Ötgólos hátrányból fordítva legyőzte a brazilokat a női kézilabda-válogatott

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. július 28.

Sport

Nagy küzdelem volt. 

A magyar női kézilabda-válogatott 25-24-re legyőzte Brazíliát a párizsi olimpia vasárnapi versenynapján, a csoportkör második fordulójában. A magyarok csütörtökön 31-28-ra kikaptak a házigazda, címvédő és világbajnok franciáktól, a folytatásban kedden Angola, csütörtökön Spanyolország, szombaton pedig Hollandia lesz az ellenfele. Két hatcsapatos csoportban zajlanak a küzdelmek, az első négy-négy válogatott jut a negyeddöntőbe.

 
A magyar válogatott játékosai ünnepelnek, miután 25-24-re győztek Brazília ellen a 2024-es párizsi nyári olimpia női kézilabdatornájának B csoportjában játszott mérkőzésen a Dél-párizsi Arénában 2024. július 28-án.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
 

A két együttes korábban 18 alkalommal találkozott egymással, 11 magyar győzelem, két döntetlen és öt brazil siker volt a mérleg. Legutóbb a tokiói játékok csoportkörében csaptak össze a felek, akkor 33-27-re a dél-amerikaiak kerekedtek felül.

  • A magyar csapat készült a korai kezdésre, a felkészülés során a szlovénokkal játszott már reggel kilenc órától. Nem is kezdett álmosan Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány együttese, a csapatkapitány és zászlóvivő Böde-Bíró Blanka védésével és Kuczora Csenge góljával indult a meccs.
  • A helyzeteket jól alakította ki a magas iramú találkozó elején a magyar együttes, rövid időn belül kétszer is a kapufa akadályozta meg a gólszerzést, míg a brazilok elsősorban a gyors támadásokra és a jobb szélre alapoztak.
  • Hat-négyes magyar előnynél jött az első dél-amerikai időkérés, és csapatkapitánya, a Bajnokok Ligája-címvédő Győri Audi ETO-t erősítő Bruna Almeida de Paula vezérletével fordított is a rivális (6-7).
  • Innen a brazilok kerültek előnybe, s rendre az ő egygólos előnyük után kellett az egyenlítésért támadnia a magyar válogatottnak, amely Böde-Bíró védéseivel tartotta a lépést, ám az első emberhátrányos időszakot is kihasználva négy találattal elhúzott az ellenfél (8-12).
  • A cserék érkezése után a védekezés nem működött olyan hatékonyan, mint előtte, támadásban is hiányzott az addigi pontosság, így háromgólos hátrányban vonult az öltözőbe Golovin alakulata.
  • A második félidőt emberelőnyben kezdte a magyar válogatott, Böde-Bíró mindkét szélről fogott lövést, ám a támadásbeli pontatlanságok és kidolgozott helyzetek nélkül befejezett akciók miatt 18-13-ra ellépett Brazília.
  • Bő nyolcperces gólcsendjét megtörve két szélső találattal közelített a magyar csapat, 19-17-nél pedig már a „mínusz egyért” támadhatott. Ekkor ez még nem sikerült, sorfrissítés után viszont 20-19-re felzárkózott; védekezésben is többször változtatott, külön figyelmet szentelt például a brazil támadások „eszének” számító De Paulára.
  • Füzi-Tóvizi Petrát kellett ápolni egy ütközés után 22-21-nél, majd két emberhátrányos percet kibekkelve – 8-8 után először – 23-23-nál ismét döntetlen lett az állás.
  • Az utolsó öt percben többször is támadhatott a vezetésért Golovin válogatottja: az utolsó percben Böde-Bíró ziccert védett – ez volt a 11. hárítása –, a második félidőben pályán lévő és ezúttal parádésan játszó Simon Petra pedig hat másodperccel a dudaszó előtt egy pontos távoli lövéssel eldöntötte a mérkőzést.

Ezzel a francia fővárosban első győzelmét ünnepelhette a női válogatott. A brazil kapuban a BL-ezüstérmes Gabriela Moreschi ugyancsak 11 védéssel zárt.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.