Focizni kéne, öreg, mondta Jenő (Nigéria-Bulgária 1-0 ( 1-0))

  • - õz -
  • 1998. június 25.

Sport

Kábé a meccs huszadik percében, pedig akkor még 0-0 volt az állás, és nagyon nem volt kibékülve Sztoicskov csatárral. Itten most a győztesekről kellene írni, de nekem a vesztesek sokkal szimpatikusabbak általában, nem én tehetek róla, talán a külvárosi klíma teszi.

Kábé a meccs huszadik percében, pedig akkor még 0-0 volt az állás, és nagyon nem volt kibékülve Sztoicskov csatárral. Itten most a győztesekről kellene írni, de nekem a vesztesek sokkal szimpatikusabbak általában, nem én tehetek róla, talán a külvárosi klíma teszi.

A történelmi hűség kedvéért annyit azért illik idebiggyeszteni, hogy a nigériaiak egész kellemesen ellabdázgattak az első félidőben, még Gyuri papagáj is csöndben maradt, pedig az nem szokása, legutóbb például a guppikkal próbált kommunikálni. Jól játszottak, na, Jenő drukkolt is nekik rendesen, bírom én őt különben, nem beszél ő több hülyeséget, mint mi, igaz, ő főállásban teszi ezt, de legalább nem küldi ki a királyi tévé stábját az ifjúsági pingpongbajnokságra, mint Komlósi kolléga.

De vissza Sztoicskov mesterhez, aki tényleg az, pedig szanaszét kritizálják, hogy öreg, már csak integet és reklamál, mint a diósdi bakter fél litykó ágyaspálinka után, ám nagy futballista ő, nem csak testméretre, nyomat is egyet kapásból, de olyat, hogy még jóestétjószurkoló is elismeri: ez szép vót. Nem megy be, na és. Bulgária kikap, láttak már ilyet a világtörténelemben, Hriszto ballag lefelé, és tényleg szomorú, úgy tűnik, mégse a lóvé minden, szép így ez a befejezés, hiába, nincs innét messzire a Dagály.

- őz -

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.