A horvátok nem stadionépítésben, hanem fociban erősek

  • Narancs.hu/MTI
  • 2018. július 12.

Sport

Miután a horvát labdarúgó-válogatott tegnap este hosszabbításban 2-1 verte az angolokat és ezzel bejutott az oroszországi világbajnokság döntőjébe, ahol Franciaország ellen játszik, Zlatko Dalić szövetségi kapitány rávilágított arra, hogy van jobb dolog is a fociban (például a foci, annak is a világszínvonalú változata), mint például a futballstadion-építés (amelynek nálunk oly nagy divatja van).

false

 

Fotó: MTI

„Történelmet írtunk. Lehet, nincs olyan stadionunk, amelyben az ősszel rajtoló Nemzetek Ligájában fogadhatjuk az ellenfeleket, de van szívünk és büszkeségünk” – nyilatkozta a méltán büszke szövetségi kapitány, aki kitért arra is, miért várt a hosszabbítás ötödik percéig az első cserével. „Mindenki azt mondta, készen áll a folytatásra és bírja még. Pedig néhányan kisebb sérüléssel játszottak. Ez mutatja, milyen karakterek vannak a csapatban, milyen tartása és mentális ereje van ennek az együttesnek.”

A horvát–francia vb-döntő vasárnap – magyar idő szerint – 17 órától veszi kezdetét a moszkvai Luzsnyiki Stadionban.

(MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.