Az oltástól mégis. Úgy dönt tehát, nem hagyja, hogy megszúrják, és punktum. Ezt nemcsak az anyukájával, de az orvossal is közli. (Az apukájával csak azért nem, mert Emma szerint őt nem érdeklik ezek a dolgok, hiszen hétköznap csakis államügyekkel meg a borotválkozással foglalkozik.) A Dokinak nevezett kedves, tudós doktor bácsi nem erőszakoskodik, csak előveszi a nem épp hagyományos varázskönyvét, és bemutatja a királylánynak, micsoda menő testőrség dolgozik azon éjjel-nappal, hogy Emma legyőzze a vírusokat, bacilusokat. Emma személyesen is megismeri közben Zabát, a neutrofilt, Gömböcöt, a falósejtet, Ragacsot, a B-sejtet, Apródot, a segítő T-sejtet, Bonszájt, a dendritikus sejtet és Vilit, az ölő T-sejtet; a felsoroltak nagy vonalakban be is mutatják a „munkásságukat”. A királykisasszony mindeközben azt is megtudja, hogy bár nagyon klassz immunrendszere van, az ádáz ellenségekkel szemben a testőrei nem mindig tudják felvenni a harcot, ezért aztán időnként jól jön nekik némi segítség. Például védőoltás formájában. Emma belátó, okos lány, vállalja hát azt a néhány percnyi fájdalmat az egészségéért cserébe.
A 6–10 éveseknek szánt könyv épp annyi információt közöl, amennyivel a kicsik elbírnak. A szöveg ugyan kissé kimódolt, de a történet kedves, Mayer Tamás vírus-bacilus rajzai pedig kimondottan csodásak. Szinte sajnálom, hogy nem ők maguk a főszereplők. Lehetnének, hiszen a történet voltaképpen róluk szól.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
