Reagált az amerikai egyetem a Magyar Úszószövetség állításaira Betlehem Dávidék ügyében

  • narancs.hu
  • 2024. december 7.

Sport

Az egyetem vezetőedzője szerint az úszószövetség megfenyegette az úszókat, hogy térjenek vissza Magyarországra.

A Magyar Úszószövetség (MÚSZ) beszámolója szerint sem az olimpiai bronzérmes nyílt vízi úszó, Betlehem Dávid, sem az ugyanitt ötödik helyezést elért Fábián Bettina nem indul a december 10-én kezdődő, hazai rendezésű rövid pályás úszó-világbajnokságon. A Nemzeti Sport azt írja, a MÚSZ szerint ennek az az oka, hogy az Észak-Karolinai Állami Egyetem, ahová járnak, semmilyen formában nem támogatja a nyílt vízi világkupa-indulásaikat, csak az egyetemi bajnokságra (NCAA) és a medencés számokra engedi el őket.

A szövetség szerint a két úszó hazajött a versenyre, viszont a kint tartózkodásuk utolsó heteiben eltiltották őket az edzések látogatásától is, így képtelenek voltak önmagukhoz méltó módon felkészülni a vb-re.

A SwimSwam szerint az egyetem mindezt cáfolja, Braden Holloway, az NC State vezetőedzője még a szövetség Instagram-bejegyzéséhez is kommentelt – írja a Telex.

„Nem fogok hátradőlni, és hagyni, hogy a szövetség rossz színben tüntesse fel a programunkat és a szándékainkat. Történetünk során nagyszerű partnerségben álltunk a különböző országokkal, és továbbra is így fogunk tenni minden előrehaladó nemzetközi úszó esetében. Abszolút semmi sem igaz ebből. Szégyen ez a poszt” – írta Holloway.

Azzal folytatta, hogy ő úgy tudja: a szövetség megfenyegette az úszókat, hogy térjenek vissza Magyarországra, ami jelentős lelki megterhelést jelentett mindkettőjüknek. A két úszó ezért maga döntött úgy, hogy otthagyják a világbajnokságot. Holloway szerint Betlehem Dávid abba is hagyta az úszást, hogy pihenjen, mivel a szövetség okozta mentális stressz megviselte. Azt is írta, hogy az úszó anyagi támogatását a szövetség leállította, és megfenyegette, hogy többet nem nevezik úszóversenyeken. Holloway szerint azzal is megfenyegették, hogy nem képviselheti többet az országot, ha nem jön vissza.

„A szövetség rosszul bánt vele és kár, hogy nem adtak neki lehetőséget az államokbeli egyetemi rendszer felfedezésére. Amikor felkerestük a szövetséget, hogy beszéljünk velük az NCAA formátumról, illetve a magyar és a nyíltvízi úszósportok lehetőségeinek kidolgozásáról, elutasították a megbeszélést” – írta a vezetőedző.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.