Olvasni muszáj

Táltosok és boszorkányok – mesebeli segítőkről szól Boldizsár Ildikó új könyve

Sorköz

Egyszer mindenki segítségre szorul, és ha végigjárja a maga útját, mindenkiből segítő válhat. A neves mesekutató új könyvével teljesnek érzi az általa kidolgozott terápiás módszert, és nem utolsósorban letehetetlen olvasmánnyal szolgál.

Boldizsár Ildikó egyre teljesedő és kerekedő életművet alkotott azzal, hogy komolyan veszi a meséket. Legújabb könyve, a „Hogyan segítsek én terajtad?” mesebeli segítőkről szól, azokról, akikkel a magyar népmesei hagyományban is gyakran találkozunk: táltoslovakkal, talizmánokkal, beszélő állatokkal, bölcs öregekkel és jó boszorkányokkal. Mindennel és mindenkivel, aki a hős útját egyengeti vagy éppen nehezebbé teszi, aki a hőst előre segíti vagy kihívás elé állítja.

A könyv hatvan segítőtípust és tizenhat féle segítő kapcsolatot vázol fel, amiket a mesekutatás módszertanával elemez. Nincs itt semmi meglepetés, olyan ez az „arcképcsarnok”, mintha mindenkit ismernénk már. Az „okos lányt”, az anyókát, aki hamuba sült pogácsát kínál, a sárkányölőket, a látókat és a tudókat, az égi apákat és az érett anyákat, az állatokat, amelyek táplálnak, elrepítenek a cél felé vagy tudást adnak, a trickstert, aki olyan feladványok elé állít, melyeknek végül hasznát veszi a mesehős, vagy éppen a koldulót, akit a hősnek meg kell segítenie, hogy aztán a megfelelő pillanatban viszonzásul kihúzza a bajból. A szerző lenyűgöző ismeretekről tesz bizonyságot a könyv oldalain, úgy tűnik, hogy minden mesét ismer Amerikától Európán át Kínáig és tovább, és

biztos vagyok benne, hogy Seherezádéhoz hasonlóan maga is képes lenne ezeregy éjszakát végigmesélni.

A mesekutatás régebbi tudományterület, de az a Metamorphoses-meseterápia, amit Boldizsár Ildikó hosszú évek óta gyakorol, egyedülálló, és fokozatosan alakult, változott, tökéletesedett. A „Hogyan segítsek terajtad?” megjelenésével azonban a szerző úgy érzi, a módszer leírása teljessé válik.

A könyv első oldalain Boldizsár Ildikó maga is kíváncsi barangolóként írja le magát, aki három évtizeddel ezelőtt maga is  ismeretlen világába hatolt be: „a mesékkel való mélyebb találkozás valóban egyfajta beavatódás, s ez a fokozatokon keresztül történő út vitt engem is a mesék és a meseterápia mélységei felé.”

 
Boldizsár Ildikó: „Hogyan segítsek én terajtad?”
Fotó: Líra Könyv
 

De ahogy a meséknek, úgy a meseterápiának sincsen vége soha: az életutat a fogantatástól a halálig bevilágíthatják ezek a történetek. Épp ezért volt felvillanyozó élmény a különböző archetípusokról olvasni. Hiszen a hős, ha egyszer meg is kapja szíve választottják, legyőzi a sárkányt vagy feloldja az átkot, egy idő után maga is átalakulhat. A tettrekész ifjúból bölcs öregember válik, a kiteljesedő nőből érett, óvó anya. Ezek a történetek arra is emlékezhetnek, hogy olykor segítségre szorulunk, máskor viszont nekünk kell segítenünk; azonban mindenkinek másféle segítségre van szüksége, így a megfelelő segítő bölcsességgel és belátással is rendelkezik.

Az az olvasó, aki többé-kevésbé tisztában van a meseterápia és a mesekutatás alapjaival, szinte akárhol felütheti a könyvet. Engem a sárkányölő királyfikról, azaz a mesebeli férfiakról szóló fejezetek különösen megragadtak, de szemnyitogató volt arról is olvasni, hogy a nők sem minden mesében passzívak és tetszhalottak, mint azt a Csipkerózsika nyomán gondolnánk. Mesék százai szólnak nőkről, akik intuitívak, és különleges képzelőerejük révén válnak győztessé. S hát ki ne ismerne az ismerősi körében legalább egy nőt, aki szeretetével és bátorságával megmentett egy férfit? Meglepve olvastam, hogy léteznek olyan mesék, amelyben a nő száll le szerelméért a pokolba.

A régi ember számára a mese épp olyan valóságos lehetett, ahogy nekünk a térképek, a statisztikák vagy a grafikonok: jelzés volt arra, hogy az élet erre vagy arra is kanyarodhat.

Boldizsár Ildikó a könyv végén bemutatja a hatvanadik segítőt: az égig érő fát, amelyet most az ő életében személyes segítőjének érez. „Aki az égig érő fán el tud indulni, az már járt a gyökerei között: stabil és tudatos kapcsolata van az ősökkel és az alsó világokban található erőkkel.” Aki a fán elindul, az már legyőzte a sárkányt, és nem fél attól sem, hogy felfelé haladva végleg mássá alakul.

A „Hogyan segítsek terajtad?” összegző erejű könyv, és mindazoknak ajánlott, akik többet akarnak tudni Boldizsár Ildikó kutatási területéről, azoknak, akik másokon szeretnének jól segíteni, és azoknak, akik maguk segítségre szorulnak, csak azt nem tudják, hol keressék, hogyan fogadják el és kitől kérjék. A könyv olvasásakor már-már úgy tűnik, a világ tele van segítőkkel, csak jó szem kell, hogy észrevegyük.

Magvető Kiadó, 2023, 249 oldal. 5699 Ft

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.