Extremsportveko 2007: Benne volt a tévében

  • Kollmann András
  • 2007. július 26.

Sport

Az extrém sporthoz a magyar sajtó a következő kifejezéseket társítja: adrenalin, baleset, halálugrás. A helyzet máshol annyiban jobb, hogy nem kezdenek nyomban hülyeséget beszélni, ha szóba kerül a hegymászás vagy a búvárkodás.
Az extrém sporthoz a magyar sajtó a következő kifejezéseket társítja: adrenalin, baleset, halálugrás. A helyzet máshol annyiban jobb, hogy nem kezdenek nyomban hülyeséget beszélni, ha szóba kerül a hegymászás vagy a búvárkodás.

"Egy hét extrém együttlét." Ez lehetett volna a mottója annak a fesztiválnak, ami néhány napja ért véget a norvégiai Vossban. De arrafelé nem kell szlogen. A záróünnepségen a hegyikerékpárosok, sízők, vadvízi kajakosok és ki tudja, hányféle sportoló kórusban azt üvöltözte: av med bukca! Ez nagyjából annyit tesz, hogy told le a gatyád. Amolyan skandináv szokás, bátorságpróba. Néhányan meg is tették, de ezenkívül az Extremsportvekónak nevezett rendezvény mentes volt mindenfajta bárdolatlanságtól. Például a szponzorok láthatóan ott voltak, mégsem úgy, mint a magyar rendezvényeken. Mondhatnánk persze, hogy ott, Nyugaton már lehiggadtak a kapitalisták, pedig csak annyi történt, hogy idióta ripacskodás helyett jó ötletekkel vannak jelen. Ráadásul az Extremsportveko szponzorai összeadtak annyi pénzt, hogy a norvég állami televízió - az NRK - az összes sporteseményt közvetítse. Minden sportághoz rendeltek néhány operatőrt, riportert és vágót. A máskor eseménytelen hegyvidéki település úgy felpezsdült, mintha olimpia lenne.

Minden egyes extrém sportnak megvan a maga fellegvára: a Kanári-szigeteken egész évben erős szél fúj, ezért szörfösök ezrei fordulnak meg a partokon. A kaliforniai Yosemite-völgy a sziklamászók kedvenc terepe, sorolhatnánk sokáig az ilyen-olyan paradicsomokat. Az olyan hely viszont ritka, ahol szinte az összes extrém sportot lehet űzni, méghozzá a legmagasabb szinten. Voss ilyen. A fjordvidéken mindent lehet, ráadásul hó is van. A helyiek azt mondják, akinek van kondíciója ahhoz, hogy felgyalogoljon a nyaktörő lejtőkön, egész évben tud síelni. Pálya nincs, de ez teszi izgalmassá a dolgot.

Délutánonként a világ minden tájáról összesereglett sízők és snowboardosok küzdenek a sziklás hegyoldalakkal. Az is előfordul, hogy elfogy a hó a lábuk alól. Ekkor sem torpannak meg, átugratnak a füvön vagy egész egyszerűen átszánkáznak rajta. Ha szakadékhoz érnek, leugranak húsz méter magasságból. A televízió helikopterről filmezi őket. Miután a móka véget ér, a stáb elrohan az ideiglenes stúdióba, gyorsan megszerkesztik a felvételeket, hogy az anyagot már este vetíthessék a fesztivál központi helyszínén. A Today's video az Extremsportveko közösségteremtő eseménye: a kétezres sátorban mindent levetítenek, ami aznap történt. A kivetítőn bázisugrók zuhannak denevérruhában a fjordok sziklafalai mellett, vadvízi kajakosok küzdenek a folyók zúgóiban, hegyi kerékpárosok döngölnek az erdei ösvényeken, kite szörfösök siklanak a tó vizén.

E sportok kapcsán leggyakrabban a veszély ugrik be mindenkinek: elhagyni a kijelölt sípályát és sziklás lejtőkön bombázni lefelé vagy éppen siklóernyőzni valóban kockázatos dolog. Viszont ahogyan a grundon focizó srácok sem kerülnek be egyből a Real Madrid utánpótláscsapatába, ugyanúgy senki sem ugrik le csak úgy egy sziklafal tetejéről. Ehhez gyakorlat kell, ugrások százai, előbb repülőgépből, majd hidakról. Képzettség nélkül az extrém sportok nagy része öngyilkosság. A tapasztalat birtokában viszont földöntúli élmény, amit a pszichológia flow-nak nevez. Egy olyan állapotról van szó, ami jelentős koncentrációt kíván, az ember mégis feloldódik benne. (A szeretkezés is ilyen.) A mozdulatokat az agy tökéletesen vezérli, míg a lélek intenzíven átéli, adott esetben a több ezer méteres zuhanást. Hogy patetikusak legyünk, az extrém sportoló birtokába kerül az ősi tudásnak, és együttműködik a természettel. Az, hogy miként kell hegyi terepen mozogni vagy átvitorlázni a tengeren, valaha élet-halál kérdése volt.

A norvég televízió riportjait persze nem csak a fesztiválon vetítették -főműsoridőben nézhette az egész ország. Egy héten keresztül ez volt Norvégia legnagyobb attrakciója, de szó sem volt szenzációról. Ott ugyanis a sajtó nem nézi ufónak azokat, akik a természet erőivel vívnak sajátos játszmát. A bázisugrás, a mountain bike vagy a vadvízi kajak elég látványos ahhoz, hogy érdekelje az embereket, és kizárólag ezért foglalkoznak az egésszel. Ott úgy vélik, a televíziós közvetítés értelmezési keretet teremt, a közönség megtanulja értő szemmel figyelni e sportokat. Mert ha az extrém sportok kapcsán csak arról beszélünk, hogy valaki balesetet szenvedett, az olyan, mintha egy futballmeccsen azt mutatná a televízió, hogy a játékosok lefejelik egymást, aztán agonizálnak a földön.

Magyar siker

A fesztivál részeként a siklóernyős "elő-világbajnokságot" is megrendezték, amelyen régi ismerőseink, Takáts Pál és Kézi Gábor (lásd: Reális kockázatkezelés, Magyar Narancs, 2007. április 12.) is részt vettek, s Takáts végül harmadik helyezett lett. Ez az eredmény azért is kiemelkedő, mert ellenfelei alpesi országokból származnak. A spanyol világbajnok Granadában él, az ezüstérmes Antoine Montant pedig szinte a háza mellett gyakorolhat a francia Alpokban. Ráadásul még a sereghajtóknak is komolyabb szponzoruk volt, mint Takátséknak, akiket a szezon előtt azzal hajtottak el, hogy "ez a sport veszélyes, és nem biztosít kellő médiamegjelenést".

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.