Kábé a meccs huszadik percében, pedig akkor még 0-0 volt az állás, és nagyon nem volt kibékülve Sztoicskov csatárral. Itten most a győztesekről kellene írni, de nekem a vesztesek sokkal szimpatikusabbak általában, nem én tehetek róla, talán a külvárosi klíma teszi.
A történelmi hűség kedvéért annyit azért illik idebiggyeszteni, hogy a nigériaiak egész kellemesen ellabdázgattak az első félidőben, még Gyuri papagáj is csöndben maradt, pedig az nem szokása, legutóbb például a guppikkal próbált kommunikálni. Jól játszottak, na, Jenő drukkolt is nekik rendesen, bírom én őt különben, nem beszél ő több hülyeséget, mint mi, igaz, ő főállásban teszi ezt, de legalább nem küldi ki a királyi tévé stábját az ifjúsági pingpongbajnokságra, mint Komlósi kolléga.
De vissza Sztoicskov mesterhez, aki tényleg az, pedig szanaszét kritizálják, hogy öreg, már csak integet és reklamál, mint a diósdi bakter fél litykó ágyaspálinka után, ám nagy futballista ő, nem csak testméretre, nyomat is egyet kapásból, de olyat, hogy még jóestétjószurkoló is elismeri: ez szép vót. Nem megy be, na és. Bulgária kikap, láttak már ilyet a világtörténelemben, Hriszto ballag lefelé, és tényleg szomorú, úgy tűnik, mégse a lóvé minden, szép így ez a befejezés, hiába, nincs innét messzire a Dagály.
- őz -
