Barlangászat: Mágikus utazás

  • - bodoky -
  • 2000. július 27.

Sport

A barlang szakrális hely, Gaia mágikus altemploma téren és időn kívül. A sokfelé ágazó, szűk járatok labirintusában hamar elveszítjük tájékozódó képességünket, a tökéletes csend és sötétség kikapcsolja a biológiai órát, társainktól néhány lépéssel lemaradva pedig olyan egyedül maradunk, amennyire a magasban talán csak a nyolcezer méteres álomhatár felett lehet.
A barlang szakrális hely, Gaia mágikus altemploma téren és időn kívül. A sokfelé ágazó, szűk járatok labirintusában hamar elveszítjük tájékozódó képességünket, a tökéletes csend és sötétség kikapcsolja a biológiai órát, társainktól néhány lépéssel lemaradva pedig olyan egyedül maradunk, amennyire a magasban talán csak a nyolcezer méteres álomhatár felett lehet.

Ezért az élményért nem kell megkockáztatnunk a pehely hálózsákba temetést a Csomolungma gleccserein (ami nem rossz halál egyébként, de sokba kerül), elég egy sziklaüregen át leereszkedni valamelyik hegy gyomrába, ott néhány órán keresztül csúszni-mászni az előttünk haladó gumicsizmája után, elálldogálni a forró termálvíz által dizájnolt termekben, és kicsit csendben maradni.

Adrenalinsokk helyett

először valamiféle csendes áhítat lesz úrrá a csapaton, aztán buta viccek jönnek halálfélelem ellen, az átmászások-átkúszások sikeres leküzdése után pedig órákig tartó eufória - feltéve, hogy visszafelé is sikerül. A Mátyás-hegyi barlangban az Outward Bound jóvoltából abszolvált alaptúránkon ez nem mindenkinek jött össze elsőre, egy korpulens kezdő egy ponton annyira beszorult, hogy ingyenes gáztűzhelyjavítást helyezett kilátásba egyébként profi barlangász fotós kollégámnak, ha még egyszer az életben meglátja a napot. Lehet, hogy igaza van az excsajomnak, és tényleg egy szadista vadállat vagyok, mert erről rögtön az jutott eszembe, hogy még a Narancs pénzügyi gondjait is pillanatok alatt megoldaná, ha hetente egyszer kövér, gazdag médiavásárlókat szorítanánk meg valahol a föld alatt, használt elemekkel a sisaklámpákban, és még lent, barlangi áron aláíratnánk velük a megrendeléseket.

A barlangászat

abban különbözik a sziklamászástól,

hogy míg a sziklán kapaszkodva tisztán látjuk a felülről mindig rémisztő mélység minden apró részletét, a barlangban akkor is csak a következő néhány fogásig érzékeljük a teret, ha éppen egy harmincméteres hasadék fölött balettozunk, Jackie Chant megszégyenítő pózokban. A barlangban mégis sokkal kevesebb a baleset - ahogy a szigorú tekintetű, ám szép combú túravezető lány fogalmazott, a barlangokat kulcsra lehet zárni, míg a sziklákat sajnos nem, ezért odakint sokkal több a felkészületlen próbálkozó. A turisták számára kibetonozott részeken túl csak a Magyar Természetbarát Szövetség Barlang Bizottsága előtt vizsgázott oktatók kíséretében merészkedhetünk, ami nagyon jó nekünk - aki nem hiszi, töltsön el öt percet a csoporttól hallótávolságon kívül, kikapcsolt fejlámpával valamelyik teremben, és gondolkodjon el azon, hogy jutna ki egyedül. A barlangászok éppen ezért csak pontos visszatérési időpont megadása ellenében kapnak kulcsot a bejáratokhoz, és ha a jelzett időpontban nem szolgáltatják vissza, rájuk küldik a nonstop ügyeleti rendszerben működő barlangi mentőszolgálatot.

A barlangászathoz szükséges

alapfelszerelés

mindössze egy overall, egy gumicsizma és egy elemlámpával ellátott sisak - az alapok elsajátítása után viszont újabb kiadásokra kényszerülünk, ha a minden valamirevaló barlangban nélkülözhetetlen kötéltechnikákat is el akarjuk sajátítani. A sokféle beülő, kantár, kötél, csigák, karbidlámpa és egyéb célszerszámok ára még a tanfolyamnál is borsosabb, cserében viszont úgy közlekedünk majd a mélységek felett, mint az úristen szelleme. Nagyobb barlangokban nem ritka a 18-24 órás túra sem, sőt kellő mennyiségű ruha, ivóvíz, élelem és fény (karbid és elemek) betárazásával több napot is eltölthetünk odalent. A barlangban garantáltan nem szólalnak meg a mobiltelefonok, a felszínnel való kommunikáció esélye elég csekély - ez mondjuk egy lábtörés esetén kellemetlen is lehet, de egyébként garantált kikapcsolódást biztosít, hacsak a cég nem küld utánunk egy barlangi futárt. Hazánk barlanggal és barlangásszal bőségesen ellátott terület, Erdélyben is igen népszerű helyek vannak, tőlünk nyugatabbra pedig az Alpok jégbarlangjai - ha pedig már mindet meguntuk, jöhetnek a víz alatti barlangok, amelyek két, önmagában sem veszélytelen sport kombinációjával látogathatók.

- bodoky -

Magyarország 100 méternél mélyebb barlangjai

István-lápai-barlangBükk253 m
Vecsembükki-zsombolyAlsó-hegy236 m
Alba Regia-barlangBakony200 m
Jáspis-barlangBükk190 m
Fekete-barlangBükk174 m
Naszályi víznyelő barlangNaszályi-rög171 m
Diabáz-barlangBükk161 m
Szepesi-Láner-barlangrendszerBükk158 m
Szabó--Pallagi-zsomboly (Baglyok)Alsó-hegy151 m
Pénz-pataki víznyelő barlangBükk140 m
Csengő-zsombolyBakony134 m
Meteor-barlangAlsó-hegy131 m
Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszerBükk125 m
Jubileum-zsombolyBakony121 m
Dorogi 1. sz. kavernaGerecse120 m
Hajnóczy-barlangBükk117 m
Kopaszgaly-oldali 2. sz. vnybg.Alsó-hegy116 m
Baradla-Domica-barlangrendszerAggteleki-karszt116 m
Keselő-hegyi-barlangGerecse115 m
Kis-kőháti-zsombolyBükk114 m
Csodabogyós-barlangKeszthelyi-hegység112 m
Borókás-tebri 2. sz. vnybg.Bükk110 m
Mátyás-hegyi-barlangBudai-hegység108 m
Háromkürtő-zsombolyBakony105 m
Pál-völgyi-barlangBudai-hegység104 m
József-hegyi-barlangBudai-hegység103 m
Borókás-tebri 4. sz. vnybg.Bükk102 m
Almási-zsombolyAlsó-hegy100 m

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.