„Végig figyeltem a sofőrt, ha leveszi a kezét a volánról, letépem a fejét”

  • -kerekes-
  • 2020. január 31.

Sorköz

A maffia legújabb Münchausen bárója olvasva szórakoztatóbb, mint a rengeteg Oscarra jelölt filmen.

Charles Brandt könyvének még a borítóról sem könnyű kideríteni a címét (maradjunk annyiban, hogy „Hallom, szobafestő vagy”), de beljebb már olyan világos, mint a vakablak. E tisztánlátást nagyban megkönnyíti az is, hogy a szerző bőséges előszóban (majd ugyancsak terjedelmes epilógusban) kendőzetlenül feltárja módszereit, minő következetességgel forszírozta, hogy főhőse megnyíljon neki, majd milyen alaposan ellenőrizte (már az elérhető forrásokból) mindazt, amit végül elmondott neki – persze, mindent elmondott neki. Az olvasónak többször is az érzése a mű újabb és újabb kanyarulataiban, hogy még a mindennél is mindenebbet mondott ez a hosszas hezitálás és kapacitálás után megszólaló mindentudó.

false

De legyen teljes világosság: arról a könyvről beszélünk, amiből Martin Scorsese legutolsó filmjét, Az írt rendezte, mely műnek épp kinéz egy rakás Oscar. Így a sztorit egyfelől ismeri mindenki, másfelől e könyv elolvasása után sem ismeri senki. Mindenesetre felépíteni egy könyvet egy konkrét kérdésre – tudniillik: Ki ölte meg Jimmy Hoffát? – komoly kihívás úgy, hogy már az elhangzása előtt jön valaki, s benyögi, hogy én. Közben az sem tudjuk igazán, hogy megölték-e Jimmy Hoffát. Az viszont a mű szórakoztatási potenciálját csak növeli, hogy ez maga a közmegegyezés szintjére emelkedett alapos gyanú.

Brandt tehát fogott egy madarat, aki fenti állításának a bizonyítékául elmeséli egész bizalmi emberi pályáját az amerikai maffiában. Figyelj már, mekkora csávónak kellett már lennem, hogy ezt megcsináljam! Semmi kétség, öregem – reagál a szerző, már csak azzal is, ahogy a hallottakat (a halottakat, mert lesznek számosan) leírja.

Persze a szerzőben jó szándékok bujkálnak (elég ügyesen), nem titkoltan abban tripben van, hogy ő most az Egyesült Államok II. világháború utáni történelmét írja – természetesen alulnézetből. Az ilyesfajta érzéki csalódások mindig is jót tettek a lektűr irodalomnak, s igaz, ami igaz, a vadnyugati történetek pont annyira járnak közel vagy messze a történelemtől, mint bármelyik keresztapa újabb és újabb kalandjai.

E történelmet meg lehet filmesíteni úgy, hogy hetven pluszos veteránok próbálnak fiatalra markírozva verekedni, meg el lehet mesélni úgy is, ahogy egy magát jó svádájúnak gondoló vénember elővezeti, hogy milyen fontos ember is volt ő, mielőtt itt rodeózott volna a kerekesszékével az idősotthon folyosóján. Mindkét mű ismeretében persze könnyű ítélkezni, de kétségtelen: most is a könyv a jobb választás.

Charles Brandt: The Irishman – Hallom, szobafestő vagy; Helikon; 2019; 531 oldal; fordította: Bihari György

Figyelmébe ajánljuk

„Amióta a kormánynak központi témája lett a gyermekvédelem, szinte soha nem a lényegről beszélünk”

Az elhanyagolással, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett az elmúlt években idehaza, ahogyan az öngyilkossági kísérletek is egyre gyakoribbak a gyerekek körében. A civil szervezetek szerepéről e kritikus időkben Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője beszélt lapunknak.

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.