A fiktív portugál dialektusok lelkes feltalálói, Faragó Richárd és Hajdú B. István távozása legfeljebb profiltisztításnak lehetett szánva, fiatalításra senki sem gondolt, pedig érdemes lett volna. A két Romáriuval az ő nyelvészeti leleményükön kívül a világon semmi baj nem volt. Jó, Faragó erős izgalmi állapotban irtózatosan kukorékolt, egyébként azonban felkészült, lelkesedett, Hajdú B. pedig még egy telesportos öttusa-összefoglalóból is képes volt valami átgondoltan poénos marhaságot kanyarítani.
Nekünk azonban Õ kell, Gulyás László, aki még Csisztu Zsuzsa légzési nehézségeinél is százszorta nyomasztóbb elektromágneses képződmény. Hogy fingja nincs, ki kicsoda a pályán vagy a díszpáholyban, nem újdonság. Hogy állandó poénforrása a vanuatu-szigeteki partjelző könnyű megkülönböztethetősége a fehér bőrű kollégától, már kicsit ijesztő így ´98 táján. Hogy a két ifjú titán nyomán ő is nyelvészkedni próbál, ínyenceknek való feladvány: legutóbb az argentin Ortegát hívta "Ortéhának", mert ugye a spanyolban a magas hangrendű magánhangzók h-vá alakítják a g-t, és az a szerinte vagy magas, vagy ennyire nem mélyült el a témában. Gulyásnak még félmillióért sem lennék hajlandó mindezt elmagyarázni, pedig a kutyámat is viszonylag könnyen megtanítottam helyben maradni.
A Gulyás-kutatók körében viszonylag új téma a homoerotikus vonal: László legfrissebb mániája a testfelépítés. Csak a markánsan ványadtakat hagyja figyelmen kívül, 70 kiló felett már lehet atletikus a testalkat, jó a fizikum, és tovább is ragozná szívesen, ha aktív szókincse túllépné egyszer a hatszázas álomhatárt.
Választék persze már van, át lehet kapcsolni az Eurosportra, ahol Vitár Róbert csinálja ugyanezt, csak ő kopasz, és kevésbé atletikus a testfelépítése.
- winkler -
