Nem lesz magyar súlyemelő a párizsi olimpián

  • narancs.hu
  • 2024. június 23.

Sport

1956 óta először.

Nem indul magyar súlyemelőknél a párizsi olimpián – derült ki a nemzetközi sportági szövetség (IWF) 122 nevet tartalmazó végleges rajtlistájáról. Az MTI közlése szerint a kvalifikációs folyamat zárultával elkészült és a különböző megkötéseket figyelembe vevő lajstromban a tíz – öt női és öt férfi – súlycsoport összesen 120 emelője mellett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) menekültcsapatának két versenyzője szerepel.

A kategóriák mindegyikében alapvetően a tíz legeredményesebb szerzett kvótát. A két érintett magyar közül a békéscsabai Mitykó Veronika a plusz 81 kilósok között – a két, összevont felső kategória teljes rangsorában – végül a 20., az ólomsúlyú férfiaknál (plusz 102 kg) pedig a szegedi Nagy Péter a 23. lett az összetettben elért legjobb versenyeredménye alapján.

Mivel Magyarországnak nem járt szabadkártya, és az egyéb választhatósági szempontok szerint sem esett külön kedvező elbírálás alá, egyikőjük sem indulhat a francia fővárosban.

Ez azt is jelenti, hogy 1956 után rendeznek újra ötkarikás játékokat magyar súlyemelő nélkül (leszámítva az 1984-es, bojkottált Los Angeles-it). A legutóbbi három olimpián, a 2012-es londonin, a 2016-os rióin és a 2021-es tokióin egyedül Nagy Péter képviselte a magyar súlyemelést.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.