Állandósult az egyhangúság: egyformák a rögzült szokások, a kötelező teendők. A 13 éves Dávid, épp egy betegségből lábadozva, az egyik nap furcsa álomból ébred. Azt is nehéz eldöntenie, valóban álom volt-e. Lassan arra döbben rá, hogy mintha megismétlődne az előző nap, azaz még mindig, vagyis már megint szerda lenne. Szóról szóra egyezik az anyukájával folytatott párbeszéd, ismét beesett egy kislány labdája a kertbe, újra becsönget egy idegen. Mi történt? Vajon ki állította meg az időt? És miért épp szerda van még mindig?
Épp ekkor költözik a szomszédba egy érdekesnek tűnő, vele egyidős lány, Réka. Mivel rajtuk kívül senki más nem érzékeli az állva maradt időt, a gyerekek úgy döntenek, nekik kell kinyomozniuk, mi lehet az elszerdásodás oka, és mikor megy tovább az idő megint. (A sztorit magát az olvasókkal együtt formálta a szerző a tavaszi karantén alatt, lehetett szavazni, hogy mi legyen a következő fordulat.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
