Sport

Az Olimpiáról már szeptember közepén ódákat regéltek az első éjszaka jogát gyakorló hétpróbás felsőbbévesek. Jómagam először nem is értettem, azt se nagyon tudtam, eszik, avagy isszák, amiről a Fácán bádogasztalánál állandóan szó van, de aztán kiderült, hogy dugják, merthogy ez egy nő neve. Kíváncsi természetű, a földi hívságokra éhes, otthonról épp elkerült fiatalemberként azonnal elkezdtem kidolgozni a megismerkedésünket elősegítő egyéni felkészülési tervemet, de mire elkészültem volna, nem is volt már szükség tervre, mert a Hamu és gyémánt című film vetítése alatt, mintegy bemutatkozásképp, megfogta a nemi szervemet. Keresztury Tibor vagyok, súgtam a fülébe jól nevelten, s rendkívül boldogan, mert éles ésszel azonnal felfogtam szakszerűen célirányos mozdulata üzenetét a ruhatár híján a lábamra fektetett bőrkabát alatt: avval, hogy a markában vagyok, váratlanul nekem is bizalmat szavazott, addigi, kiugrónak semmiképp sem nevezhető részeredményeim dacára a paradicsomba utazó keretbe engem is beválogatott, ekképp pedig aznap éjszakától, feltéve, ha kibírom a film végéig, én is az olimpiai mozgalom tagjának tudhatom magam.

Mindig is érdekelt, hogy mire lehet használni a baseballütőt még, ezért szombaton Szentendrére indultam, ahol a magyar nemzeti baseball-bajnokság döntője zajlott a két nagy rivális, Szentendre és Nagykanizsa csapata között.

Így illett, az elsőkkel kezdeni. Velük, az aranyláz-csillapítókkal, akik megadták mindenkinek, ami egy kétségtelenül túlerőben lévő hiedelem szerint jár. Megvan hát, nyolc darab, értelmetlen tehát vitatni már e járandóságigény jogos vagy jogtalan voltát. Vanás van, csönd kéretik pro is, kontra is, csönd kalaplevéve, megbecsülés.

csuda dolgokra képesek, egész nap pihengetnek az ágyon, tejet isznak, mint a macska, pincérnek öltöztetik a szomszéd gyerekét. Vadak és fékezhetetlenek, lenge léptük éppúgy követhetetlen, mint a gondolataik. Szaladnék én utánuk, de mindig hiába.

Tíz éve a közép-európai diktatúrák - puha és kemény kiszerelésűek egyaránt - saját súlyuk alatt dőltek össze. Kikoptak mögülük a nagy, történelmi személyiségek, a határozott ideák a hatalomgyakorlás módozatairól, kihunyt bennük az erőszak szeretete, és fényét vesztette bornírtságuk is. A rendszer saját pitiánerségébe fulladt bele; az apparátus feltörekvő tagjainak egyéni ambíciói hatályon kívül helyezték a történelmi víziót; márpedig a nép jól szervezett, hatékony elnyomása olyan eszme, amely némi grandiózusság nélkül nélkül nem valósítható meg.

Rengeteg bolondot ismerek. Egy részük gyermekkori barátságokból maradt rajtam, a többit viszont munkám során gyűjtöttem. Az viszont bizonyos, hogy a makettezőkhöz fogható elmeállapotot eddig csak a műlégykötők között tapasztalhattam, köszönet ezért a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Karának, amiért megrendezte a VI. Makett Show-t Szentendrén.

1. Eric Kieler

Mit lehet ehhez hozzátenni, gondoltam, amikor átolvastam ifjúsági és sportminiszterünk szavait. Van-e gyógyszer a butaságra? - gondoltam másodjára. Ebben az országban mindenki hülye? - gondoltam harmadszor, de aztán inkább kimentem a Margitszigetre, és megnéztem, mi történik.

A Kékes tévé előtt sámlin kuporgó szomszédok lekukkolásának rafinált és igazán cyber változata a kivetítő előtt meccset néző dunaújvárosiakról cikket írni, hálátlan, ám megkerülhetetlen feladat, hiszen a magyar labdarúgás olyan pillanata volt ez, melyre felhívhatjuk azok figyelmét, akik legszívesebben az egész NB I-es mezőnyt - nem minden alap nélkül - elküldenék Miskolcra makukáért.

Mi kényszerít egy, a hideg víztől fogantatásától kezdve irtózó embert nagyjából négyfokos, ráadásul egy gyorsvonat sebességével rohanó patakba? Képzavarban vagyunk, ugyanis ennek a kérdésnek a tisztázása volt számunkra a legégetőbb, amikor életünkben először vadvízi evezésra adtuk az év nagy részében szerkesztőségi szobában tárolt fejünk. Azt pedig még legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy fél órával a túra kezdete után már ötméteres magasságból, függőhídról ugrálunk majd a zajló Isonzóba, vidáman sikongva. Később még megmásztunk pár vízesést, és megtekintettük a helyet, ahol Gojko Mitic az lett, ami: indián.

Ha éjszaka 33 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, mindig felébredek, hogy megfordítsam a párnát, és összeizzadjam a másik felét is. Forgatás közben jutott eszembe, hogy most adják a Hamed-meccset: a gyilkos időpont az újabb amerikai helyszínnek köszönhető. Ha! Tegnap voltam nagybevásárolni, van hideg ásványvíz és csokis-kókuszos keksz meg persze a Hamed: kívánni sem lehet jobb hajnali műsort a nemzeti ünnep hajnalán.

Az urbánus környezetből hétvégenként kiemelt szálkás szőrű, kötött mellényes tacskó aligha fogja fel ép ésszel, gazdija miért köt pórázt a nyakába a normafai erdei úton, ugyanis a káposztásmegyeri lakótelep játszóterére már évek óta önállóan jár le szarni.

A barlang szakrális hely, Gaia mágikus altemploma téren és időn kívül. A sokfelé ágazó, szűk járatok labirintusában hamar elveszítjük tájékozódó képességünket, a tökéletes csend és sötétség kikapcsolja a biológiai órát, társainktól néhány lépéssel lemaradva pedig olyan egyedül maradunk, amennyire a magasban talán csak a nyolcezer méteres álomhatár felett lehet.

Egy kölcsön Turfból néztem ki a tutit, aztán elszúrtam mégis, mert az 1-2-9 helyett az 1-2--8-at tettem meg, persze körbe, hármas befutóra, szóval százhúszra kaptam semmit, de legalább nézhettem, ahogy ezek az állatok futnak.