Nekrológ

A kicsi kövér Müller halálára

Gerd Müller (1945–2021)

Sport

A „kleines, dickes Müller” fordulat a németül rendesen soha meg nem tanuló Zlatko (Csik) Čajkovskitól származik, az egykori neves jugoszláv futballistától, aki a hatvanas évek közepén a regionális ligából a Bundesligába éppen feljutni készülő Bayern München edzőjeként először láthatta meg Gerd Müllerben a világraszóló karrier lehetőségét. Müller egy-két évvel később kapta a Bombázó becenevet, s a nagy válogatottbeli sikerek idején lett a Nemzet Bombázója.

Valójában se kicsi nem volt, se kövér, és bombagólokat is ritkán rúgott; a labda inkább begurult, bepattant, besuhant – s ezt Müller lábát vagy fejét érintve majdnem mindig megtette. A tömzsiség benyomása furcsa alkatából adódott, rövid erős lábához és karjához képest („mihez kezdjek én egy súlyemelővel?” – mondta még Čajkovski) hosszú felsőteste volt; néha pár kilót felszedett, de azonnal le is adta, mert a becsvágya mindennél erősebb volt. Ha róla beszéltek, egykori társai a Bayernben, illetve a válogatottban, Sepp Maier, Uli Hoeness vagy Jupp Heynckes mindig ezt a tulajdonságát emelték ki elsőként, és soha nem felejtették el megemlíteni, hogy az edzésen a kétkapus játék addig tartott, amíg Müller csapata nem nyert; különben ez a rendkívül szerény, visszahúzódó fiú fékezhetetlenül dühbe gurult.

Az 1945 novemberében született Gerd Müller a gól megszállottja volt már gyerekkorától fogva, s ugyanúgy intuitív utcai focistaként nőtt fel, ahogy a legtöbb világ- és Európa-bajnok nyugatnémet kortársa. Nem tanulta a taktikát, a gépies labdajáratást, gyűlölte a hosszú futásokat (amikor 1978-ban az MTK ellen Pesten játszott, „magánmérések szerint nem futott többet a mérkőzésen 300 méternél”, írta a Népszabadság), s csak azt gyakorolta, ami közvetlenül szükséges volt a góllövéshez: a gyors fordulásokat, a lövést minden helyzetből, a kényszerítőt, a fejeseket. Villámgyors helyzetfelismerés és reakciók jellemezték a játékát, a legszűkebb területen kontrollálta a labdát, s nem lehetett elvenni tőle, ha háttal állt az ellenfelének. Tulajdonképpen az egyetlen ellenszer a szoros emberfogás lehetett vele szemben, de általában ez is kevés volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.