Extremsportveko 2007: Benne volt a tévében

  • Kollmann András
  • 2007. július 26.

Sport

Az extrém sporthoz a magyar sajtó a következő kifejezéseket társítja: adrenalin, baleset, halálugrás. A helyzet máshol annyiban jobb, hogy nem kezdenek nyomban hülyeséget beszélni, ha szóba kerül a hegymászás vagy a búvárkodás.
Az extrém sporthoz a magyar sajtó a következő kifejezéseket társítja: adrenalin, baleset, halálugrás. A helyzet máshol annyiban jobb, hogy nem kezdenek nyomban hülyeséget beszélni, ha szóba kerül a hegymászás vagy a búvárkodás.

"Egy hét extrém együttlét." Ez lehetett volna a mottója annak a fesztiválnak, ami néhány napja ért véget a norvégiai Vossban. De arrafelé nem kell szlogen. A záróünnepségen a hegyikerékpárosok, sízők, vadvízi kajakosok és ki tudja, hányféle sportoló kórusban azt üvöltözte: av med bukca! Ez nagyjából annyit tesz, hogy told le a gatyád. Amolyan skandináv szokás, bátorságpróba. Néhányan meg is tették, de ezenkívül az Extremsportvekónak nevezett rendezvény mentes volt mindenfajta bárdolatlanságtól. Például a szponzorok láthatóan ott voltak, mégsem úgy, mint a magyar rendezvényeken. Mondhatnánk persze, hogy ott, Nyugaton már lehiggadtak a kapitalisták, pedig csak annyi történt, hogy idióta ripacskodás helyett jó ötletekkel vannak jelen. Ráadásul az Extremsportveko szponzorai összeadtak annyi pénzt, hogy a norvég állami televízió - az NRK - az összes sporteseményt közvetítse. Minden sportághoz rendeltek néhány operatőrt, riportert és vágót. A máskor eseménytelen hegyvidéki település úgy felpezsdült, mintha olimpia lenne.

Minden egyes extrém sportnak megvan a maga fellegvára: a Kanári-szigeteken egész évben erős szél fúj, ezért szörfösök ezrei fordulnak meg a partokon. A kaliforniai Yosemite-völgy a sziklamászók kedvenc terepe, sorolhatnánk sokáig az ilyen-olyan paradicsomokat. Az olyan hely viszont ritka, ahol szinte az összes extrém sportot lehet űzni, méghozzá a legmagasabb szinten. Voss ilyen. A fjordvidéken mindent lehet, ráadásul hó is van. A helyiek azt mondják, akinek van kondíciója ahhoz, hogy felgyalogoljon a nyaktörő lejtőkön, egész évben tud síelni. Pálya nincs, de ez teszi izgalmassá a dolgot.

Délutánonként a világ minden tájáról összesereglett sízők és snowboardosok küzdenek a sziklás hegyoldalakkal. Az is előfordul, hogy elfogy a hó a lábuk alól. Ekkor sem torpannak meg, átugratnak a füvön vagy egész egyszerűen átszánkáznak rajta. Ha szakadékhoz érnek, leugranak húsz méter magasságból. A televízió helikopterről filmezi őket. Miután a móka véget ér, a stáb elrohan az ideiglenes stúdióba, gyorsan megszerkesztik a felvételeket, hogy az anyagot már este vetíthessék a fesztivál központi helyszínén. A Today's video az Extremsportveko közösségteremtő eseménye: a kétezres sátorban mindent levetítenek, ami aznap történt. A kivetítőn bázisugrók zuhannak denevérruhában a fjordok sziklafalai mellett, vadvízi kajakosok küzdenek a folyók zúgóiban, hegyi kerékpárosok döngölnek az erdei ösvényeken, kite szörfösök siklanak a tó vizén.

E sportok kapcsán leggyakrabban a veszély ugrik be mindenkinek: elhagyni a kijelölt sípályát és sziklás lejtőkön bombázni lefelé vagy éppen siklóernyőzni valóban kockázatos dolog. Viszont ahogyan a grundon focizó srácok sem kerülnek be egyből a Real Madrid utánpótláscsapatába, ugyanúgy senki sem ugrik le csak úgy egy sziklafal tetejéről. Ehhez gyakorlat kell, ugrások százai, előbb repülőgépből, majd hidakról. Képzettség nélkül az extrém sportok nagy része öngyilkosság. A tapasztalat birtokában viszont földöntúli élmény, amit a pszichológia flow-nak nevez. Egy olyan állapotról van szó, ami jelentős koncentrációt kíván, az ember mégis feloldódik benne. (A szeretkezés is ilyen.) A mozdulatokat az agy tökéletesen vezérli, míg a lélek intenzíven átéli, adott esetben a több ezer méteres zuhanást. Hogy patetikusak legyünk, az extrém sportoló birtokába kerül az ősi tudásnak, és együttműködik a természettel. Az, hogy miként kell hegyi terepen mozogni vagy átvitorlázni a tengeren, valaha élet-halál kérdése volt.

A norvég televízió riportjait persze nem csak a fesztiválon vetítették -főműsoridőben nézhette az egész ország. Egy héten keresztül ez volt Norvégia legnagyobb attrakciója, de szó sem volt szenzációról. Ott ugyanis a sajtó nem nézi ufónak azokat, akik a természet erőivel vívnak sajátos játszmát. A bázisugrás, a mountain bike vagy a vadvízi kajak elég látványos ahhoz, hogy érdekelje az embereket, és kizárólag ezért foglalkoznak az egésszel. Ott úgy vélik, a televíziós közvetítés értelmezési keretet teremt, a közönség megtanulja értő szemmel figyelni e sportokat. Mert ha az extrém sportok kapcsán csak arról beszélünk, hogy valaki balesetet szenvedett, az olyan, mintha egy futballmeccsen azt mutatná a televízió, hogy a játékosok lefejelik egymást, aztán agonizálnak a földön.

Magyar siker

A fesztivál részeként a siklóernyős "elő-világbajnokságot" is megrendezték, amelyen régi ismerőseink, Takáts Pál és Kézi Gábor (lásd: Reális kockázatkezelés, Magyar Narancs, 2007. április 12.) is részt vettek, s Takáts végül harmadik helyezett lett. Ez az eredmény azért is kiemelkedő, mert ellenfelei alpesi országokból származnak. A spanyol világbajnok Granadában él, az ezüstérmes Antoine Montant pedig szinte a háza mellett gyakorolhat a francia Alpokban. Ráadásul még a sereghajtóknak is komolyabb szponzoruk volt, mint Takátséknak, akiket a szezon előtt azzal hajtottak el, hogy "ez a sport veszélyes, és nem biztosít kellő médiamegjelenést".

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.