Abuzálták-e edzői a sportolónőt a nyíregyházi atlétikai klubban?

Sport

Felkavaró cikk jelent meg még tavaly az egyik híroldalon egy vidéki atlétikai klubban történt zaklatási ügyről. Az egyik érintett, Orendi Mihály, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke lapunknak beszélt először a történtekről.

Egy sok szempontból fontos és figyelemfelhívó cikk jelent meg a 444.hu-n tavaly szeptemberben arról, hogy Zarnóczay Klárát 14 éves korától szexuálisan zaklatta az edzője egy vidéki atlétikai klubban az 1970-es években. Arra is rávette, hogy fogamzásgátlót szedjen, ez pedig aztán tönkretette az egészségét. 

„Elmentünk Ungvárra versenyre, vagy edzőtáborba, pontosan nem emlékszem, de ott nyúlt hozzám először. Ketten beszélgettünk, amikor megfogta a mellemet. Én teljesen ledöbbentem, de ő meg azt mondta, hogy azért tette, mert én úgy nézek rá” – mesélte az internetes portálnak. Zarnóczay Klárát az edző teljesen a bűvkörébe vonta, mindentől tiltani kezdte, nem engedte, hogy fiúkkal találkozzon, amit arra fogott, hogy készülni kell az olimpiára. 

A viszony Zarnóczay 14 éves korától egészen 20 éves koráig tartott, az edző vette el a szüzességét is, majd megromlott a kapcsolatuk, a férfi az eredményei ellenére rendszeresen kritizálta a teljesítményét, és 1980-ban a távolugrásról is lebeszélte. Ezután került egy másik edzőhöz. 

Abuzálta, de másképp

„Ekkor környékezte meg egy másik csapat 30-as éveiben járó edzője, hogy menjen át hozzájuk, de később ő is másképp közeledett az akkor már 20 éves lányhoz. A férfi rendszeresen mondogatta Klárának, hogy milyen csinos, és hogy nagy futót csinál belőle. A szavak egy idő után hatottak és összejöttek, de Klára állítása szerint ez más jellegű kapcsolat volt, mint az előző edzőjével. Klárának őt is magáznia kellett, még a személyes találkozók alatt is” – olvasni a 444.hu-n. 

A cikkben Zarnóczay Klára elmondta, a végső csapást ez a második edző jelentette a sportkarrierje szempontjából, hozzátéve, „másképp abuzálta”. Majd egy, az edzésekre mérleggel járó trénerről beszélt, akinél a fiúk súlya mindig rendben volt, ellentétben a lányokéval, akik csak kockasajtot ehettek és még vizet sem ihattak, emellett pedig olyan fogyókúrás gyógyszereket kapott, hogy a hormonháztartása összezavarodott, és egy évig nem menstruált.

Zarnóczay szerint a fogyasztó kapszulák mellé valami mást is kaphatott, mert hirtelen és szakmailag nehezen magyarázhatóan meredeken javult a teljesítménye. Ezeket azonban az akkor 20 éves lány egy idő után nem akarta bevenni, ezért kemény választás elé állította edzője, mondván "innen el is lehet menni". 

Elmondása szerint a tréner a csapat előtt többször nyilvánosan is megalázta a lányt, majd mikor egy térdműtétet követően nem tudott edzeni és felszedett néhány kilót, kitette őt a csapatból. Ezután váltott tájfutásra, végül ebben a sportágban többszörös világ- és Európa-bajnok lett. 

Torzó történet

A honi abúzustörténet újabb felvonásáról hírt adó cikk – minden bizonnyal a főszereplő szándékaival megegyezően – torzó maradt. Két fontos körülmény ugyanis nem derült ki a cikkből: hogy mindez hol történt, és ki volt az a két edző, akikről Zarnóczay beszélt.

Kis utánajárással kiderítettük,

a történet a Nyírség fővárosába vezet bennünket, egészen pontosan a Nyíregyházi Vasutas Sport Club atlétikai szakosztályába.

Korabeli újságokból, sporttudósításokból, cikkekből és a klubról szóló kiadványokból pedig némi nyomozás után könnyen beazonosítható, hogy ki lehet az a két szóban forgó edző, akikről 40-45 évig magában tartva a titkot, Zarnóczay Klára még tavaly ősszel beszélt.

A cikk atlétikai körökben is visszhangot keltett, és nem csak Nyíregyházán. Egyesek kétkedve, mások megerősítően fogadták az abban foglaltakat, a két trénert pedig nagy biztonsággal azonosították.

Az első, aki 1974-től 1980-ig volt az edzője, s először zaklatta Zarnóczay Klárát már nem él, és nem is volt soha közszereplő. Nevének nyilvánosságra hozatalát ezért, illetve kegyeleti okokból mellőzük.

A másik férfi viszont közszereplő, és megkeresésünkre, szigorúan meghatározott feltételek mellett vállalta, hogy elmondja a véleményét a történtekről. Mindehhez előzetesen hozzátette, megdöbbentette az írás, egyben egy kis időt kért, míg válaszolni tud az abban foglaltakra úgy, hogy „Klárát ne sértse meg”.

Azonosításában a tucatnyi korabeli újságcikk mellett sokat segített a Nyíregyház VSC fennállásának 80 éves évfordulójára 2008-ban kiadott ünnepi kiadvány, amelyben egyebek között ez olvasható: „jól működött az Orendi-istálló is, a csoportot sokszoros magyar bajnokok, válogatott atléták nevei fémjelzik: Petrika Ibolya olimpikon, Koleszár Éva, Májer József, Gyarmati Mihály, Zarnóczay Klára. Kicsit később a 400-as magyar csúcstartó Vasvári Sándor és az Amerikai Egyetemi Bajnokság 400 m-es döntőjébe is bejutó és Barcelona olimpikonja Molnár Tamás.”

Nem másról, mint Orendi Mihályról van szó,

aki 1980 és 1999 között a nyíregyházi klub atlétikai szakosztálya legsikeresebb korszakát magáénak tudó vezetője volt. Orendit pályája később Kósa Lajos hívására Debrecenbe és a műkorcsolya szövetség ügyvezető igazgatói posztjáig vitte, volt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alelnöke is, egyben Nyíregyháza díszpolgára.

A TF-től Kósán át a műkorcsolya szövetségig

Orendi Mihály 1969-ben végzett a Testnevelési Főiskolán (TF), ahol elmondása szerint „fantasztikus tanároktól tanulhatott”, majd négy évig az újfehértói gimnáziumban tanított. Onnan a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács művelődési osztályra került, itt az iskolai testnevelésért felelt hat és fél éven át. Ezután került a Nyíregyházi VSC atlétikai szakosztályához, ahol 1980 és 1999 között szakmai vezetőként tevékenykedett, közben 1991-től a nyíregyházi városi stadion működéséért is felelt. Orendi sok helyen megemlíti nyilatkozataiban, hogy 1980-ban első vidéki klubként a Nyíregyházi VSC-vel megnyerték az atlétikai szakosztályok országos pontversenyét, de ottléte két évtizede alatt mindig a legszűkebb élbolyban szerepeltek.

1999 júliusában Kósa Lajos debreceni polgármester és fideszes országgyűlési képviselő hívására hagyta ott Nyíregyházát. Debrecenben tizenöt éven át a több mint bizalmi állásnak tekinthető sportcentrumot vezette, ennek keretében 15 sportági szakszövetséggel dolgozott együtt rendszeresen, a másfél évtized alatt 22 világversenyt rendezhetett Hajdúság fővárosa Orendi koordinálása mellett. Innen 2014. július 15-én köszönt el, nyugdíjba ment, és büszkén vallja ma is, hogy a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi docense.

„Kinek az érdeke, hogy egyszerre annyi év távlatából ezeket a nyilvánosságra hozza?” – mondta a HVG-nek 2016-ban Orendi Mihály, a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) Ellenőrző Testületének  az év januárjában lemondott elnöke többek között a Kiss László-üggyel kapcsolatban, akkor a lap kérdésére nem tagadta, benne is megfordult, hogy Gyárfás Tamás elnök ellen irányul az egész. Orendi akkor azt mondta, fogalma sem volt Kiss László múltjáról, egyúttal szomorúságának adott hangot, hogy az eset után 55 évvel kell levonni a konzekvenciákat. 

A sportvezető több szakági szövetségben is érdekelt volt, 2015 februárjában Kósa Lajos hívására vállalta el a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MKOSZ) ügyvezető igazgatói posztját, amikor Kósa a szövetség elnöke lett. Itt 2018 májusában mondott le a tisztségről váraatlanul. Akkor azt nyilatkozta, hogy „a csúcson kell abbahagyni. Amit elterveztem, megvalósítottuk. A sportág kiegyensúlyozott, transzparens gazdálkodással rendelkezik, a szakmai munka kiváló, a társadalmi bázis szélesedik”. Több korabeli tudósítás viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy Orendi nem várt távozása akkor történt, amikor a szakági szövetség története legnagyobb beruházása előtt áll, 43 milliárd forintért épült a Nemzeti Korcsolyázó Központ.

Orendi azzal a feltétellel válaszolt, hogy írásban elküldött véleményét teljes terjedelemben közzétesszük, ugyanakkor azt kértük, hogy egy cikk kereteihez mérten kezelhető hosszúságú szövegről legyen szó, és fenntartottuk a jogunkat, hogy ha abban bármi jogsértő állítás szerepel, annak nem adunk helyet. Ezeket Orendi elfogadta. 

„Ő már 20 éves volt…”

„Klári 1960-ban születetett, így 1974-ben került az atléta edzőjéhez. Akkor volt 14 éves. Én 1980-ban lettem az atlétikai szakosztály vezetőedzője.

Tehát azokhoz az eseményekhez, amelyek 1980 előtt történtek Klárival, nem volt, nem lehetett közöm.

Vezetőedzőségem első hónapjaiban még nem is volt információm arról, hogy megromlott volna a kapcsolata az edzőjével. Amikor ez tudomásomra jutott, próbáltam segíteni. Reméltem, hogy sikerülni fog az edző és a tanítvány közötti kapcsolatot megjavítani. Sajnos nem sikerült.

Mivel Klári távolugrásban ért el, még ifjúsági korú versenyzőként nagyszerű 638 centiméteres eredményt, úgy gondoltam a legszerencsésebb megoldás az lesz, ha a szakosztály másik ugróedzőjével folytatja a felkészülést. Sajnos az ugróedzőnk ezt nem vállalta. Ennek okát csak jóval később tudtam meg. Nem lett volna szerencsés ezek után azt mondani Klárinak, hogy igazoljon át egy másik egyesületbe, ezért abban állapodtam meg vele, hogy átmenetileg én vállalom az edzéseinek az irányítását. De nem mint távolugró, hanem mint futó versenyző fog készülni. (Mivel rendkívül sokoldalú volt és 300 méter gáton már évekkel korábban is egészen kiváló eredményeket ért el, arra gondoltunk, hogy megpróbáljuk a 400 méteres gátfutást, mint fő versenyszáma.)

 

Tulajdonképpen ekkor és ezért lettem Klári edzője, amikor ő már 20 éves volt. Nekem, ekkor már egy nagyszerű, válogatottakkal rendelkező csoportom volt és már az elején láttam, hogy az ő felkészítésük mellett, szinte megoldhatatlan feladat lesz Klári gátas edzéseit, a felkészítését is maximális odafigyeléssel is terveznem, irányítanom, vezetnem. Ráadásul közben olyan orvosi információhoz is jutottam, vele kapcsolatban, amely kifejezetten ellenezte a minőségi gátfutáshoz szükséges edzéseszközök alkalmazását, azért, mert a korábbi esztendők speciális terhelése komoly mozgásszervi problémák okozója is lett. Azt hiszem már ekkor kellett volna ezt Klárival megbeszélnem. Viszont ő abszolút maximalistaként, ezt nem is tudom, hogyan kezelte volna. Ezért ezt akkor még nem tettem meg. És ez hiba volt!

De közben egy másik problémával is szembesülnöm kellett. És ez vezetett oda, hogy végül ki kellett mondanom, hogy ezt így nem szabad folytatni. Klári abszolút introvertált ember volt. Az edzésmunkája, a felkészüléshez való hozzáállása egészen kiváló volt, de nem tudott, nem sikerült a csoportomba integrálódnia, és csoportom sem fogadta örömmel. De jelentkezett egy másik – egyébként – indokolt probléma is. Klári azt szerette volna, hogy neki külön időben is tartsak edzéseket. Nos, ezt már nem tudtam vállalni. Nem, mert vezetője voltam az ország egyik legerősebb, legsikeresebb atlétikai szakosztályának, amelyik szakosztálynak évről évre 20-30 válogatott versenyzője is volt. A versenyzőim edzései naponta 4-6 órát vettek igényben, szombaton és vasárnap is, a felkészülésük tervezése és a szakosztályvezetéssel összefüggő adminisztrációk, megbeszélések, tárgyalások is, rengeteg plusz idővel jártak. És közben friss házasember is voltam. (1981. okt. 10.)

És ekkor döntenem kellett!

Mert ha Klári – ismerve a fanatizmusát, maximalizmusát –, folytatja az atlétika elvárásainak megfelelő kőkemény edzéseket, akkor biztos, hogy ennek olyan maradandó egészségügyi károsodása lett volna a vége, amire jobb, nem is gondolni... De ennek a döntésnek az eredménye lett később, Klári sikeres sportág váltása is...

De reagálni szeretnék Klári azon állításaira is, amit a testsúlyával kapcsolatosan mondott. Igen, az élsport nagyon kemény „iparág”. Senki sem látott még 100 kilogrammos maratonfutót, vagy ballett-táncost, de 50 kilós kalapácsvetőt sem. Ezért is nagyon fontos a versenyző versenyszámához igazodó optimális testsúlyának a megállapítása is. És ez sohasem egy „kitaláció” eredménye volt. Minden év felkészülését egy alapos orvosi vizsgálatsorozattal kezdtük. Itt került – orvosok által – az is megállapításra, hogy egy-egy versenyzőnek mi az ideális versenysúlya. Ennek módszere akkoriban a bőrredők tolómérővel való mérése volt. Ezt a vizsgálatot persze minden versenyzőmnél elvégezték. És ezt tartottuk a versenyző optimális versenysúlyának. Hangsúlyozom versenysúlyának. Ez egyeseknek nagyon nehezen sikerült, másoknak könnyebben ment. Arra nem emlékszem, hogy Klárinak a testsúlyával kapcsolatosan problémái lettek volna. És még egy dolog, amit bizton állíthatok:

én sohasem adtam vitaminon kívül más szert a versenyzőimnek. Vitamint is orvosi csak orvosi javaslatra, amit akkoriban a megyei kórház gyógyszertára biztosította. 

„Csak Klárinak!”

Végül és ezt kimondottan csak Klárinak! Hidd el, hogy a sportágváltás kimondottan a Te érdekeidet szolgálta! Atlétikában csak a középszerűségig, míg a rádiós tájfutásban Európa és a VILÁG tetejére jutottál! Ez FANTASZTIKUS!!! Erre méltán lehetsz büszke! Én is büszke vagyok a rádiós tájékozási futásban elért világszínvonalú teljesítményeidre! És arra is, hogy mind a mai napig – immár 60 évesen is – versenyző tudtál maradni…” – áll a cikkszerzőhöz előzetes egyeztetés után eljutott Orendi-visszaemlékezésben. 

Hiányérzet és ellentét

Orendi levelében arra nem reagált, hogy szexuálisan zaklatta volna Zarnóczay Klárát, vagy hogy kikezdett volna vele, és ennek nyomán köztük testiséget is magában foglaló érzelmi kapcsolat jött volna létre. Ahogy arról sem szólt egyetlen szót sem, hogy a saját atlétikai csapata előtt rendszeresen megalázta volna a sportolót, és azzal zsarolta volna ütközéseik nyomán, hogy „innen el is lehet menni.”

Orendi azt is írta, hogy amikor átkerült hozzá az atléta, csak utólag tudta meg, hogy a kapcsolata megromlott a volt edzőjével. Azt írta, "próbált segíteni", de sikertelenül, azt azonban nem részletezte, hogy milyen nézeteltérésről volt szó, hogyan próbált segíteni, vagy hogy

ha megtudta, hogy az edző zaklatja a csapatába tartozó lányokat, ezzel miért nem kezdett valamit,

Zarnóczay ugyanis azt is mondta, nem ő volt az egyedüli, akit első edzője zaklatott. 

Talányos és kifejtetlen az is, hogy bár Orendi úgy emlékszik, az akkor 20 éves Zarnóczay távolugró eredményei voltak a legjobbak, ezért azt szerette volna, ha egy ugróedző foglalkozik vele, ő ezt nem vállalta, amelynek „okát csak jóval később tudta meg”. Azt azonban nem részletezi, hogy mi volt ennek a magyarázata.

 
Orendi Mihály Orbán Viktor és Kósa Lajos társaságában 

 Emellett Orendi Mihály és Zarnóczay Klára verziója döntő pontokon ellentmond egymásnak, így míg a testsúllyal összefüggő kérdéseket a nő kirívóan súlyos problémaként említette, egykori edzője egyáltalán nem emlékszik erre. A sportoló azt is állította, a fogyasztószerek mellett a teljesítményét hirtelen megjavító kapszulák is voltak, ezt a volt edző és szakosztályvezető határozottan tagadta. 

Megkeresésünkre Zarnóczay Klára előbb vállalta, hogy érdemben reagáljon Orendi Mihály mondandójára, majd ezt visszavonta. Annyit tudtunk meg, hogy a kérdéses időkben, közel két évtizeden át, naplót vezetett, így sok mindenre tételes cáfolatot tudna adni. Saját megítélése szerint pszichés állapota ma olyan, amely már nem alkalmas újabb küzdelemre. 

A csengeri örökös és a nyíregyházi díszpolgárság

Orendi Mihály 2018-ban már a MOB alelnöke volt, amikor közös céget jegyzett azzal a csengeri nővel, akinek állítólagos hatalmas, 4,3 milliárd eurós öröksége volt. (A történet idején ez 1350 milliárd forintnak felelt meg.) Az Sz. Gábornéhoz is köthető Észak-Atlanti Pénzügyi Befektető Kft. székhelyét a debreceni sportuszoda címére jegyezték be, és a cégjegyzésre jogosultak között találjuk Orendi Mihályt is.

A hatalmas örökség kezelésével egy dokumentum szerint a nő az akkor tárca nélküli miniszter Kósa Lajost bízta meg. A korabeli beszámolók szerint Kósát Orendi sógora hozta össze az állítólagos örökössel, Orendi pedig saját bevallása szerint 12 millió forintot veszített az ügyleten, és amiatt szabadkozott a sajtónak, hogy nem volt ideje még kilépni a cégből. Néhány ismerőse szerint ez a történet megviselte az amúgy ütésálló Orendit.

Nyíregyháza Megyei Jogú Város Közgyűlése kimagasló tevékenységéért, megbecsülése és tisztelete jeléül 2017. augusztus 20-án a Nyíregyháza Díszpolgára címet adományozta Orendi Mihálynak. 

 

Neked ajánljuk