most az ő életében személyes segítőjének érez. „Aki az égig érő fán el tud indulni, az már járt a gyökerei között: stabil és tudatos kapcsolata van az ősökkel és az alsó világokban található erőkkel.” Aki a fán elindul, az már legyőzte a sárkányt, és nem fél attól sem, hogy felfelé haladva végleg mássá alakul.

A „Hogyan segítsek terajtad?” összegző erejű könyv, és mindazoknak ajánlott, akik többet akarnak tudni Boldizsár Ildikó kutatási területéről, azoknak, akik másokon szeretnének jól segíteni, és azoknak, akik maguk segítségre szorulnak, csak azt nem tudják, hol keressék, hogyan fogadják el és kitől kérjék. A könyv olvasásakor már-már úgy tűnik, a világ tele van segítőkkel, csak jó szem kell, hogy észrevegyük.

Magvető Kiadó, 2023, 249 oldal. 5699 Ft

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.