„Végig figyeltem a sofőrt, ha leveszi a kezét a volánról, letépem a fejét”

  • -kerekes-
  • 2020. január 31.

Sorköz

A maffia legújabb Münchausen bárója olvasva szórakoztatóbb, mint a rengeteg Oscarra jelölt filmen.

Charles Brandt könyvének még a borítóról sem könnyű kideríteni a címét (maradjunk annyiban, hogy „Hallom, szobafestő vagy”), de beljebb már olyan világos, mint a vakablak. E tisztánlátást nagyban megkönnyíti az is, hogy a szerző bőséges előszóban (majd ugyancsak terjedelmes epilógusban) kendőzetlenül feltárja módszereit, minő következetességgel forszírozta, hogy főhőse megnyíljon neki, majd milyen alaposan ellenőrizte (már az elérhető forrásokból) mindazt, amit végül elmondott neki – persze, mindent elmondott neki. Az olvasónak többször is az érzése a mű újabb és újabb kanyarulataiban, hogy még a mindennél is mindenebbet mondott ez a hosszas hezitálás és kapacitálás után megszólaló mindentudó.

false

De legyen teljes világosság: arról a könyvről beszélünk, amiből Martin Scorsese legutolsó filmjét, Az írt rendezte, mely műnek épp kinéz egy rakás Oscar. Így a sztorit egyfelől ismeri mindenki, másfelől e könyv elolvasása után sem ismeri senki. Mindenesetre felépíteni egy könyvet egy konkrét kérdésre – tudniillik: Ki ölte meg Jimmy Hoffát? – komoly kihívás úgy, hogy már az elhangzása előtt jön valaki, s benyögi, hogy én. Közben az sem tudjuk igazán, hogy megölték-e Jimmy Hoffát. Az viszont a mű szórakoztatási potenciálját csak növeli, hogy ez maga a közmegegyezés szintjére emelkedett alapos gyanú.

Brandt tehát fogott egy madarat, aki fenti állításának a bizonyítékául elmeséli egész bizalmi emberi pályáját az amerikai maffiában. Figyelj már, mekkora csávónak kellett már lennem, hogy ezt megcsináljam! Semmi kétség, öregem – reagál a szerző, már csak azzal is, ahogy a hallottakat (a halottakat, mert lesznek számosan) leírja.

Persze a szerzőben jó szándékok bujkálnak (elég ügyesen), nem titkoltan abban tripben van, hogy ő most az Egyesült Államok II. világháború utáni történelmét írja – természetesen alulnézetből. Az ilyesfajta érzéki csalódások mindig is jót tettek a lektűr irodalomnak, s igaz, ami igaz, a vadnyugati történetek pont annyira járnak közel vagy messze a történelemtől, mint bármelyik keresztapa újabb és újabb kalandjai.

E történelmet meg lehet filmesíteni úgy, hogy hetven pluszos veteránok próbálnak fiatalra markírozva verekedni, meg el lehet mesélni úgy is, ahogy egy magát jó svádájúnak gondoló vénember elővezeti, hogy milyen fontos ember is volt ő, mielőtt itt rodeózott volna a kerekesszékével az idősotthon folyosóján. Mindkét mű ismeretében persze könnyű ítélkezni, de kétségtelen: most is a könyv a jobb választás.

Charles Brandt: The Irishman – Hallom, szobafestő vagy; Helikon; 2019; 531 oldal; fordította: Bihari György

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.