A Mű-Terem Galéria múlt szombati árverésén a licitálók átlépték a már annyit emlegetett százmilliós "álomhatár"-t, Munkácsy Mihály A baba látogatói című festménye 160 millió forintért kelt el.Abejáratnál két pazar veterán autót - egy Mercedest és egy Jaguart - állítottak ki, a hoszte-szeknek mindenkihez van egy kedves szavuk, sőt a potyázók sem panaszkodhatnak, mivel az előcsarnokban ingyenes borkóstolót tart egy hazai forgalmazó. A kezdésig vonósnégyes muzsikál a színpadon, mindenki igyekszik visszafogottnak és diszkrétnek mutatkozni, ami persze rutin kérdése, hiszen akit a vadászösztön hajt, annak nehéz fapofát vágnia.
Zsolnay-vázákkal indul
az árverés, az első tétel 650 ezerről kúszik fel egymillióra, a második hatszázról 1,4-re, biztató kezdés. Az árverést a Mű-Terem Galéria egyik tulajdonosa, Virág Judit vezeti, kézmozdulatait mintha koreográfus álmodta volna meg, hangja teljesen más, mint az ilyenkor szokásos jutasiőrmester-stíl, összességében lenyűgöző az eleganciája. És folyamatosan mosolyog.
A 13. tétel, Batthyány Gyula Kisasszony című akvarellje bónusz, a látogatók között sorsolják ki, mint ahogy néhány palack bort is. Először a tizenhatodik tételnél szalad el a licit, Vaszary János vegyes technikával készült Kalapos nő gyöngysorral című képe 3,4 millióért talál gazdára 850 ezres kikiáltási ár után. Ehhez képest csalódás, hogy Csók István Virágcsendélete 1,2 millóról "csak" 3,2-re megy fel. Az első tapsot - taps tízmillió fölött dukál - ismét egy Vaszary-alkotás, a Reggelizőasztal aratja, ami 6,5 millióval indul és 15 millióig kúszik fel. A következő tétel, Orbán Dezső Bokályos csendélete viszont senkinek sem kell 3,5 millióért, nekem pedig eszembe jut az a néhány évvel ezelőtti APEH-árverés, ahol egy csődbe ment cég ingóságai kerültek kalapács alá - Optima írógép, műbőr fotel, Color Star színes tévé, ilyesmik. Ott visszafelé is lehetett licitálni, ami persze azt jelentette, hogy senki sem akadt, aki tartotta volna a kikiáltási árat.
Itt persze erről szó sem lehet, sőt valószínű, ha ezt a példát megemlíteném a mögöttem helyet foglaló Muppet-show-öreguraknak - akik a nyitány óta azon vitáznak, hogy a szombat vagy a Munkácsy miatt vannak-e ilyen sokan -, úgy néznének rám, mintha éppen leköptem volna őket. De csitt! Egyre közeledünk
az 56-os tételhez,
vagyis A baba látogatóihoz. Előtte id. és ifj. Markó Károly Mitológiai jelenete - 2,5 millióról 4,4 millió, illetve Mednyánszky László Udvarrészlete - 1,5 millióról 3,8 millió - számít komoly vételnek, de mindez aprópénz a 60 millióhoz képest.
A nagy attrakció előtt még a koreográfia is megváltozik. Eddig ugyanis a kulisszák mögül fehér kesztyűs fiatalok érkeztek a műtárggyal, és ők tartották a magasba a licitálás során, az 56. tételnél azonban elsötétül a színpad, Csajkovszkij d-moll zongoraversenyének hangjaira eresztik le a képet, és mint valami sztárt, fejgéppel világítják meg. Ilyen összegnél egy magasba emelt tárcsa már 5 millió forintot ér, százmillió után tizet, így aztán alig egy perc alatt megvan a 160 millió forintos rekord, a kalandos sorsú képet (lásd keretes írásunkat) pedig visszaemelik a zsínórpadlásra, soha nem látott magasságokba.
"Ez is megvolt" - hallom hátulról, a közönség harmada szedelőzködni kezd, pedig az igazán nagy meglepetések még csak ezután következnek. Iványi Grünwald Béla Hegy lábánál című képe 4 milliós indulás után 11 millióért talál vevőt, Vaszary János Rózsák-ja 8,5 millióról kapaszkodik fel 18 millióra, Nemes Lampérth József Csendéletéért 15 milliós kikiáltási ár után 48 milliót fizetnek, és ami a legnagyobb szenzáció: Czóbel Béla Párizsi utcarészlete 6 millióról indul és 46 millióért kel el. Azt viszont, hogy A baba látogatói jóval százmillió fölött talál vevőre, bármelyik szobafestőtanonc - ásító inas - is megmondta volna. A hazai műkincsárverés történetében még sohasem volt ennyire magas kikiáltási ár, két elszánt gyűjtő pedig minden aukción akad, akinek semmi sem drága.
- legát -
A baba és tulajdonosai
Munkácsy Mihály 1879-ben festette A baba látogatóit. A mostani aukcióra kiadott füzet szerint a 110 x 149 cm-es párizsi szalonképet közvetlenül elkészülte után az amerikai Henry Hilton vásárolta meg. Az 1920-as évek második felében vehette meg Wertheimer Adolf, akitől aztán Vida Jenő, a két háború közötti gazdasági élet egyik vezető személyisége, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatója, felsőházi képviselő gyűjteményébe került. 1944-ben, a festő születésének centenáriumán kölcsönadta a képet a Szépművészeti Múzeum kiállítására, mely március 18-én zárult. Másnap a németek megszállták az országot. A 73 éves Vida Jenő Auschwitzban végezte. A múzeum más kincseivel együtt az ostrom elől Nyugatra menekítették a festményt. A szállítmányt Linznél megállították az amerikaiak, s a háború után visszaadták Magyarországnak. 1957-ben a Szépművészetiből a Nemzeti Galériába került a festmény, melyet Vida Jenő külföldön élő örökösei 1999-ben visszigényeltek. Mivel a mű - a Vida-gyűjtemény három másik, szintén védett Munkácsyjával egyetemben - soha nem került állami tulajdonba, az előző kultuszminiszter, Rockenbauer Zoltán úgy döntött, vissza kell adni. Utóda, Görgey Gábor tavaly októberben meg is tette ezt.
- szt -
