Olvasni muszáj

Táltosok és boszorkányok – mesebeli segítőkről szól Boldizsár Ildikó új könyve

Sorköz

Egyszer mindenki segítségre szorul, és ha végigjárja a maga útját, mindenkiből segítő válhat. A neves mesekutató új könyvével teljesnek érzi az általa kidolgozott terápiás módszert, és nem utolsósorban letehetetlen olvasmánnyal szolgál.

Boldizsár Ildikó egyre teljesedő és kerekedő életművet alkotott azzal, hogy komolyan veszi a meséket. Legújabb könyve, a „Hogyan segítsek én terajtad?” mesebeli segítőkről szól, azokról, akikkel a magyar népmesei hagyományban is gyakran találkozunk: táltoslovakkal, talizmánokkal, beszélő állatokkal, bölcs öregekkel és jó boszorkányokkal. Mindennel és mindenkivel, aki a hős útját egyengeti vagy éppen nehezebbé teszi, aki a hőst előre segíti vagy kihívás elé állítja.

A könyv hatvan segítőtípust és tizenhat féle segítő kapcsolatot vázol fel, amiket a mesekutatás módszertanával elemez. Nincs itt semmi meglepetés, olyan ez az „arcképcsarnok”, mintha mindenkit ismernénk már. Az „okos lányt”, az anyókát, aki hamuba sült pogácsát kínál, a sárkányölőket, a látókat és a tudókat, az égi apákat és az érett anyákat, az állatokat, amelyek táplálnak, elrepítenek a cél felé vagy tudást adnak, a trickstert, aki olyan feladványok elé állít, melyeknek végül hasznát veszi a mesehős, vagy éppen a koldulót, akit a hősnek meg kell segítenie, hogy aztán a megfelelő pillanatban viszonzásul kihúzza a bajból. A szerző lenyűgöző ismeretekről tesz bizonyságot a könyv oldalain, úgy tűnik, hogy minden mesét ismer Amerikától Európán át Kínáig és tovább, és

biztos vagyok benne, hogy Seherezádéhoz hasonlóan maga is képes lenne ezeregy éjszakát végigmesélni.

A mesekutatás régebbi tudományterület, de az a Metamorphoses-meseterápia, amit Boldizsár Ildikó hosszú évek óta gyakorol, egyedülálló, és fokozatosan alakult, változott, tökéletesedett. A „Hogyan segítsek terajtad?” megjelenésével azonban a szerző úgy érzi, a módszer leírása teljessé válik.

A könyv első oldalain Boldizsár Ildikó maga is kíváncsi barangolóként írja le magát, aki három évtizeddel ezelőtt maga is  ismeretlen világába hatolt be: „a mesékkel való mélyebb találkozás valóban egyfajta beavatódás, s ez a fokozatokon keresztül történő út vitt engem is a mesék és a meseterápia mélységei felé.”

 
Boldizsár Ildikó: „Hogyan segítsek én terajtad?”
Fotó: Líra Könyv
 

De ahogy a meséknek, úgy a meseterápiának sincsen vége soha: az életutat a fogantatástól a halálig bevilágíthatják ezek a történetek. Épp ezért volt felvillanyozó élmény a különböző archetípusokról olvasni. Hiszen a hős, ha egyszer meg is kapja szíve választottják, legyőzi a sárkányt vagy feloldja az átkot, egy idő után maga is átalakulhat. A tettrekész ifjúból bölcs öregember válik, a kiteljesedő nőből érett, óvó anya. Ezek a történetek arra is emlékezhetnek, hogy olykor segítségre szorulunk, máskor viszont nekünk kell segítenünk; azonban mindenkinek másféle segítségre van szüksége, így a megfelelő segítő bölcsességgel és belátással is rendelkezik.

Az az olvasó, aki többé-kevésbé tisztában van a meseterápia és a mesekutatás alapjaival, szinte akárhol felütheti a könyvet. Engem a sárkányölő királyfikról, azaz a mesebeli férfiakról szóló fejezetek különösen megragadtak, de szemnyitogató volt arról is olvasni, hogy a nők sem minden mesében passzívak és tetszhalottak, mint azt a Csipkerózsika nyomán gondolnánk. Mesék százai szólnak nőkről, akik intuitívak, és különleges képzelőerejük révén válnak győztessé. S hát ki ne ismerne az ismerősi körében legalább egy nőt, aki szeretetével és bátorságával megmentett egy férfit? Meglepve olvastam, hogy léteznek olyan mesék, amelyben a nő száll le szerelméért a pokolba.

A régi ember számára a mese épp olyan valóságos lehetett, ahogy nekünk a térképek, a statisztikák vagy a grafikonok: jelzés volt arra, hogy az élet erre vagy arra is kanyarodhat.

Boldizsár Ildikó a könyv végén bemutatja a hatvanadik segítőt: az égig érő fát, amelyet most az ő életében személyes segítőjének érez. „Aki az égig érő fán el tud indulni, az már járt a gyökerei között: stabil és tudatos kapcsolata van az ősökkel és az alsó világokban található erőkkel.” Aki a fán elindul, az már legyőzte a sárkányt, és nem fél attól sem, hogy felfelé haladva végleg mássá alakul.

A „Hogyan segítsek terajtad?” összegző erejű könyv, és mindazoknak ajánlott, akik többet akarnak tudni Boldizsár Ildikó kutatási területéről, azoknak, akik másokon szeretnének jól segíteni, és azoknak, akik maguk segítségre szorulnak, csak azt nem tudják, hol keressék, hogyan fogadják el és kitől kérjék. A könyv olvasásakor már-már úgy tűnik, a világ tele van segítőkkel, csak jó szem kell, hogy észrevegyük.

Magvető Kiadó, 2023, 249 oldal. 5699 Ft

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.