Planking - Ahol tud, elhasal

  • Göde Mónika Annamária
  • 2011. szeptember 8.

Sport

A legújabb őrület, a planking hozzánk is megérkezett. Fordíthatnánk deszkázásnak, de akkor mi lenne a deszkásokkal?

Maradjunk csak a plankingnél, ami igazán demokratikus játék: bárki, bárhol, bármikor, bármilyen ruházatban végezheti, és mivel nincsenek nyertesei, így tulajdonképpen kellő óvatosság mellett vesztesei sincsenek. "Szabálykönyve" csak annyiból áll, hogy hason fekvés közben a karokat szorosan a test mellett kell tartani, miközben lefelé nézünk. Ettől kezdve gyakorlatilag bármilyen "motívum" elfogadott, minden rajtunk múlik.

"Hagyjuk, hogy végtelen fantáziánk szárnyaljon, és ne törődjünk másokkal, mit mondanak. Szóljon ez a dolog a szórakozásról, jókedvről és a jó társaságról, hiszen kiváló közösségkovácsoló hatása van!" - mondja Vas András, a Szegedi Planking Facebook közösség alapítója. Andrásnak egyik ismerőse ajánlotta a plankinget, azóta a megszállottja - ahol csak tud, elhasal.

A "sportág" állítólag 1997-ben született Angliában, s kezdetben lying down game-nek nevezték. Bő tíz évig az emberek többsége ügyet se vetett rá, ám egyszer csak "robbant", az ausztrálok lelkesedésének köszönhetően, akik a planking elnevezéssel is megörvendeztették a nagyvilágot. A világsiker kulcsa természetesen a Facebook volt: a világ legnagyobb közösségi portálján közel félezer regisztrált fiók található "planking" néven. Büszkék lehetünk, hogy ezek közül a harmadik legnépesebb táborral a Planking Szeged rendelkezik 1200 regisztrált taggal. A bulvársajtó azonban csak akkor kapta fel a dolgot, amikor a közelmúltban éppen Ausztráliában egy fiatalember életét vesztette plankelés közben.

"Érdemes olyan helyszínt választani, ami kevésbé veszélyes - mondja András. - Igyekszünk minden fórumon felhívni a figyelmet, hogy a srácok ne próbálkozzanak veszélyesnek tűnő mutatvánnyal. Mindenkinek ismernie kell a saját korlátait, és azokat nem szabad átlépni. Sajnos egyszer nekem is sikerült egy kerítésre felmászni, és a hasamat felsértették a kiálló darabok. Ezért hangsúlyozom, hogy ez a játék nem veszélytelen!"

A külső szemlélő számára először egyszerű és "olcsó" dolognak tűnhet a planking, de a rajongók kihívást látnak benne, hiszen gátlásaikat levetkőzve kell hasra vágniuk magukat például a város legforgalmasabb pontjain, mit sem törődve a környezettel. András szerint "ez adja a dolognak az igazi ízét, és ettől lesz igazán függő az ember".

Sokan gondolják úgy, hogy a planking nem más, mint a feltűnési viszketegség legújabb megnyilvánulása az unatkozó fiatalok körében. András azonban rá sem hederít erre. "Szerintem azok gondolkodnak így, akiknek valóban unalmas az életük, és egy kicsit sem nyitottak az új dolgok iránt. Annyi minden van, ami összehozza az embereket, és szerintem a planking is ilyen! Mindegyikünknek van állása, mindenki tudja, hova tart. Van közöttünk műsorvezető, grafikus, dizájner, előadóművész, programszervező. Még egy pék is! Nem hiszem, hogy megérdemelnénk a negatív jelzőt csak azért, mert kíváncsiak vagyunk az újra, és amit csinálunk, azt komolyan vesszük."

Úgy tűnik, a rendőrség is komolyan veszi a plankelést - legalábbis Szegeden, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy tudnak a létezéséről, figyelemmel kísérik, ám ez idáig nem történt olyasmi, hogy rendőri intézkedésre lett volna szükség. "Ilyen esetekben - írják levelükben - csak akkor indítható eljárás, ha az illető ezen cselekményével szabálysértést, bűncselekményt követ el, vagy tetteivel saját vagy mások testi épségét veszélyezteti."

Detre Annamária pszichológus szerint sincs semmi baj a plankinggel, bár úgy véli, egyértelmű divatőrületről van szó, amire hasonló sors vár, mint korábban a szintén nagy népszerűségnek örvendő bungee jumpingra: elfelejtik. "Túl az emberekkel való eggyé tartozás élményén, az egyén a különállóságot is előnybe helyezi, szeretne valami egészen rendkívülit produkálni, ami kiemeli őt a hétköznapi, szürke közegéből - mondja Detre, hozzátéve, hogy itt a sikerélményt igazából az jelenti, hogy az illető a lájkolással pozitív visszajelzést kap. "Az egyén szempontjából csupán arról van szó, hogy én tudok valami olyat, amit te nem, és ezt közzé is teszem, hadd lássa mindenki! Lássák, milyen egyedi és különleges vagyok!" A pszichológus szerint a plankingelők magukra akarják vonni a figyelmet, amit a kapcsolataikban valószínűleg nem kapnak meg. "Sajnos, ez a világ a kifelé élést preferálja, azt tartja sikeresnek a belső önmegismerés helyett - sóhajt fel a pszichológus. - Ha valakinek nincs hite a saját értékeiben, állandó külső visszaigazolást keres. Szerintem a plankingelők is ilyenek. Egyébként minden ember rendelkezik legalább öt olyan képességgel, amit ha fejleszt, akkor egészen rendkívüli eredményeket tud elérni."

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.