Kapus, elfekvő (Spanyolország-Paraguay 0-0)

  • - hierror -
  • 1998. június 25.

Sport

Kérdés, ki véd. Ez nem kérdés, ő, csak ő, csak ő. Pedig az a potya, ilyenre csak álmában gondol a kapus, hogy aztán sokszor előjöjjön, valóban. Barátom, kapus, mondotta, ezt ő is kivédte volna. Vagyis hogy nem védi be. Zubi a vébé előtt megsérült, a kapitány sietve szólt: nem gond, majd betolják a betegágyat a kapuba, Zubi a helyén. Nem, ez még nem a palliatív részleg. Kapus, elfekvő. A másik meg, óriás sómen, magabíz és magamutogat, udvarol, hogy Zubi a világ legjobb kapusa, még élő legenda, de azért rúgni fog neki. Két capus, kezet fognak, ki-ki ketrecébe, bolondok. Jól van, Zubi védi az első gyönge lövést, szurkolok neki. Chila fölnyúl, elnyúl, Zubi fogja a fejét, ez nála gól. Chila mosolyog, ő már tudja, ma se kap, Butrague-o és Juanito még csak nem is kispados. Ezek a mai fiatalok, Enrike Lajos, mit akarsz. Én is nyugodt vagyok, Zubinak úgy sincs semmi dolga, egyedül Benitez veszélyes, ő ad, idézet a sportlapból, munkát a hálóőröknek - közülük is természetesen Zubizarretának, jé, később is Benitez csikart ki tapsot a nézőktől, idézett mű. Ez a meccs Chiláról szól, bűvészkedik, Chili-Chalavári Chilavert, s eljő az ő pillanata, fölmegy, szemben Zubi, két kapus közt a sorfal, labda kipattan, Chila rohan vissza. De szép lenne, ha Zubi beívelné! Zubizarr, éta. A spanyolok utolsó esélye, szabadrúgás tizennyolcról, veszélyes is lenne, ha Chila rúgná, Chila ezt is védené. Hierro emberbe, vége, armada horgaszt, de minek örül Chila? Jön Nigéria, a spanyolok a bolgárokkal, bármelyik továbbjuthat, vébét is nyerhet, vicc. Mindegy, egyik se érdemli meg, Chiláék se, mindegy, a franciákkal kerülnek össze, és elszállnak, lesz igazság. Ezt olvasván már tudható.

Kérdés, ki véd. Ez nem kérdés, ő, csak ő, csak ő. Pedig az a potya, ilyenre csak álmában gondol a kapus, hogy aztán sokszor előjöjjön, valóban. Barátom, kapus, mondotta, ezt ő is kivédte volna. Vagyis hogy nem védi be. Zubi a vébé előtt megsérült, a kapitány sietve szólt: nem gond, majd betolják a betegágyat a kapuba, Zubi a helyén. Nem, ez még nem a palliatív részleg. Kapus, elfekvő. A másik meg, óriás sómen, magabíz és magamutogat, udvarol, hogy Zubi a világ legjobb kapusa, még élő legenda, de azért rúgni fog neki. Két capus, kezet fognak, ki-ki ketrecébe, bolondok. Jól van, Zubi védi az első gyönge lövést, szurkolok neki. Chila fölnyúl, elnyúl, Zubi fogja a fejét, ez nála gól. Chila mosolyog, ő már tudja, ma se kap, Butrague-o és Juanito még csak nem is kispados. Ezek a mai fiatalok, Enrike Lajos, mit akarsz. Én is nyugodt vagyok, Zubinak úgy sincs semmi dolga, egyedül Benitez veszélyes, ő ad, idézet a sportlapból, munkát a hálóőröknek - közülük is természetesen Zubizarretának, jé, később is Benitez csikart ki tapsot a nézőktől, idézett mű. Ez a meccs Chiláról szól, bűvészkedik, Chili-Chalavári Chilavert, s eljő az ő pillanata, fölmegy, szemben Zubi, két kapus közt a sorfal, labda kipattan, Chila rohan vissza. De szép lenne, ha Zubi beívelné! Zubizarr, éta. A spanyolok utolsó esélye, szabadrúgás tizennyolcról, veszélyes is lenne, ha Chila rúgná, Chila ezt is védené. Hierro emberbe, vége, armada horgaszt, de minek örül Chila? Jön Nigéria, a spanyolok a bolgárokkal, bármelyik továbbjuthat, vébét is nyerhet, vicc. Mindegy, egyik se érdemli meg, Chiláék se, mindegy, a franciákkal kerülnek össze, és elszállnak, lesz igazság. Ezt olvasván már tudható.

Null-null, kapusok közti különbség döntetlen, ezt megint kikaptam, sajtó fanyalog: A mezőny legjobbja a szünetben "fellépő" Zámbó Jimmy, a cserékkel együtt huszonnyolcan voltak szebbek-jobbak nála, meg a harmincötezer néző, vezette McLeod, a tévékészülékek előtt ülők millióit nem számítva.

Utóirat. A német-jugón Köpke potyázik, közvetítő elégedetten: Ez nem az öreg kapusok vébéje!, értem én, dehogynem! Konsel, Seaman, Ladic, Schmeichel öregfiúkorban, Leighton negyven lesz júliusban, emlékezzünk egy percre Shiltonra, Jenningsre, Zoffra! Magyar zárójel: Verébgyuribácsi jövőre ötven. Barátom, kapus, kommentál: öreg a nénikéd, ő már csak ilyen, durva, a térdét se húzza föl, ha kijön, nehogy fölhorzsolja, az ellenfél agyát, inkább ki se jön, a kapuban van el. Negyven múlt, még életében, ha utca nem is, sarok van róla elnevezve, indián név: Rövid Sarok, tudható, miért, minden sarkon állt már, csak ott nem. Most megfogadja, oda áll, lesz, ami lesz, (gól), és nem mozdul. Még most is ott áll, és meg nem.

A kapusok ritkán halnak, későn fekszenek.

- hierror -

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.