Könyv

Wéber Anikó: Örökszerda

Sorköz

Most különösen ismerős lehet az érzés, hogy az egyik nap olyan, mint a másik.

Állandósult az egyhangúság: egyformák a rögzült szokások, a kötelező teendők. A 13 éves Dávid, épp egy betegségből lábadozva, az egyik nap furcsa álomból ébred. Azt is nehéz eldöntenie, valóban álom volt-e. Lassan arra döbben rá, hogy mintha megismétlődne az előző nap, azaz még mindig, vagyis már megint szerda lenne. Szóról szóra egyezik az anyukájával folytatott párbeszéd, ismét beesett egy kislány labdája a kertbe, újra becsönget egy idegen. Mi történt? Vajon ki állította meg az időt? És miért épp szerda van még mindig?

Épp ekkor költözik a szomszédba egy érdekesnek tűnő, vele egyidős lány, Réka. Mivel rajtuk kívül senki más nem érzékeli az állva maradt időt, a gyerekek úgy döntenek, nekik kell kinyomozniuk, mi lehet az elszerdásodás oka, és mikor megy tovább az idő megint. (A sztorit magát az olvasókkal együtt formálta a szerző a tavaszi karantén alatt, lehetett szavazni, hogy mi legyen a következő fordulat.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.