Szeretné ön meglepni szeretteit egy hercig, harminc centi magas, fém-műanyag vegyes technikával felszerelt SS-katonával, hasonló méretű második világháborús kozákosztaggal, esetleg Párduc tankkal? Kívánsága mihamar teljesülhet, és ha kétségei támadnának afelől, vajon helyénvaló-e egy ilyen jellegű ajándék a szeretet ünnepén, megnyugtathatjuk: a súlyosan megborult lelki béke helyreállításához néha fegyveres erők bevetése is szükségeltetik.Ahadicuccok iránti érdeklődés fiú- (néha lány-) gyermeknél úgyszólván általánosnak mondható - e sorok írója például gyermekkorában a világért sem lépett volna ki a nagyszülői ház ajtaján műanyag kard, bodzalándzsa, íj, nyilvesszők, műanyag pisztoly, továbbá valódi, nyakban hordható csúzli nélkül, amihez persze dukált a farzsebben megbújó tucatnyi csapágygolyó. A gyermekkori fixáció gyakorta elmúlik, más esetekben viszont egyenesen rögzül - jó példa erre az AC/DC együttes énekese, aki szabad idejében az I. világháború csatatereit járva gyűjti a töltényhüvelyeket.
Stuka, stikában
A felnőttkori militaryrajongó egyszerű esetben beéri a militaryshopok és az Ecseri látogatásával: terepszínű vackok, tiszti térképtáskák, esetleg egy SS-dísztőr vagy egy orosz bajonett.
A fegyver- és katonamániások másik csoportja (a két halmaz persze korántsem diszjunkt, vannak átfedések) inkább a műanyag katonák és plasztikpáncélosok gyűjtögetésével indít - ha még emlékeznek rá: két rómaiért lehet cserélni egy indiánt, de a sárga, nyilazós fajta egy kicsit drágább, egyszerűbb ellopni. E szenvedély később néha egészen eldurvul, és a háborús fixációval együtt jár egyfajta mitikus időrögzülés: a rajongó fejében mindennap újrakezdődik a Monte Cassino-i csata, esetleg Budapest ostroma, s ezt nagymértékben könnyíti, ha a régi ütközetek hősei ott feszítenek a terepasztalon. Az efféle mániák relatíve kulturált kielégítésére szolgálnak az úgynevezett modellboltok, ahol az elmúlt század főbb harci eszközei, továbbá a jelentősebb helyi és világháborúk emblematikus alapszituációi kaphatók - műanyagba fröccsöntve. Az ilyen bolt repülő- és autómodelleket hirdet a cégtábláján, de a kirakat mást mutat: itt rögvest betekinthetünk egy olyan világba, ahol az uralkodó mértékegység a rohamosztag.
A kétarasznyi harcosok öltözete és felszerelése az eme szubkultúrában uralkodó (most mondjam azt: németes?) precizitásnak hála, nagymértékben közelít a történelmi hűség felé, s a megjelenítés csak egészen apróbb engedményeket tesz napjaink némileg esztétizált kommandóseszménye felé.
A megvásárolható modellfigurák, sőt az egyéb harceszközök többsége a második világháborúból származik, ami meg nem, az jórészt a koreai/vietnami háborúból - a maradékot a Duke Nukem II-ből merített baromi ronda PVC-harcosok, félszeres életnagyságú Terminátor-fejek és törpe gumidinoszauruszok teszik ki. A historikus darabok ehhez képest kétségtelenül profik: az uralkodó harcos típusa alapvetően német, mintapéldánya Rommel tábornok, aki fröccsöntött mosollyal tekint végig a műanyag Afrika-Korpson, különös tekintettel azokra a kis fasza, sivatagi harcra kifejlesztett terepjárókra.
Tigrincs, tank
A leggyakoribb példány a Waffen-SS tisztje/katonája, igaz, ezt tájékoztató felirat híján csak a beavatottak ismerik fel, nekik elég látni a sapkán a halálfejet vagy a rúnákat a kabát hajtókáján, esetleg a rangot vagy az egység jellegzetes nevét. Némely doboz felirata (mindenekelőtt a közeli történeti érintettség okán) különösen morbid: a Totenkopf-divízió Budapest 1945 feliratú darab például egy kisebb csoportot rejt Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok katonái közül, de a Wiking-divízió (ilyen tényleg létezett, mindenekelőtt norvég személyzettel) Unterscharführere is kis hazánkban harcolt a háború utolsó, rettenetes évében, míg polimerré nem változtatta egy különösen gonosz varázsló. A keleti fronton küzdő műanyag egységek felszerelésére egy pillanatig sem lehet panasz: a terepszín, esetleg fehér, téli álcaruhás harcosok markában ott figyel a világháborús filmekből jól ismert MG 42-es golyószóró, a Schmeisser géppisztoly, no és az MP 43-as gépkarabély, alias Sturmgewehr, amely működése és formája szerint egyaránt mintául szolgált Kalasnyikovnak a maga AK 47-eséhez. A műanyag harcfiak létrehozói látnivalóan a zsánerkép műfaji kereteit tartották szem előtt, a dobozok pikturális megvalósítása pedig szinte már csendéletszerű: a semmibe lovagló kozákpatrul, az ellenség után kutató angol légideszantos valahol Arnhem mellett vagy a végső rohamra váró Volkssturm különítmény 1945 tavaszán Berlin határában - Panzerfaustokkal ékesítve - leginkább azt próbálják szemléltetni, milyen is lehet a Valhalla egy átlagos munkanapon. A katona persze nem minden: harckocsik, vadász- és bombázógépek, csatahajók, repülőgép-anyahajók és tengeralattjárók egész garmadáját lelhetjük fel - természetesen méretarányos kicsinyítésben. A pálmát itt is az eleddig utolsó világháború klaszszikusai viszik el: egy Junkers JU- 37A, azaz Stuka zuhanóbombázó modellje éppúgy beszerezhető, mint Messerschmitt BF 109-es, japán Zero vadászgép, orosz Sturmovik vagy tetszőleges darab a szövetséges repülőerődök közül (mondjuk egy Liberator vagy egy B-29-es, amelyik az első atombombát vitte) - csak ha valaki krumplisütés közben véletlenül újra akarná játszani Drezda bombázását. A legdurvábbak azonban kétségtelenül a páncélosok: az obligát Sherman, Churchill, T-34, Joszif Sztálin és Párduc típusú harckocsik mellett összerakhatunk Tigris tankot is, viszonylag nagy méretben, a csúcs azonban egy műanyag/fém modellváltozatban is óriási Királytigris, beépített hangmodullal, amely egyrészt visszaadja az acélmonstrum eredeti, vészjósló hangját, másrészt remélhetőleg kellő zenével köszönti azt az ünnepélyes pillanatot is, amint a hírhedett német nehézpáncélos három célzott lövéssel szilánkokra zúzza a karácsonyfát.
Barotányi Zoltán
