Interjú Csipes Ferenc kajakedzővel

"Összejöhet a négy arany is"

  • Pásztory Dóra
  • 2012. augusztus 9.

Sport

Versenyzőként nyolcszoros világbajnok, olimpiai aranyérmes 1000 méteren, a kajak négyes tagjaként. A Budapesti Honvéd edzője, versenyzői közül Kozák Danuta és Kovács Katalin két-két, Szabó Gabriella egy számban indul az olimpián.

Magyar Narancs: Elég bonyolultnak tűnik, hogy milyen alapon kerülhet valaki a válogatottba.

Csipes Ferenc: Még így sem elég bonyolult. Bizonyos kérdésekben finomíthatnának rajta, másokban viszont egyszerűbben kellene fogalmazni. Itt van például a női négyes esete. Amíg Fábiánné Rozsnyói Katalinnál volt az erős női csapat, bár ki volt írva, hogy van válogató női négyesben, de ez úgy zajlott, hogy Fábiánné összerakta a négyest a saját csapatában. Hiába volt máshol egy-egy erősebb kajakos, nem tudott bekerülni a csapathajóba. A többiek hiába ültek össze ellenük, teljesen egyértelmű volt, hogy Kati néni négyesét nem lehet megverni. Most, hogy eljöttek tőle a lányok, más lett a helyzet. Rólam tudják, hogy korrekt vagyok, sosem pénzügyi megfontolásból kerül be egy-egy lány a hajóba, de nem rakhatom úgy össze a négyest, ahogy akarom. Lemegy az egyes és a páros válogató, a szövetségi kapitány és a mögötte álló stáb azt mondja, hogy "ez lesz a négyes összeállítása, tessék, Csipes Ferenc, csinálj ebből, amit tudsz".

MN: Ha nem így lenne, hogy nézne ki az ön álomcsapata?

CSF: Pont ez az! Hogy ilyen nincs. Rászánnék egy hetet, és addig rakosgatnám a lányokat előre, hátra, sprinteken, amíg meg nem találnám a tökéletes kombinációt. Nagyon sok összetevője van ennek: stílus, kinek mennyire dinamikus az izma, milyen ritmusban tudnak együtt lapátolni. A négyesben nagyobb a frekvencia, jobban össze kell, hogy ránduljanak az izmok, gyorsabban kell meghúzni a lapátot.

MN: Mi gondol az összeállításról?

CSF: A mai edzésen szenzációs időt mentek a lányok, most úgy érzem, sikerült jól összeraknunk a csapatot, de eddig voltak kétségeim. Már tudjuk ugyanazt az időt, mint a németek és a beloruszok, és még nem vagyunk csúcsformában! Az Európa-bajnokságon Kovács Katalin beteg volt, Kozák Danutát alapozásból vittem ki az Eb-re, egyáltalán nem volt csúcsformában, Szabó Gabi és Fazekas Kriszta pedig két nappal azelőtt tudták meg, hogy indulhatnak az olimpián. Akkora kő esett le a szívükről, hogy nehéz volt a kontinensviadalra felpörgetni magukat újra. Benne volt a pakliban egy ilyen betli.


Fotó: Doba István

 

MN: Nem hátráltatja az olimpiai felkészülést, hogy ilyen sűrűn kell formát időzíteni?

CSF: Sajnos hátráltatja, viszont annyira erős itthon a mezőny, hogy nem mondhatjuk azt, hogy a 2011-es csapat utazik. Mert akkor például Janics Natasa - aki tavaly nem indult a világbajnokságon - nem lenne a csapatban. Ez már az én időmben is így volt. Hiába voltam hat-nyolc évig egyesben a legjobb 1000 méteren, minden évben újra és újra oda kellett állnom, és bizonyítanom kellett.

MN: Könnyebb a versenyzőkkel, hogy ön mögött sikeres sportpályafutás áll?

CSF: Nagy előnyöm a többi edzővel szemben, hogy 12 évig voltam a világ élvonalában. 1996-ban szálltam ki a kajakból, négy év múlva már elkezdtem edzősködni - vagyis még friss élményeim voltak arról, hogyan kell lábtámaszt beállítani, lapátot becsiszolni. Nálam a versenyzők rengeteg olyan újdonsággal találkoztak, amivel korábbi edzőiknél nem, mivel ők nem értettek úgy a hajóhoz, nem tudták, hogy vannak százszor jobb eszközök és beállítások. De annak, hogy hány érmem van, és hányszoros világbajnok vagyok, semmi jelentősége az edzősködésben.

MN: Hogyan lett női edző?

CSF: A Honvéd szakosztályvezetőjeként láttam, hogy gondok vannak az utánpótlás-neveléssel. Nem hittem el, hogy ezt nem lehet jól csinálni. Szerintem minden csak akarat kérdése, lehet kevés pénzből, rossz eszközökkel, rossz körülmények között is eredményeket elérni. Lementem az edzésre két órával korábban, megjavítottam egy hajót, és egy hónap múlva lett húsz olyan hajó, ami tökéletes az edzésre. Megszerettek a gyerekek, a szülők. Sokáig fiúkat és lányokat is edzettem, a fiúk is nyertek Európa-bajnokságot U23-ban, de nehéz volt kezelni ekkora csapatot. Közben a lányom is egyre jobb lett, mellette feltűntek még ügyes kajakos lányok, úgyhogy döntenem kellett. Tamara sokkal közelebb volt a nemzetközi élmezőnyhöz, mint bárki más, a magyar női mezőny erősebb, mint a férfi, ezért maradtam a lányoknál. Volt egy négy-öt fős lánycsapatom, akikkel egy-másfél hónapja edzettem együtt, amikor bejelentkezett Kati, Dana és Gabi. Ez 2008 októberében történt.

MN: Meglepődött?

CSF: Az egyértelmű volt, hogy edzőt fognak váltani Peking után, de azt nagyon jól titkolták, hogy hova fognak menni. Három olyan női edző van, aki egyáltalán szóba jöhet, köztük voltam én is, de nem akartam komolyan venni a találgatásokat, mert négy évvel azelőtt Kovács Kati két hónapig mondogatta, hogy átjön hozzám, elment elbúcsúzni Kati nénihez, majd másnap hívott, hogy mégis nála marad. Ez a döntése a pekingi olimpiai aranyérmébe került.

MN: Hány világbajnok fér el egy csapatban?

CSF: Nem tudom. Én úgy érzem, hogy ezt a csapatot most nagyon jól tudom kezelni. Nem kivételezek senkivel, de ha valaki jobban teljesít edzéseken vagy a versenyen, akkor egy kicsit hajlok felé. Ezt a többieknek meg kell érteniük. Ha fél év múlva más lesz a legjobb, akkor majd ő kap egy picivel nagyobb figyelmet. Fontos, hogy a legjobb mindig érezze, hogy egy icipicivel több figyelmet kap, mint a többiek, de ezek tényleg csak apróságok.

MN: Kell motiválni ekkora klasszisokat?

CSF: Persze. Bele tudnak fáradni, plusz lányokról van szó, úgyhogy néha ők maguk sem tudják, mi is a bajuk, mégis rosszkedvük van. Ez benne a kihívás, mert mi, férfiak kizártuk a magánéletet az edzésekből. Nálunk észre sem lehetett venni, ha valaki összeveszett a barátnőjével, beteg volt a kutyája vagy bármi. Ugyanúgy nyomtuk edzésen. A lányokon minden azonnal látszik. Ezért nincs soha előre edzéstervem. Mindig az adott nap körülményeihez kell igazítanom az edzéseket. Van olyan, hogy körbenézek edzés előtt a fejeken, és látom, hogy ma nagyon keményen úgysem tudok követelni, akkor inkább csinálok valami alacsonyabb intenzitású, hosszabb dolgot, ami alatt tudnak kicsit gondolkodni. Kénytelen vagyok a lelkivilágukhoz alakítani a tréningeket. A lányoknál két dolog működik: vagy terrorizálni kell őket, ahogy Kati néni csinálta, vagy odafigyelni rájuk, de nem ápolni a lelküket. Ha elkezdeném babusgatni őket, akkor ezzel elkezdenének visszaélni, és minden edzés előtt eljátszanák a depist, hogy foglalkozzak kicsit a lelkükkel. Ezt nem szabad. Kemény vagyok hozzájuk, de inkább kivárom, míg rendbe jönnek.

MN: Mennyire kell kezelnie a csapaton belüli konfliktust?

CSF: Ez is másképp működik a lányoknál és a fiúknál. Mi egymásnak estünk, ha konfliktus volt, és ezzel azonnal le is záródott. Náluk ez sokkal hosszabb folyamat. Látom, hogy egy-két hétig mosolyszünet van bizonyos lányok között, de hagyni kell ilyenkor őket. Nagyon kellemetlen tud lenni, amikor az ember lemegy edzésre vidáman, szép az idő, végre edzünk egy jót, erre a bemelegítésnél nem szól senki senkihez. Jobb ilyenkor nem beavatkozni, csak olaj lenne a tűzre.

MN: Mi a könnyebb: egy ifiből klasszist nevelni, vagy kész, sikeres versenyzőkkel dolgozni?

CSF: Könnyebb egy olyan emberrel, aki már ezerszer bizonyította, hogy tehetséges. Ha egy kis affinitásod van az edzőséghez, akkor klasszis marad a kezed alatt. Egy nagyobb létszámú utánpótláscsoportból el lehet érni jó ifieredményeket, arra viszont már születni kell, hogy valaki felnőttmezőnyben is odaérjen a dobogóra. Az arány körülbelül úgy néz ki, hogy 100 ifiválogatottból lesz egy felnőtt klasszis.

MN: Lánya, Tamara, kétszeres világbajnok, tavaly az év kajakozójának választották.

CSF: Az édesanyja, Orosz Andrea válogatott úszó volt, így Tamara is úszni kezdett, de a kajak-kenuhoz képest az úszás sokkal macerásabb. Nagyon fiatalon már napi két edzésen kell részt vennie, és a nyarak is rámennek az edzőtáborokra. Ehhez vagy egy, az egész életét erre áldozó anya kell, vagy egy olyan nagymama, aki ráér hozni-vinni a gyereket. Nálunk ez nem volt meg. Láttuk, hogy ez az úszásdolog nem megy, és mivel én éppen akkor lettem utánpótlásedző, adta magát a kajakozás. Elég hamar kiderült, hogy tehetséges: egy hónappal azután, hogy elkezdett kajakozni, már harmadik lett korosztályában a Budapest Bajnokságon.


Fotó: MTI

MN: Apaként, edzőként csalódás, hogy ő végül nem jutott ki az olimpiára?

 

CSF: A hozzáállásában csalódtam. Ha lefogy hat kilót, talán Kozák Danutával is versenybe tud szállni, és akár olimpiai bajnok lehet egyesben. Én is, mások is elmondtuk neki, hogy ennyi súlyfelesleggel nem tudja kihozni magából a maximumot. Azért is sajnálom, mert az olimpiai aranyérem nemcsak dicsőséggel jár, és az egész életét megalapozhatta volna vele, de ezért sem volt hajlandó tíz hónap alatt öt-hat kilót fogyni. Nem érzem a saját kudarcomnak, hogy apaként vagy akár edzőként nem tudtam rá hatni, mert mindenkinek magában kell megtalálnia a motivációt. Töltöttem volna vele minden napját, hogy csak azt egye, amit mondok? Felnőtt nő, menyasszony, önálló élete van. Reméltem, hogy van annyira értelmes, hogy ezt belátja magától is.

MN: Ezt ő is így látja?

CSF: Nem tudom. Még túlsúllyal is nagyon jól ment, negyedik lett a válogatón, Natasát megverte. Általában az első négy helyezett kerül be a négyesbe. Pechje volt, mert ha a Kovács-Janics nyeri az első válogatót párosban, akkor Szabó Gabi marad itthon és Tami bekerül a négyesbe. Így viszont a Kozák-Szabó páros nyert, Storcz Botond pedig úgy döntött, hogy a páros győztese üljön a négyesbe előre, így esett ki Tamara. Fazekas Kriszta második lett egyesben, úgyhogy őt sem lehetett kihagyni. Ha ő megy Danutával vagy Katival, akkor valószínűleg kijutott volna párosban, de Dana Gabival akart menni, Katalin meg Natasával, amit el kellett fogadni.

MN: Ez így hatalmas sakkozásnak tűnik.

CSF: Az, és már az ifikorban elkezdődik. Ki kit szeret, ki kinek a barátnője, ki hogy tud idomulni a másikhoz. Lányoknál ezek különösen fontos szempontok.

MN: Szimpátia alapján állnak össze a párosok?

CSF: Nem, de Kovács Kati például azért jött el Kati nénitől, mert nem rakta össze Natasával. Fábiánnét jobban vezérelte a bosszú, amiért Natasa otthagyta. Hiába végeztek az első két helyen egyéniben, a válogatón mégis úgy alakult, hogy nem ők mennek párosban. A szövetség elnöksége is statisztált volna ahhoz, hogy Kati néni csapatából alakuljon ki a páros, annak ellenére, hogy nem az volt a legerősebb összeállítás. Mindez azt sugallta, hogy ha valaki otthagyja Fábiánnét, kimaradhat a csapatból.

MN: Most jobb a helyzet?

CSF: Bebizonyosodott, hogy nem csak Kati néni irányítása alatt lehet jól kajakozni. Nekem különösen nagy elégtétel, hogy Danuta lett az egyik legjobb, pedig egyesben sehol nem volt, amikor átvettem. Szabó Gabinak Peking évében Kati néni azt mondta, hogy hagyd abba, mert soha sehova nem fogsz kijutni. Nálam tarol. A szövetség vezetősége azért sem kedvel engem, mert ott minden Kati néniről szólt, hogy ő a legjobb, a legprofibb edző, a szabályok is úgy lettek kialakítva, hogy neki kedvezzenek. Mostanra kezd kiderülni, hogy ez nem teljesen így van. Egy nagyon tehetséges versenyzője maradt, Benedek Dalma, aki simán nyerhetett volna olimpiát négyesben. De Fábiánné ehelyett odavette magához az MTK-s fiúkat Dalma rovására, azért, hogy bosszút álljon Sári Nándor edzőn. A fiú négyesben maximum egy harmadik hely van, de inkább az ötödik hely környéke a reális, míg Dalma nyerhetett volna a női négyessel.

MN: Úgy érzi, kivételeznek Kati nénivel?

CSF: Én nem kapom meg ugyanazokat a jogosultságokat a szövetségtől, amiket ő megkapott. Sokszor a szövetség szemére vetem, hogy nem értenek hozzá, és nem akarják észrevenni, hány jó magyar szakembert "nyírt ki" Kati néni. Egyszer mi, edzők összeszámoltuk, hogy hány olyan olimpiai aranyérem volt, amit kvázi elvesztettünk, tehát aranyesélyesként indultunk és nem sikerült nyerni. Nagyobb szám jött ki, mint amennyit nyertünk.

MN: Hogyan alakultak ki ezek a feszültségek?

CSF: Angyal Zoltán után volt egy jó szövetségikapitány-jelöltünk, Bakó Zoltán. Elismert kajakos volt, húsz évig edzősködött, sem szakmailag, sem emberileg nem lehetett belekötni. Viszont hozzám hasonlóan neki sem lehetett megmondani, hogy ki kit szeret és ezért kit kellene támogatni. Volt néhány ember, aki megijedt attól, hogy ha Zoli lesz a szövetségi kapitány, akkor lőttek a privilégiumoknak és túl igazságos lesz a válogatási elv. Ezért elkezdtek lobbizni a Storcz Botond mellett, és addig ügyeskedtek, míg nagyon kicsi különbséggel, de őt szavazták meg szövetségi kapitánynak. Botondot hátulról irányítják, hisz semmilyen edzői tapasztalata nincs. Nem hiszem el, hogy a buta döntéseket maga hozta - úgy, hogy két éve szállt ki a kajakból, tehát még teljesen benne van a sportágban.

MN: Mindig ilyen őszinte?

CSF: Igen, azt gondolom, hogy hosszú távon kifizetődő az őszinteség. Remélem, lesz egyszer egy olyan vezetés, amely hallgat rám is, és megkérdezik a véleményemet bizonyos szakmai kérdésekben. Az én időmben pár emberből állt a szövetség vezetése, csinálták az adminisztratív munkát, teljesen egyszerűek voltak a válogatási elvek. A mostani konfliktusok abból fakadnak, hogy hagynak kiskapukat, például a szövetségi kapitánynak, aki bizonyos esetekben másképp dönthet, mint ami le van írva.

MN: Az olimpia első hetét itthon töltik. Jobb úgy elindulni, hogy már vannak magyar aranyérmek?

CSF: Nekünk biztosan nagyon jót tenne, ha lenne egy-két arany. A lányokra próbálok hatni, hogy minél kevesebb döntőt nézzenek élőben, mert ha drukkolnak valakinek, akkor bennük is felmegy az adrenalin. Az utolsó héten legyenek nyugodtak, és csak akkor öntse el őket az adrenalin, amikor a saját versenyükön vesznek részt. Az összefoglalókat megnézhetik, elolvashatják az újságot, de élőben inkább ne nézzenek olimpiát.

MN: Milyen érzés edzőként utazni az olimpiára?

CSF: Edzőként talán egy kicsit jobban izgulok, mert tudom, hogy nem rajtam múlik a siker. Amikor a döntő előtt vízre rakom őket, elmennek, akkor jön az a húsz perc, ami a legfeszültebb.

MN: Milyen eredménnyel lenne elégedett?

CSF: Ez az első olimpiám edzőként, úgyhogy ha a négyes, a páros vagy Danuta nyer, akkor már úgy érzem, hoztam a minimumot. De reálisan három aranyéremre is van esélyünk. Janics és a páros időtlen idők óta veretlen, a négyest is nyerjük három éve, Danuta nyert két Eb-t 500-on, és tavaly is csak az extrém hátszél miatt csúszott le az aranyéremről a vb-n, úgyhogy összejöhet a négy arany is - de bármi közbejöhet.

Kajakos lányok az olimpián

Londonban négy síkvízi női kajakversenyt rendeznek augusztus 6-11. között. Kétszáz méteren Douchev-Janics Natasa, ötszázon Kozák Danuta indul, kettesben, 500 méteren a Kovács Katalin-Douchev-Janics Natasa páros, négyesben pedig a Kozák Danuta-Kovács Katalin-Szabó Gabriella-Fazekas Krisztina csapat áll rajthoz; a versenyzők közül Douchev-Janics, Kovács Kati, Szabó Gabi és Kozák Danuta a Telekom támogatását élvezi.

Neked ajánljuk