Nekrológ

A kicsi kövér Müller halálára

Gerd Müller (1945–2021)

Sport

A „kleines, dickes Müller” fordulat a németül rendesen soha meg nem tanuló Zlatko (Csik) Čajkovskitól származik, az egykori neves jugoszláv futballistától, aki a hatvanas évek közepén a regionális ligából a Bundesligába éppen feljutni készülő Bayern München edzőjeként először láthatta meg Gerd Müllerben a világraszóló karrier lehetőségét. Müller egy-két évvel később kapta a Bombázó becenevet, s a nagy válogatottbeli sikerek idején lett a Nemzet Bombázója.

Valójában se kicsi nem volt, se kövér, és bombagólokat is ritkán rúgott; a labda inkább begurult, bepattant, besuhant – s ezt Müller lábát vagy fejét érintve majdnem mindig megtette. A tömzsiség benyomása furcsa alkatából adódott, rövid erős lábához és karjához képest („mihez kezdjek én egy súlyemelővel?” – mondta még Čajkovski) hosszú felsőteste volt; néha pár kilót felszedett, de azonnal le is adta, mert a becsvágya mindennél erősebb volt. Ha róla beszéltek, egykori társai a Bayernben, illetve a válogatottban, Sepp Maier, Uli Hoeness vagy Jupp Heynckes mindig ezt a tulajdonságát emelték ki elsőként, és soha nem felejtették el megemlíteni, hogy az edzésen a kétkapus játék addig tartott, amíg Müller csapata nem nyert; különben ez a rendkívül szerény, visszahúzódó fiú fékezhetetlenül dühbe gurult.

Az 1945 novemberében született Gerd Müller a gól megszállottja volt már gyerekkorától fogva, s ugyanúgy intuitív utcai focistaként nőtt fel, ahogy a legtöbb világ- és Európa-bajnok nyugatnémet kortársa. Nem tanulta a taktikát, a gépies labdajáratást, gyűlölte a hosszú futásokat (amikor 1978-ban az MTK ellen Pesten játszott, „magánmérések szerint nem futott többet a mérkőzésen 300 méternél”, írta a Népszabadság), s csak azt gyakorolta, ami közvetlenül szükséges volt a góllövéshez: a gyors fordulásokat, a lövést minden helyzetből, a kényszerítőt, a fejeseket. Villámgyors helyzetfelismerés és reakciók jellemezték a játékát, a legszűkebb területen kontrollálta a labdát, s nem lehetett elvenni tőle, ha háttal állt az ellenfelének. Tulajdonképpen az egyetlen ellenszer a szoros emberfogás lehetett vele szemben, de általában ez is kevés volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.