Szilágyi Áron: A kisfia előtt nem lehet szomorú az ember

  • narancs.hu
  • 2024. július 28.

Sport

A kiesésről azt mondta, minden jól ment egészen addig, amíg el nem kezdődött az asszó. 

„Mindenfelé jártak a gondolataim, elképesztő sokként ért ez a vereség, abszolút nem tudtam hova tenni ott a helyszínen. Zavarodottság lett úrrá rajtam. Miután lepörögtek az események, a családommal voltam, hiszen ők is kint voltak a helyszínen.

Jó volt velük találkozni, nyilván vigasztaltak, és hát persze a kisfia előtt nem is lehet szomorú az ember.

Szóval ebből azért tudtam már töltekezni. Utána visszajöttünk a faluba, átbeszéltük a csapattársakkal a versenyt, ami senkinek sem úgy sikerült, ahogy tervezte, így jó volt kicsit kiadni magunkból. Nem mondom, hogy életem legvidámabb estéje, éjszakája volt, de túléltem, és most már tudok arra gondolni, hogy a következő három napban eljussak odáig, hogy jobb arcomat mutassam a csapatversenyben. Ez kőkemény feladat lesz, de a bosszankodást, szomorkodást most már magunk mögött kell hagyni” – nyilatkozta a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron a Vasas Híreknek. Az olimpikon nagy meglepetésre egyéniben az első mérkőzésén kiesett a párizsi olimpiáról.

Az asszóról azt mondta, „jól ment a bemelegítés, jól mozogtam, minden rendben volt egészen addig, amíg el nem kezdődött az asszó. Ott viszont már nem éreztem sem a távolságokat, sem a sebességet, minden kicsit messzinek tűnt, túl gyorsan pörögtek az események. Próbáltam kicsit lassítani, bevetni bizonyos dolgokat, de semmi sem segített, pillanatok alatt vége lett. Nem gondolom egyébként, hogy vívásszakmailag mondtam csődöt, hanem sokkal inkább abban az adott pillanatban nem stimmelt valami, nem állt össze a dolog egyszerűen”.

Szilágyi szerdán csapatversenyben bizonyíthat. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.