A három nő egyszerre indul el. A középső a felezővonalon, a másik kettő kétoldalt, egyforma távolságra. Szinkronban emelik a behajlított bal térdet, kört írnak le vele, előrelépnek, emelik a jobbat ugyanígy. Tökéletes balett, ahogy a játékvezetői trió átmozgatja a lovaglóizmot, miközben a csapatok a pálya két végén a pontrúgásokat gyakorolják november 27-én, háromnegyed egykor Szeged-Tápén, a műfüves pályán, a KÉSZ–St. Mihály FC – DVSC-DEAC női NB II.-es labdarúgó-mérkőzés előtt.
Szerelemről szó sem volt
A háromszintes, műanyag székes, fapadlós lelátón hárman ülnek – aztán a bejárat felől egy tömbben megjelenik harminc szurkoló, felvonul az emelvényre. Egyikük kabátja nyitva, látni a mellén a feliratot a címer körül: Szeged Ultras. Zászlót hoznak, sört.
A 2012 óta létező Szent Mihály Sportegyesületnek férfi futsal-, férfi megyei másodosztályú futball-, és több fiú- és lánycsapata is van az utánpótlás-korosztályokban. 2016-ban vette át a felnőtt női futballcsapatot, a Boszorkányokat a Szegedi AK-tól. Azóta válogatott játékost is neveltek, több szezonban is az NB I.-ben játszottak, legutóbb azonban visszacsúsztak az NB II.-be. A csapatnak szent neve ellenére nincs köze az egyházmegyéhez, nem úgy, mint a Szeged-Csanád Grosics Akadémiának. Szentmihály – régebben Szentmihálytelek – Szeged csatolt települése, különálló városrésze, ahogyan Tápé is az, ahol ez a műfüves pálya található. Szentmihályon tao-pénzből műfüves pálya épül, de még nincs kész.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
