Magyarországon négy csapatnak szokás drukkolni a vébén. Brazíliáról az ember hét- és tízéves kora között megtanulja, mit jelent, megszerzi az aktuális gombfocicsapatot, tizenegyedik szülinapjától kezdve sárga mezben alszik. Hasonló alapokról szurkolnak sokan az olaszoknak és az angoloknak, a negyedik lehetőség pedig Hollandia, talán mert végül mindig elbuknak, talán az Ajax miatt, vagy csak mert olyan megdöbbentően normális ország.
Állítólag vannak kifejezetten Németország-drukkerek is, de ezt józanul nehéz elképzelni. Nem kétséges, hogy a németek mindig, most is, bivaly erősek, de aki őszinte élvezettel tudja nézni a játékukat, az tényleg megérdemel egy hosszabb nyaralást a Ruhr-vidéken. Ellenük szurkolni viszont állandó kudarcélményt jelent: "A futball olyan játék, amit két tizenegy fős csapat játszik, és a végén a németek nyernek" - mondta Garry Lineker az angliai Eb után.
Az igazi meglepetés vasárnap pont az volt, hogy Vogts kapitány csapata két olyan kamu gólt kapott, amilyet általában ők szoktak lőni. Ha Köpke kapus kolumbiai lenne, akkor nemsokára szitává lőnék, így viszont marad a német kapuban, és ez azért komoly reményekkel kecsegtet. Még akkor is, ha végül megint kiegyenlítettek, ha ismét kiderült, milyen turbórendszert dolgoztak ki a Mercedes és az Adidas közös föld alatti laboratóriumában. A jugók hetven percen át lemosták őket a pályáról, Tiranában és Zágrábban már felkészültek az általános mozgósításra, de aztán jött a szokásos védőről bepattanó szabadrúgás meg egy szöglet, fejes, annyi.
S. O. S.
