Stadionavató a Hungária körúton

Kék a Hold is

Sport

(MT)K. Dezső most is a Netovább-ban kezd, két deci vörössel kezében kimegy a kocsma elé, nézi a furcsa fényeket… Hol van a száz­éves nagykapu? Körülnéz, ennyi embert csak akkor – akkor se – látni, ha jön a Fradi. Gyülekezik a B-közép, a Blue Brothers, és a régi arcok… Mindenki ismer mindenkit, megértük ezt is, nézik a stadiont. Miért nem ide írták ki, a Hungária körútra, hogy Új Hidegkuti Nándor Stadion? Miért dugták el? Drukkertárs ránéz, nem is tudtam, hogy Nándi nevet változtatott… Mi az, hogy Új Hidegkuti? Hidegkuti Nándor és kész. Hogy a drukkereknek semmi se jó… Örülj, Flóriból Groupama lett!

(MT)K. Dezső megy a Salgótarjáni úton, mintha súrolná a habarcsos betonkerítés… Persze eltűnt, a pénztárak betonbunkerében gubbasztó hölgyekkel együtt. A beton most bent van, a stadionban, beépítve, 7452 m3, olvassa a Programfüzetben, s hogy jobban el tudja képzelni, az több mint 150 000 söröshordónyi beton. Aha. (A Programfüzetben meglepődve látja dr. Seszták Miklós [Kisvárda FC] fényképét és köszöntőjét, s ott tátong előtte az NB II. mélységes kútja…)

Rég láttalak, köszönti drukkertársát a Törökbecse utcában (javaslom, változtassák Török, Becsei utcára; mint ahogy az (Új) Stadionnal szemközti kocsma reményvesztett neve sem maradhat tovább „Netovább”, legyen „Tovább”, a Hungária körúton!). Pedig voltam Dunaújvárosban is, mondja a szurkolótárs, meg a Bozsikban, Illovszkyban is. (MT)K. Dezső megkérdezi, és Gyirmóton? – Ott nem. Majdnem két és fél éve vándorolnak stadionról stadionra, bolygó szurkolók, mennek idegenbe haza, haza is idegenbe. 4 évesen hozott ki először apám, (MT)K. Dezső falugyerek, irigykedik, ő 19 évesen látta először futkározni a jobbszélen a kopasz Takit. És felelevenítik, amikor Tbilisziben, százezer néző előtt mondott Taki két (és Siklósi, Kiss Tibi) góljával Dinamo Tbiliszi –MTK-VM SK (Vörös Meteor Sport Kör) 1–4! Itt nem leszünk százezren, az új stadion 5000 férőhelyes – leszünk-e ötszázan? Ötszáz, bizony, meccsre ment… Most persze tele a stadion, kijöttek, akik életükben nemhogy MTK-meccsen (az NB II.-ben!), de meccsen sem voltak.

 

Köpköd, nem csak szotyolát

A Sporting CP (magyarul: Lisszabon) a stadionavató ellenfél – az MTK legnagyobb sikere egy vereség: 1964-ben a megismételt KEK-döntőben egynullra kikaptunk a Sportingtól, ezért vannak ők itt. Vereséggel ünnepelünk (ld. Ottlik), de hát a meccs most a legkevésbé fontos (a portugáloknak biztos nem, a C csapattal jöttek; kupameccset, a jövő héten BL-t játszanak). Örömünnep, mondja egy drukker (MT)K. Dezső mellett, és kér egy sört (Arany Ászok 500 Ft/4 dl). (MT)K. Dezső bort inna, az nincs, kénytelen hideg sört melengeti két kezében, így megy ki, nézi a pályát – fedett, a pálya kék éggel fedett, a hold is itt van, nemsokára telihold. (MT)K. Dezső, aki elsiratta a Boráros tér ledózerolt büféit, a megszűnt pályákat, nézi a kapuk mögötti betonfalakat, és a régi pályára gondol. Hogy’ fognak itt átmenni, drukkertársaival, Rákoskerthyvel és a Pipással a másik oldalra, amerre támadunk? Itt nem lehet csak úgy sétálgatni! Hogy’ állnak majd a tizenhatossal egy vonalban? Itt nem is lehet állni! Le kell ülni, mint a színházban (ez nem színház, ez meccs, itt nem ülünk le). (MT)K. Dezső nem ül le, meg is fagyna. Áll (szabálytalanul, akadálymentes helyen, nem szólnak rá), köpködi a szotyolát (napraforgómag 300 Ft/60 g, tökmag 300 Ft/50 g). Köpködni lehet! Ügyetlenül csócsálja, lenyeli a héját is, ezt már sose fogja megtanulni. Iszik rá sört, még mindig hideg. Közben az óriáskivetítőkön megy a műsor (Újra itthon! Dicső múlt, ígéretes jövő; Légiesen könnyed műsor), de nem nézi (és nem azért, mert nem pornó megy, mint a kivetítők próbáján), hallja, Hidegkutinál a labda, egy cselt csinál, lő e pillanatban, góóóól, óriási, egynullra vezetünk, az első félidő első percében! Bemegy a WC-be (ó, a régi pálya szurkos vizeldéje!), „vályú” (az egyik eldugult…), kezet mos; aláteszi, víz, elveszi, nem folyik; játszik, örül, mint egy gyerek, örömünnep.

De miért zöld-fehér a szappan?!

A zsíros kenyéren (190 Ft) meg lila a hagyma… (És kicsi a kenyér… Mit akar, világnagy, összehajtható zsíros kenyeret? Az csak a Kábel-pályán volt, pálya sincs már…)

De ez itt van, örülj! Örül is a nép – akkor miért fütyül? És pfujol? Még el sem kezdődött a meccs! Ahol a bíró nem adja meg a nyilvánvaló tizenegyest. Akkor őrjöng így a nép, és köpköd, nem csak szotyolát.

Most Magyarország miniszterelnöke mond köszöntő beszédet.

(MT)K. Dezső nem nézi (de hallja), sms-eket küld drukkertársainak, itt iszom a sört, remélem, Veletek, sokszor, ugyanitt!

Jönnek a csapatok, a B-közép kifeszít egy transzparenst, rajta égő főnix s a felirat: HAMVAIDBÓL SZÜLETTÉL ÚJJÁ! Taps; itt, ebben a stadionban, ennek a mondatnak más (nem absztrakt, nagyon is konkrét) a jelentése.

Kezdődik a meccs… az első kapura lövés… az első gól… mi kapjuk, egyenlítünk, félidő, még egy sör és sajtos perec (470 Ft). A második félidőben görögtűz, kék füst az ultrák szektorában na, ebből botrány lesz… (Lett is, rendezők és rendőrök be, szópárbaj, csetepaté, három drukkert elvezettek. És ki is akarják tiltani őket a[z új!] stadionból… Így sem vagyunk sokan… Ez is jól kezdődik…) Másodszor is kiegyenlítünk, 22, drukkertárs: én háromhármat tippeltem. Egy másik: hathat, színészek–újságírók. A harmadik: meg a Volán–Honvéd volt.

Megy (MT)K. Dezső a Sport (néhai Knopp Imre) utcában, de mintha a Stalker Zónájában járna… A BKV-pálya büféjéből sem száll a fasírtillat, beissza azt is a beton? Idegen ő itt… Csak a drukkerek ismerősek, a sapkájukban, sáljukban… A Netovább már bezárt, állnak a villamosmegállóban, nézik a pálya fényeit.

De hol van Péter bácsi? A megállapíthatatlan korú örök drukker? Nem érte meg ezt az örömünnepet? Mit is keresne itt, az új stadionban? Be sem engednék… Ahogy azokat sem, akik csak a második félidőre jöttek, amikor már nem álltak a kapuban jegyszedők.

Itt rend lesz.

A hideg sörök és a hűvös éjszaka után (MT)K. Dezső torka… és láza… De két nap múlva, szombaton meccs van a Fáy utcában. Drukkertársai előtt érkezik, a kocsmában (presszó) két deci vörös, és két Vasas-drukker összekapaszkodva ugrál és ordít, gá-gá, buzi MTK! Na, jókor jöttem… Egy társuk leinti őket, és mintha hangosbemondó lenne a meccsen, a saját csapatunkat biztassátok, ne az ellenfelet szidjátok! Különben is, a stadionavatón fütyültek, kifütyülték! (MT)K. Dezső jelzi, ő is ott volt. „MTK-s vagy? Le a kalappal előttetek!”, és teljes egyetértésben szidják a Felcsútot… Közben a két drukker az utcán ordítozik – (MT)K. Dezső fél (nem tőlük, ugyan, megszokta már ezeket), hogy megjön Rákoskerthy, és nem hagyja annyiban. De mire megjön, ő és a Pipás, csend lesz, a kocsmában legalábbis, a stadionban már hangolnak a szurkolók.

Jó meccs volt, mondja, újra a kocsmában a Pipás, mire Rákoskerthy idegesen (meccs előtt, alatt, után is ideges, lett légyen bármi az eredmény), az nem lehet jó meccs, ahol kikapunk! Bejön néhány piros-kék sálas, a pulthoz mennek, csak megvertük a zsidókat!, (MT)K. Dezső és a Pipás kirángatják Rákoskerthyt a kocsmából… Első az egészség… ja, nem, a Vasas, szellemeskedik (MT)K. Dezső, pedig ő sem nyugodt. Jövő héten jön a Gyirmót, beszéljük meg, hova veszünk jegyet (nyugdíjas 2450 Ft, eddig egy ezres volt…). Vagy vegyünk bérletet? (14 500 Ft).

Mert ott lesznek, persze, minden meccsen.

De hol van Péter bácsi?

K. Dezső dzsekije zsebéből szemezgeti a szotyolát, köpködi hazafelé, és azt hiszi, megette mindet. Pedig egy szem ott lapul, és ott is marad, a tavaszi idény kezdetéig.

Nézi az eget, telihold van, felhő takarja.

Kék a Hold is.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.