Akik rendszeresen futnak, lelkileg biztosan jobban bírták az elmúlt másfél évet. A Magyarországon is egyre népszerűbb szabadidősport művelőinek sokat számított, hogy futni ki lehetett menni a koronavírus-járvánnyal bevezetett legszigorúbb korlátozások idején is.
Mint kiderült, a futók tábora ez idő alatt gyarapodott.
„Tavaly, az első lezárás idején sok vásárlónk olcsóbb vagy középkategóriájú futócipőt keresett, vagy akciósat” – felelte a Narancs.hu kérdésére Krekács László, a Nyúlcipőbolt tulajdonosa. – „Az idei tavasz már más volt. A teljes boltzár megütötte a forgalmunkat, de ami az azt megelőző és követő időszakot illeti, általánosságban elmondható, hogy élénkülést tapasztaltunk. Ez a mindennapos használatú futóholmikra vonatkozott. A teljesítményorientált futók igényei csökkentek az elmaradt versenyek miatt, a nekik szánt táplálékkiegészítők sem fogytak úgy, mint máskor. Sok új futó aztán télen is folytatta, amibe belekezdett, ez a téli ruhák forgalmán látszott, bár biztosan vannak, akik az első és utolsó futócipőjüket vették meg a járvány alatt.”
Krekács László szerint az is érződött, hogy
idén tavasszal kevesebb volt a vásárlóerő, a beszállítóknak pedig gondjaik akadtak a járvány miatt, akadozott a gyártás és a szállítás.
„Nőtt a forgalmunk az utóbbi másfél évben, és amikor a boltot is zárva kellett tartani, az online forgalom erősödött meg. Látszott, hogy a sportoláshoz hozzászokott emberek, akik nem mehettek konditermekbe, zárt helyekre, a futást, a kocogást választották, túrázni mentek, kerékpározni” – mondta a Narancs.hu-nak Zelcsényi Miklós. A budapesti MaratonMan Depo Sportbolt tulajdonosa egyben népszerű futóversenyek – mint az NN Ultrabalaton – szervezője. Ez is üzlet. Akik futnak, szeretik próbálgatni, hová fejlődtek, teljesíteni a félmaratoni, a maratoni távot, együtt lenni a rajt előtt ismerősökkel, szurkolni, figyelni a többieket, és aztán hazavinni a befutóérmet. Egy maratoni táv teljesítése, amelyre kitartó edzéssel szinte bárki felkészülhet, hosszú időre önbizalmat ad az embernek. És van ma már akkora tábora ennek a sportnak, hogy vírusmentes időben majdnem minden hétvégén találhat magának versenyt a futó, lakóhelye ötven kilométeres körzetében.
A járvány ebbe is beleszólt. – „Tavaly sok esemény elmaradt a koronavírus miatt. Meg kellett tanulnunk alkalmazkodni az új helyzethez, hogy nem egyszerűen engedélyeztetni kell egy versenyt, de előfordulhat, hogy nem tudjuk megrendezni, újra kell kezdeni a szervezést. Eleve bizonytalanság volt érezhető, a futók is sokkal nehezebben szánják rá magukat arra, hogy elmenjenek egy sporteseményre, ez a mai napig érződik.
Attól függetlenül, hogy az NN Ultrabalatonon tavaly 13 ezer futó vett részt, idén a nevezéskor három perc alatt 16 ezerrel telt házasak lettünk, még nem az ilyen rendezvények szárnyalásáról szól ez az időszak.
A szervezők kilencven százaléka komoly gondokkal küzd.”
Zelcsényi Miklós biztos abban, hogy ezen a téren helyre fog állni a rend. Lesznek versenyek, mert akik tudják, milyen teljesíteni a kitűzött távot, vissza fognak térni, mihelyt lehet. Az is sokat jelent, hogy ebben a sportban a kezdők gyakran együtt állnak rajthoz az élmezőnyhöz tartozó versenyzőkkel, így – ami a magyar ultrafutókat illeti –, a világelittel.
„Pedagógus vagyok, az áttérés az online oktatásra először nekem is szokatlan volt, az otthon tanuló gyerekeimnek is kellett segíteni. A második alkalommal már rutinosak voltunk. És mivel nem kellett bemennem nyolcra és benn lenni négyig, ez idő alatt könnyebb volt szervezni az edzéseket” – mondja Zétényi Szvetlana. A 44 éves ultrafutó három éve 225 kilométerrel, tavaly 233 kilométerrel nyerte meg a 24 órás országos bajnokság női mezőnyét. Ehhez a teljesítményhez hetente 8-13 órát fut, ezenfölül hetente háromszor végez gyógytornász által összeállított erősítő gyakorlatokat. – „Mi, futók szerencsések voltunk, nem kötődünk uszodához, sportcsarnokhoz, csapathoz. Elég kimenni a szabadba. Ez pedig a legszigorúbb korlátozások idején is lehetséges volt, este nyolcig. Tartottam attól, hogy szigorítanak, és teljes kijárási tilalmat vezetnek be, de végül nem kellett a kertünkben edzeni. Sokkal nehezebb volt a járványidőszak a lelkünknek. Ráébredni, hogy nem csak egy-két verseny marad el, amire készültem, hanem ez a bizonytalanság hosszabb ideig fog tartani. A felkészülés lépcsőzetesen épül fel, fontos, hogy mikorra érem el a legjobb formámat. Előfordult, hogy a befektetett munka egy része kárbaveszett, de próbáltunk más versenyeket keresni.”
Szvetlana tavaly először indult volna a Spartathlonon, amely Európa legismertebb ultrafutó versenye, a résztvevők Athéntól Spártáig 246 kilométert tesznek meg. A görögországi verseny elmaradt. Idén tavasszal az NN Ultrabalatonra készült – az is később lesz. A végül megrendezett versenyeken pedig kevesen voltak. Pedig Szvetlanának is fontos élmény a futóversenyek sajátos hangulata, hogy ilyenkor ismerősökkel találkozik, vannak vetélytársak, akikre lehet figyelni. Görögországi nevezése az idei évre is érvényes, és nagyon bízik abban, hogy a járvány nem újul ki őszre. Felkészülés gyanánt júliusban a száz kilométeres Mamma Montana versenyen vesz részt és a Szőlős Körön. Őszre annyi versenyt halasztottak, hogy el fog oszlani a mezőny. Lehetetlen, hogy valaki a Spartathlon után egy héttel fusson a 24 órás világbajnokságon is.
Csécsei Zoltán például erre a bukaresti világbajnokságra készül nagyon. A 24 órás országos bajnokságot tavaly a férfiak mezőnyében ő nyerte, 277 és fél kilométerrel, szintén tavaly „futószalagon” 24 órás világcsúcsot ért el, 287 kilométeres eredménnyel. Nemrég pedig a Balaton melletti Riska One Way Ticket Run nevű versenyen, ahol a 6706 méteres pályát egy óra alatt kell megtenni, de csak mindig egész órában lehetett új körre indulni, 348 kilométerrel, 52 körrel győzött. Csécsei eredetileg faipari mérnök, és még működteti építőipari vállalkozását, de munkaideje nagy részében most már személyi edző, futókat készít fel.
„Az én ismeretségi körömben is vannak, akik megbetegedtek, egyikük lélegeztetőgépre is került, de szerencsére helyrejött” – mondja Zoltán. – „Az én életem pedig nem változott sokat ez idő alatt, mert a vírus előtt is jórészt itthonról dolgoztam. Bár boltba lehetett menni, de több mindent rendeltünk házhoz, és kiderült, hogy sok tennivalót lehet máshogy, egyszerűbben szervezni. Csak uszodába nem tudtam menni egy ideig. Így az sem érintett meg különösebben, amikor feloldották a korlátozásokat, és lehetett étterembe, színházba, moziba menni, mert ez sem jellemző rám. Egyedül készültem eddig is. Bár versenyek maradtak el, ezek egy részére amúgy sem mentem volna. Aztán márciusban elmaradt egy-két olyan is, amelyekre készültem, de ezt elfogadtam, edzettem tovább. Ami elmarad, arról nem maradunk le.”
Hetente 20-25 órát fut, emellett úszik, görkorcsolyázik, erősít, nyújt, gyógytornára, masszázsra jár. 30 óra jut arra, hogy magát fejlessze.
Az erőnléte a tihanyi körözős versenyen is rendben volt, bár, mint mondja, a 300. kilométer után már nem esett annyira jól a futás. Ekkora távolságot még nem tett meg, de nem is ez okozta a nehézséget. Inkább az, hogy nem lehetett tudni, mikor ér véget a körözés, mert ez a verseny addig tart, amíg valaki egyedül nem marad. Így kellett beosztania az erejét. A kör teljesítése után 20 perceket pihent. A tudósítás szerint az 52. órában lett vége a versenynek, úgy, hogy a második helyen álló versenyző léptei elbizonytalanodtak, lefeküdt, elaludt, és amikor felébredt, semmire sem emlékezett.
Kedves Olvasónk!
Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
