"A munkánk nincs megfizetve. A gazdálkodó, a szegény ember manapság nagyon sehogyse van. De én ingyen is csinálnám, annyira szeretem" - mondja a mikrofonba Minkó úr Kápolnáról. Érkezésemkor (belépő: 500 Ft) az udvar közepén úgy két tucat ember szorgoskodik egy halom gabona fölött, kötélnek való szálakat keresgélnek. Körben jól megtermett hangfalak, ezekből tör elő a főszervező igazgató asszony légvédelmi sziréna erejűvé hangosított kommentárja. Minkó úr vallomása után a látogatókból verbuválódott aratónép felpattan egy csettegőre (házilag fabrikált munkagép), és vidáman átdöcög a szomszédos udvarba kaszálni. Az úri közönség nem veszi félvállról a munkát, az asszonyok derekasan rakják a markot, a jobb kondiban lévő apukák pedig igyekeznek megmutatni a gyereknek, hogy ők is tudnak ám úgy kaszálni, mint az élen járó Pista bátyám.
Bő kétszáz évvel ezelőtt József nádor szántott errefelé, hogy felavassa a keszthelyi Georgikont, a különösen jófej Festetics grófok legjófejebbikének, Györgynek híres-neves alapítását, Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetét. Nem sokkal később létrejött a hozzá tartozó tangazdaság, a múzeum ma is ebben az épületegyüttesben működik. A kiállítótermek kitömött háziállatokkal, a tanyavilágot bemutató makettekkel és különféle traktorok garmadájával kedveskednek a látogatóknak. Tudósító a különböző ekefajták százalékos arányát szemléltető statisztikai ábra, illetve a szabolcsi sertésmakkoltatás útvonalait ismertető térkép előtt időzött hosszasan, de az agrároktatás történetét bemutató gyűjtemény helyett inkább az "aratóműsor" névre keresztelt programot választja. A nem éppen fergeteges programszervezői kreativitásukról ismert helyi gyűjtemények között még talán a Majormúzeum próbálja leginkább megszólítani a közönséget, és bár tömeg nincs, azért kialakul egy fékezett habzású falusi majális: futkározó gyerekek, kézművesvásár, világbajnok hajtogatott pogácsa, háromféle aratómenü (950 Ft), meg-megbicsakló hangosítás. A sorra közönség elé álló fellépőket ez nem tántorítja el. A Kék Balaton Citerazenekar után a "Tátorján együttes háromnegyede" húzza a talpalávalót a néptáncosoknak, csizmacsapkodás és kurjongatás száll a meleg nyári éjszakában, aztán kiáll egy kissrác népi öltözetben, és teljesen profin felolvas egy aratási történetet, amúgy parasztosan (pájinka, ejj, no). A szorgos asszonyok által készített aratási koszorút együtt visszük körbe az udvaron, utána aratópálinka dukál a megfáradt férfiaknak. A megérdemelt jutalom fáradhatatlanul jár körbe-körbe, úgyhogy amikor a technikus úr - egész napos eredményes munkáját megkoronázandó - felteszi a mulatós alapot, és öt-hat arató gyűrűjében rázendít a stílusosan kiválasztott "Megy a gőzös..." kezdetű nótára, tudósító jobbnak látja elindulni hazafelé.
A valódi izgalmak
úgyis másnap vártak ránk, amikor is a péntek este még a "János bácsi a csatában" címen ismert örökzöldre ugráló kaszások mint veterán gépek gyűjtői lépnek elénk. Reggel tízkor már javában berregnek a traktorok és stabil motorok, a háttérben a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója, Keszthely alpolgármestere és a Zala Megyei Közgyűlés elnöke igyekszik megnyitni a mustrát, de a motorzajtól nehéz bármit is kivenni. Elnök úr leszögezi, hogy a mezőgazdaság volt az ország múltja, és az lesz a jövője is, hamarosan - ennél sokkal több nincs gondolva a kérdésről, ez jól látható. Csak az oklevelek kiosztásakor kezdenek el figyelni az ország különböző pontjairól érkezett gépbarátok: dagadó mellel veszik át a szuvenírt, egyértelmű, hogy a veterán autók szerelmeseihez hasonló, a férfias játékot értékmegőrzésnek becéző, megszállott urakkal állunk szemben. Van köztük, akinek 78 traktora van, és a nagy részük működőképes. Az igazgatónő sorra meginterjúvolja a büszke tulajdonosokat, akik mind nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a lehetőségekig autentikus rekonstrukcióval tegyék üzemképessé a gépeket. Akad olyan traktor, amelyet negyedórába telik beindítani, de van gombnyomásra induló, saját "lábán" ide érkezett traktor is, amellyel a mai napig szántanak. A McCormick, Hart Parr és persze a Dutra márkájú csodák egymás után szólalnak meg, a nagyérdemű áhítattal hallgatja ezt a különleges koncertet, s bizonnyal így tett volna egész Keszthely, ha a város főútjaira tervezett traktoros felvonulást el nem mossa az érzéketlen vihar. De ez sem tudta elvenni a kíváncsiskodók kedvét a kétnapos együttlét legjobban várt műsorszámától, a grandiózus Fowler-féle gőzekék bemutatójától. A beígért szántás az időjárás miatt elmaradt, de a kétgépes gőzszántó rendszer hősei az udvaron gyakorlatoztak nekünk. Az 1910-ben készült 16 lóerős, húsztonnás masinák egymást is vontatták, és sűrű sípolások és intenzív füsteregetés közben diadalittasan járták körbe az ámuló gépbarátokat.
Keszthely, Georgikon Majormúzeum, július 17-18.
